Prológus

Üdvözlök minden erre tévedt olvasót!

Mivel nyilvánossá tette a blogot, ezért úgy gondoltam, hogy akár a prológust is feltehetném, habár tudom, hogy nagyon messze van még az első rész felkerülése, pontosan egy hónap. Addig is barátkozzatok a történettel, a szereplőkkel és a bloggal.

Véleményeket elfogadok, persze csak mértékkel.

Jó olvasást, 

EsmeeH.xx

Millió nő álmodott arról kislány korában, hogy egyszer focista feleség lesz, mint Victoria Beckham, sőt van, aki a negyvenes éveibe lép be, de titkon még mindig az a vágya a családja mellett. A sors fintora, hogy én közelebbről is megismerhettem őt, a sztárt, aki szépen ívesen haladt felfelé, pedig nem akartam vele lenni, kerülni szerettem volna. Noha Magyarországon ismerték a nevét, alig pár ország tudta, hogy ki is ő, a versengés pedig ment, milliókkal dobálóztak egyes klubbok. A magyar kislányok egytől egyig odavoltak érte mikor néhanapján a magyar válogatottal játszott, nem volt egy Szalai Ádám kaliberű ember, még csak magasságban sem, mégis sokkal sármosabb volt mindenkinél. Régen alig hallottam róla, mikor még az egyetemen kínlódtam, aztán a drága öcsémnek sikerült a legnagyobb álmát elkezdenie a Ferencvárosban. Iszonyat büszke voltam rá, hisz ő megmerte tenni azt a lépést, keményen dolgozott, és bumm, jött egy nagy fordulat mind a kettőnk életében. Beválasztották a magyar válogatottba. Egyre többször hallottam a nagy sztár nevét, de az arca sose ugrott be, hogy hogyan is néz ki, pedig milliószor láttam már. Mikor elmondta ezt a hírt az öcsém, én már a karrieremet kezdtem el építgetni, mint ügyvéd, nem hagyhattam, hogy csak ő legyen sikeres, én is meg tudom csinálni. Ő elmegy a selejtezőkre, ha továbbjutnak, akkor Franciaországba, néhány meccsre kimegyek, de itthon keményen dolgozom tovább, ahogyan ő tette. Ezt gondoltam… Minden történhetett volna másként, mostanra akár már egy menő ügyvéd lehetnék, a magam ura lehettem volna, de mindig máshogy döntöttem és nem bántam meg.