2017. január 13., péntek

15. Epilógus


2017. július 17.
Lehetetlennek tartottam, hogy kimenjünk a mai meccsre, ezért Balázs budapesti házába hívtam át Zoét, aki szintén végre lebabázott, így szerencsére ő sem tud kimenni a meccsre, így nem leszek egyedül itthon Zorával. Nagy mosollyal fogadtam barátnőmet, aki a kezében hozta a még alig egy éves kisfiát, Dávidot. Beljebb invitáltam őket, levette a szandálját, aztán Dávidét is, aki egyből fel akart jönni a kezembe, de rohannom kellett be, mivel Zora felkiáltott.
- Mi történt kincsem? – kérdeztem aggódva, de ő csak tapsikolt a tévé előtt.
- Apuci! – mutatott oda, mire felnevettem.
- Igen, apuci ma játszik. Tudod, holnap megyünk le Balatonra is. – guggoltam le elé, mire megint tapsikolt. Zoéék is betaláltak, Dávidot egyből lerakta a szőnyegre, aki hozzánk mászott. – Mindjárt hozom a mezeinket, csak még az előbb kerestem ki a csatornát Zorának. – mondtam barátnőmnek, aki csak bólintott egyet. Beszaladtam a már kikészített mezekért, a sajátomat gyorsan felkaptam és elmosolyodtam. Ma jól kell játszanod Életem, megígérted a lányodnak, hogy gólt fogsz rúgni.
A nappaliban nagy volt a hangzavar, hoztam magunknak nasit, illetve a piciknek is kikészítettem a babapüréket, hihetetlen, de több mint két évesen is zabálj Zora az ilyeneket, egyszerűen imádja és sajnos Balázs is rászokott. A 2018-as EB selejtezők zajlottak jelenleg és most is sikerült Portugáliát kihúzni a mi csoportunkba, ezért a mai megmérettetés velük lesz. Nagyon izgultam a srácokért, hisz a portugál válogatott szinte örök riválisként tekinthető a 2016-os EB után és ezzel mindenki tisztában van, amolyan íratlan szabály.
A kis pólót megfogva ültem le kislányom mellé és átbújtattam a fején az anyagot, aztán beledugta a kis kezecskéit is. A haját újra csináltam két copfba, aztán hagytam, hogy hagy nézze a már két perce tartó meccset.
- Amúgy jól van a törpe? – kérdezte Zoétól mikor már leültem mellé a kanapéra.
- Teljesen. Rengeteg időt tölt vele Ádám, úgyhogy nagyon szerencsés kis poronty. – nevetett fel.
- Igen, Balázs is teljesen el van még mindig varázsolódva, egyszerűen imádja Zorát. – kislányomra néztem, aki háttal ült nekem a földön és csak a szőke tincseit láttam, illetve a nagy hetest a hátán és Dzsudzsák feliratot. – Elmondhatok valamit? – kérdeztem kis mosollyal az arcomon.
- Bármit, hisz legjobb barátnők vagyunk, vagy mi a fene. – nevetett és belekortyolt az italába.
- Terhes vagyok. Megint. – suttogtam neki, hisz nem akarom, hogy Zora meghallja, hisz még nagyon pici a baba és sajnos bármi előfordulhat. Zoé álla szerintem a parkettát súrolta, aztán megrázta a fejét.
- Srácok, ti komolyan nem tudjátok, hogy mire való az óvszer? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, de mosolyogva. – Kapitány már tudja? – bökött a tévé felé, ahol éppen egy gólhelyzet alakult ki a Portugáloknak, de Gulácsi fantasztikus védése megmentett minket.
- Még nem, holnap szeretném elmondani neki. – mondtam izgatottan, ekkor a tévére tapadt a figyelmünk, hisz az öcsém sprintelt előre a labdával, átpasszolta Gergőnek, majd visszakapta, kicselezett vagy négy portugált és a kapu felé lőtte a labdát. Teljesen lefagytam, aztán sikítva ugrottam fel, persze egyből abbahagytam és a hasamra raktam a kezemet. Ezt nem kellene.
- Az öcséd gólt rúgott! – fogta meg a vállamat Zoé, alig hittem el, az első gólja a válogatottban, és milyen gyönyörű volt.
- Hát hihetetlen! Nagy Ádám! Micsoda tehetség! Ma az olaszok is magyarok lesznek a következő nyolcvan percben! Itt van lassítva is! Nem tudom, hogy Nagy Ádám milyen volt történelemből, de azt hiszem matekból nagyon vágta a szögeket! – én már szakadtam Hajdú B. kommentálásán, hisz fején találta a szöget, azzal a kivétellel, hogy az öcsém mindenből borzasztó volt, a tesi volt az egyetlen, ami érdekelte.
- Keresztapu gólt lőtt! Anyuci, büszke vagy rá? – szalad hozzám Zora.
- Hát persze! Látod, milyen tehetséges? Most már apukád is lőhetne egy gólt. – húztam kicsit magamhoz.
- Anyuci, apu most sokáig marad velünk? – kérdezte érdeklődve. Elmosolyodtam, hisz azokkal a nagy szemeivel csak úgy bámult rám. Gyönyörű kislányom van, aki tiszta Balázs, le sem tagadhatnák egymást.
- Tudod, hogy mindig megtesz mindent azért, hogy sokat legyen veled. – pusziltam meg a fejét.
- De veled is sokat van? – kérdezte érdeklődve, mire felnevettem. Igazából nincs, és nagyon hiányzik minden egyes külön töltött percben, de ez van, ilyen ez a focistafeleségi élet.
- Persze Kincsem. – adtam egy puszit a kis puha arcára, aztán visszaküldtem, hogy nézze a meccset. – Na és mikor is lesz az esküvőtök? – fordultam Zoé felé, mire elmosolyodott.
- Majd a szezon végén, olyan december elején. – rántotta meg a vállát, persze tudtam, hogy izgatott, hisz egész életében erre várt, hogy Ádám feleségül vegye. Biztosan izgul és már most elkezdett titokban szervezkedni mikor ideje engedi.
- Mami, ott van Zsóka néni! – mutatott a képernyőre Zora és megsimogatta az „arcát” Zsókának. Nagyon szeretik egymást, aminek örülök, hisz Zsóka sokat segít be nekem már amikor tud.
- Mit tudsz Diáról? – kérdezte Zoé.
- Le fog babázni ő is lassan. – bólogattam elbambulva kicsit. A hónapok alatt már nem volt annyira erős a kapcsolatunk a lányokkal, inkább Zoé volt mellettem, na meg Zsóka, de talán ez így is van rendjén.
A srácok kicsit csalódottan jöttek le a félidőben a pályáról, Balázs megtapsolta a szurkolókat, aztán végleg lejött a pályáról, közben el is kaptam őt Lipcsei Betta, aki valamilyen sporttelevíziónál műsorvezető és egyben Juhász Roli barátnője is.
- Mit gondolsz, mint csapatkapitány az első félidőről? – kérdezte Betta.
- Szerintem az évek alatt tényleg csak felfelé haladt a csapat és látszik a különbség a mostani és a 2016-os EB meccs között. Ha beleadunk mindent, lehet esélyünk, de hihetetlen nagy koncentráció kell hozzá, amit nehéz fenntartani ilyen melegben. – mondta a diplomatikus választ teljesen komoly fejjel. Megtörölte a homlokát, ahonnan folyt az izzadsága, de még így is szexi volt. Beharaptam az ajkaimat és elmosolyodtam.
- Ha most győznénk, akkor az egy történelmi fordulat lenne a futballban, legalábbis a nemrég kialakuló portugál-magyar válogatott meccseket nézve. Számíthatunk cserékre szerinted?
- Én mindenképpen szeretném, ha Dani és Krisztián beállna, mert akkor lenne egy erőemberünk, egy fürgénk és Kleinheisler meg Lovrencsics azok, akik mernek előre menni minden esetben. Így megnőne az esélyünk száma, bár így is mindenképpen a nyerés a lényeg. – kicsit elmosolyodott mikor belenézett a kamerába, így olyan, mintha rám mosolygott volna meg Zorára.
- Hát reméljük a legjobbak! Mi szurkolunk gőzerővel! Hagylak menni- intett egyet Betta páromnak, aki el is tűnt. – Köszönjük a gyors nyilatkozatot a magyar labdarúgó válogatott csapatkapitányától, Dzsudzsák Balázstól. Kapcsolom a stúdiót. – mosolygott a nő, aztán be is adták a stúdiót, ahol elkezdték elemezni a helyzeteket.
- Olyan cuki ez az egyen Dzsudzsákos póló. Csinálok rólatok egy képet! – pattant fel Zoé és a telefonját feloldva terelgetett kislányom mellé, akit az ölembe vettem, barátnőm hozzánk gurította Balázs egyik labdáját, ami megállítottam. Először a kamerába néztünk úgy mosolyogtunk Zorával, aztán pedig a drága kislányomat figyeltem, ahogy mosolyog és közben csak annyit mondd, hogy „Apuciiii”.
Idő közben elkezdődött a második félidő, tehát eddig az állás 2:1 a portugáloknak. Ideje összeszedni magatokat srácok. Zoé átküldte a képeket, én pedig az egyikbe bele is szerettem, szóval felnyomtam Instagramra azzal a szöveggel, hogy „Hajrá fiúk, hajrá keresztapu, hajrá apuci! @nagyi @balazszdsudzsak7 #csakegyütt #hunpor”.
És igen, éppen ebben a pillanatban egy szabadrúgást kaptunk, huszonöt méter körül, ez Balázs specialitása. Visszafojtott levegővel vártuk Zoéval, hogy mi lesz. ÉS GÓL! Sikítottam egyet, aztán tapsolgattam és csak csillogó szemekkel néztem páromat, aki kiabálva fut oda a szurkolókhoz és tűnik el a karjaikban.
A meccs végül három kettővel végződött, végre az első meccsünk ahol legyőztük a portugálok és hát Ronaldo elég hisztis passzában volt, mivel így már nem juthatnak tovább az EB-re. Hihetetlenül boldog voltam és Böde Dani gólja csak a csúcsa volt a meccsnek, hatalmas fejelés volt, tökéletes szögben. Biztos vagyok benne, hogy titokban csak egy napon át ezt gyakorolták, hogy hogyan rúgják Dani fejéhez a labdát. Dávidka elaludt a meccsnézés közben, úgyhogy Zoé bevitte Zora ágyába, hagy aludjon kényelmesen, addig csináltam tejbegrízt, mivel mind a hárman megkívántuk, sőt még a kissrácnak is hagytunk egy picit.
- Apuci ma is nagyon ügyes volt! De mikor megyünk már? – érdeklődte meg kislányom miután megivott két pohár vizet.
- Majd csak holnap Kishercegnő. – válaszolt Zoé, aki bevállalta most a mosogatást.
- Te is jössz? – a testével követte barátnőmet, ami nagyon aranyos volt, így csak mosolyogtam rajta.
- Persze! A keresztapádék is jönnek! – amíg ők ketten jól elbeszélgettek, addig én benéztem Dávidhoz, aki még mélyen aludt. Tudtam jól, hogy mikor Balázs hazaér, akkor minden vágya, hogy átöltözhessen, ihasson egy sört és egyen valamit, ezért kikészítettem neki egy fekete mackónadrágot meg egy fehér pólót, aztán a konyhában szétnéztem, viszont kicsit üres volt a hűtő, lehet majd inkább rendelünk egy pizzát, ha képes kivárni.
Zora futkosott körülöttem Zoé elől, így egyszer majdnem orra buktam, viszont mikor meghallotta, hogy az ajtó nyílik egyből arra felé szaladt. Tudtam, hogy most éppen az apja karjaiban van, aki szétpuszilgatja a kislányát.
- Jaj, de jól nézel ki Hercegnőm. – hallottam Balázs hangját, gondolom a picike meze nagyon tetszett neki, nemrég rendeltem neki.
- Apuci. - mikor bejöttek, akkor Zora a fejét az apja nyakába hajtotta és csak mosolyogva ölelte át, hihetetlen, hogy milyen kapocs van közöttük. Zoé egyből köszöntötte Ádit, majd én is adtam neki két puszit. Balázshoz fordultam, aki egy lágy mosollyal nézett engem, a jobb kezét a derekam köré fonta, míg a balban Zorát tartotta. Közel húzott magához és egy apró puszit nyomott a számra.
- Szia. – suttogta.
- Gólkirály. – ugyan abban a hangnemben beszéltem én is, aztán még egy puszit nyomtam a szájára.
- Fúj! – fogta meg mindkét kezével a fejét Zora, mire felnevettem.
- Hát igen Bazsi, fúj. – morogta Szalai, mire megforgattam a szemeimet. – Hol van a pöcsikém? – kérdezte izgatottan.
- Alszik. Elég álmosító volt az unalmas játékod. – nyújtottam ki rá a nyelvemet, mire felkacagott, aztán lehuppant a kanapéra. Balázs visszaadta a kezembe Zorát, amíg elment átöltözni, viszont Dávidkával jött vissza, aki kómásan törölgette a szemeit. Kis drágám. Ádi egyből kikapta Balázs kezéből a csöppséget, így maradt neki Zora.
- Olyan nagylány vagy már Hercegnőm. – rázta meg a szőke fejét Balázs és egy puszit nyomott az apró szőke hajkoronába. Elment egy sörért, majd leült Ádám mellé, Zora jelezte, hogy álmos, ezért őt elvittem aludni. Mikor őt nézem altatásnál folyton Balázs jut róla eszembe, hihetetlen a hasonlóság, le sem tudnák egymást tagadni. A kibontott haja még az egekbe meredt, így lesimítottam azt, majd megsimogattam az arcát.
- Behívod apucit? – suttogta nekem, szinte már aludt. Bólintottam egyet, úgyhogy kidugtam a fejemet az ajtón.
- Balázs, gyere! – egyből előttem volt, aggódva pillantott rám.
- Valami baj van? – kérdezte az alsó ajkát harapdálva. Megráztam a fejemet és a kezét megfogva húztam beljebb, mindketten leültünk Zora mellé és Balázs egy kis tündérmesében foglalva mondta el a mai napját, aminek a végére Zora el is ájult. A fejemet a férfi mellkasának döntöttem és a nyakára egy apró puszit adtam. Kezét a derekamra vezette és úgy húzott bele teljesen az ölébe. – Szeretlek Oli. – motyogta a számra.
- Terhes vagyok. – suttogtam az arcát vizslatva. Nem bírtam kivárni a holnapot, túl tökéletes most minden ahhoz, hogy bármeddig is titokban tarthassam. A szemei felcsillantak, felállított engem, aztán ő is felállt és úgy fogta meg az arcomat.
- Tényleg? – kérdezte izgatottan, de halkan, hisz még a kislányunk szobájában voltunk. Bólintottam egyet, mire csak egy hosszú csókot lehelt az ajkaimra, majd letérdelt elém, felhúzta a mezemet és sok puszit nyomott a hasamra. – Üdv a családban Picikém, nagyon szeretünk téged. – suttogta még, majd egy utolsó puszit nyomott rá. Megragadta a kezemet és kihúzott Zora szobájából, amit halkan becsukott, de aztán már trappolt a folyosón. Nem fáradt el a meccs alatt? – Szala!! Megint apa leszek!



Mindig is tudtam, hogy ha nekem lányom lesz, akkor ő nagyon vagány kis hercegnő lesz. Zora egy párducmintás ruhában volt, a hajában három virágcsat volt, napszemüveg a fejét az úszógumiját pedig már most a derekához szorítva sétált előttünk, az öcsém, pedig mint a jó testőr mellette battyogott. Az biztos, hogy nem lesz könnyű élete a két fiú mellett, de sajnos ilyen családba született.
Lepakoltuk a cuccainkat, Zsófi leült enni, míg én be szerettem volna kenni naptejjel Zorát, de nem engedte, csak nézte a nagy tavat. Ebbe mi ütött? Felsóhajtottam és levetkőztem, aztán bekentem Balázs hátát, aki önként állt elém. Kidolgozott testét tapogatni olyan volt, mintha valamilyen ezer éves milliárdokat érő szobrot simogattam volna. Na jó, ez hülyeség.
- Ádika tudja már? – kérdezte Balázs.
- Mit? – Zsófi egyből rákérdezett, persze, hogy nem tud nyugton maradni, sosem tudott. Felnevettem, aztán elkezdtem a karjaimat bekenni, Balázs pedig az én hátamat. Leültem a földre, ő mögém aztán elkezdte masszírozni a vállaimat, ami hihetetlenül jól esett. Becsuktam a szemeimet és élveztem a napfényt és, hogy a férjem kényeztet engem. – Mondjátok már! – hisztizett Zsófi.
- Akkor hívd ide a pasikádat. – láttam magam előtt, ahogy Balázs is mosolyog. Zsófi nagyot sóhajtva elsétált, majd a két gyerekkel tért vissza. Igazából nem szerettem volna, hogy ha Zora is hallja, hisz ha ne adj isten történne bármi, akkor csalódott lenne, de talán nem lesz semmi.
- Na mizu? – kérdezte öcsém, aki a karjaiba tartotta Zorát.
- Van egy dolog, amit szeretnénk elmondani neked. – néztem fel rá mosolyogva.
- Csak ne terhes vagy? – kérdezte, mire ledöbbentem. – Ezek szerint igen, észrevettem ám, hogy felszedtél pár kilót. – gondolkodott el, mire csak lehunytam a szemeimet és gyorsan elmondtam az ábécét, hogy lenyugodjak.
- Bunkó. – morogta Zoé.
- Mármint nem úgy értettem, gyönyörű vagy, tökéletes, csak, na. – nevetett zavarában, mire felsóhajtottam. Örüljön, hogy nem küldtem rá az uramat. Balázs befejezte a kényeztetésemet, aztán átvette Zorát, aki továbbra is csak nézelődött. Mi van ezzel a lánnyal?
Öcsém mögém lépett és hátulról átkaroltam a nyakamat, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Tudod, hogy szeretlek, és nagyon boldog vagyok, amiért megint keresztapuka lehetek! – mondta nagy mosollyal.
- Hé! – kiáltott fel Zoé, mire a kezébe lévő Dávid elkezdett sírni. Szegény gyerek, a saját anyjától is fél. – Jajj ne haragudj Picikém. – puszilgatta meg a fejét, de aztán ismét ránk nézett. – Engem nem érdekel, hogy ki lesz a keresztapja, de a keresztanyja én leszek! – háborodott fel Zoé, amin felnevettem. Ezek folyton marják egymást azóta, hogy nem barátnőm lett Zora keresztanyukája.
- Kit érdekelsz? Én vérem. – kicsit jobban megszorított Ádi, amitől már szinte levegőt sem kaptam.
- Ne öld meg Anyucit! – emelte fel mutatóujját kislányom, mire öcsém egyből elengedett.
- Én nem csináltam semmit Csillagom! – nevetett kínosan Ádám, megráztam a fejemet, aztán elővettem Balázs telefonját és lőttem róluk egy képet.
- Anyuci, most már bekenhetsz. – pillantott rám nagy kék szemeivel és felém nyújtotta a karjait. Átvettem, Balázs aggódva nézett, de így nincs nagy terhelés a babára, csak felemelnem nem szabad az én Kishercegnőmet. Levettem a ruháját, megigazítottam a haját és elkezdtem kenegetni aprócska testét. Mikor végeztem, akkor elindultunk a tó felé, hogy végre fürödhessünk egyet, hisz nagyon meleg volt már. Zora az úszógumiban volt, mi pedig körülötte Balázzsal.
- Szeretlek. – motyogta nekem, mire megfordultam az ölében nagy mosollyal. – Valahogy mindig sejtettem, hogy te leszel a gyerekeim anyja.
- Az egód miatt Balázs. Ha nem tepersz annyira, akkor sosem álltam volna szóba veled. – nevettem fel.
- Kár lett volna kihagynod. Két gyönyörű gyermekünk van, neked egy adonisz férjed, nekem pedig egy csodás feleségem. – hát azért a jelzőkkel csak kicsit túlzott legalább, de már megszoktam.
- Képtelen lennék elképzelni az életemet nélkületek. – suttogtam neki és adtam egy puszit a szájára.
- Anyuci, akkor most lesz egy kistestvérem? – kérdezte érdeklődve Zora hozzánk úszkálva.
- Igen, lesz. Mit szeretnél? – kérdezte Balázs.
- Egy öcsit, ha lány lesz, neki nem fogok örülni, mert akkor már nem én leszek Apu hercegnője. – szomorodott el, amitől komolyan meghasadt a szívem.
- Mindig te leszel az én hercegnőm Tündérkém. – húzta magához közelebb. – Szeretlek Zora. – adott egy puszit az arcára, a kislány pedig csak nevetett Balázs borostája miatt.
- Én is Apuci, de hagyd abba. – szeretném, ha ezt a nevetését sosem nőné ki, hiszen olyan angyali, olyan csodálatos. Balázs fejének döntöttem a sajátomat és úgy néztem, ahogy az öcsém elkezd játszani a kislányommal. Eleinte sosem gondoltam volna, hogy ez nekünk sikerülhet, talán ezért akartam csak a barátja lenni, de most már rájöttem, hogy milyen buta voltam. Nekem Balázs az életem, akit mindig szeretni fogok, illetve a két kis porontyom. Hálás vagyok értük, kitöltötték az életemet.

2017. február 09.-én megszületett Dzsudzsák Zora Dorka
2019. április 20.-án megszületett Dzsudzsák Martin Olivér

2017. január 2., hétfő

14. Sosem foglak nem szeretni


Mindig is gyűlöltem búcsúzkodni és ez most sem volt máshogyan. Az én szüleimél voltunk, hisz Balázs családja nagyjából már hozzászokott, hogy a fiuk a fél életét a repülőgépen tölti vagy a focipályán.
- Biztosan megleszel kint? – kérdezte anya aggódva, de erre még én sem tudtam biztos választ adni, csak kicsit elmosolyodtam aztán megöleltem. – Minden nap hívj, oké? – bólintottam egyet, majd nevelőapukám nyakába ugrottam. Nem tudom mi lett volna velem, ha ő nem jelenik meg anya életében, akkor talán sosem szeretem meg a focit, akkor az öcsém most nem lenne ilyen tehetséges focista, mert nem lett volna ki támogassa, és akkor sosem találkozom Balázzsal. Nevelőapummal rengeteget jártunk ki fradi meccsekre, lehetetlen lenne megszámolni, hogy mennyit tomboltunk végig, főleg mikor Ádi is bekerült a csapatba. Mekkora buli volt utána.
Mostohahúgaim is jelen voltak, akiket a saját testvéreimként szeretek most már, régen mikor kicsik voltak, akkor folyton az agyamra mentek. A nagyobbiknak ajándékoztam a lakásomat, hogy menjen oda lakni, legalább fenntartja, viszont a kocsimat csak úgy adtam oda, hogy az az enyém marad, és néha használhatja. Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.
Kitti is idetalált, az utóbbi időkben valahogy eltávolodtunk egymástól, de nem haragszom rá, hiszen Szlovákiába költözött Priskinhez, viszont most ott sincs minden rendben, sőt, inkább mondhatni hanyatlik a kapcsolatuk, de semmi többet nem tudok.
- Vigyázz magadra Oli, aztán gyertek haza!  - szigorúan felemelte mutató ujját, aztán szorosan megölelt. – Lili is nagy ölelést küld a mamitól.
- A kis beteg ölelések a kedvenceim, miért nem hoztad? – nevettem fel egy kicsit, aztán Balázsra néztem. – Indulhatunk. – motyogtam, majd mellé álltam és összekulcsoltam a kezeinket. – El fogom sírni magam, menjünk már. – szipogtam tovább, de ő még búcsúzkodott és ígérgetett.
- Vigyázzatok a picire! – szólt még utánunk anya, ami megmosolyogtatott. Egyre inkább nő a pici, de még mindig rengeteg időm van hátra.
A reptérre nevelőapukám vitt ki minket, majd segített a cuccokat beadni, aztán egy újabb kis búcsú után csak ketten maradtunk, vagyis hárman. Fél óra múlva megy a gépünk, ezért elindultunk becsekkolni. Mikor felültem már akkor éreztem, hogy ez az egész egy kínlódás lesz, az öt óra huszonöt perc minden egyes másodperce az lesz.
Az is volt, igaz a felét végig aludtam, de utálom ezt a tehetetlenség érzetet, de lehet csak ezért, mert kizárólag felhőket látok, mást nem. Szerintem én voltam a világ legboldogabb embere mikor a csomagjainkat is megkaptuk, akkor meg főleg, mikor Némót és Zsókát pillantottam meg.
- Na hogy van a kiscsalád? – kérdezte nagy mosollyal. Nemsokára Balázsnak úgyis vissza kell mennie Magyarországra a telkis edzés miatt, de addig az itteni klubjába is szerepelnie kell. Egyszóval rengeteg minden teendője van és én most csak az utolsó lehetek. Még fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni két hétig egyedül itthon, csak azt tudom, hogy november elején megyünk haza, akkor is edzései lesznek és tizenharmadikán pedig az utolsó VB selejtezős meccs lesz, azon pedig én is jelen leszek.
Az elmúlt két hétben nem történt sok minden, találtam egy nőgyógyászt, illetve elkezdtem jógázni, ami így kismamáknak van kitalálva, állítólag megkönnyíti a szülést, amitől kezdek egyre jobban félni. Jó párszor voltam Zsókáéknál, vagy ő nálunk mikor a srácok a válogatottal voltak a Telkiben. Balázs egyik nap berúgva jött haza, de valami írtó hülyén nézett ki sajnos és másnap meccse is volt, illetve még aznap elindultunk haza onnan pedig szállunk át a válogatottal a Feröer felé tartó gépre. Szegény gyerek, már most sajnálom, hogy az apja még ilyen felelőtlen és bugyuta.
Leszállva a repülőről nagy meglepetés ért, mikor az öcsém várt ránk, így én odasiettem hozzá és jól megölelgettem. Utoljára talán három, négy hete láthattam, és már nagyon hiányzott a feje, viszont ő majdnem el is sírta magát.
- Mekkora már az én kis hercegem, vagy hercegnőm! – csillantak fel a szemei és megsimogatta a hasamat, pedig annyira nem nőtt meg. – Lány vagy fiú? – kérdezte izgatottan, ekkor ért mellénk Balázs is.
- Mocsok, mert nem árulja el, pedig nála van a boríték. – morogta, aztán lepacsizott az öcsémmel.
- Én sem tudom, oké? Majd ma kiderül. – rántottam meg a vállamat, ugyanis lesz egy kisebb buli miután megvolt az edzésük. Igazából jól esett felállni végre, hisz öt óra az öt óra ülve és most jön még nyolc óra, egy átszállással. Hát ez igazán nagyszerű mondhatom, nem csak Némó fog jetlaggal küzdeni, hanem mindenki más is.
Kíváncsian kutakodtam Kitti után, de egyáltalán nem találtam, viszont Priskin helyben volt. Nem jönne el? Lassan sétálgattam az öcsém mellé, hisz ő mindenről tud, talán ezt is tudja, hogy mi a franc van most, hogy nincs itt Kitti.
- Öcsi, hol van a legjobb barátnőm? – kérdeztem felvont szemöldökkel, mire elhúzta a száját és már menekülőre fogta volna, de visszarángattam.
- Oké, elmondom. Múltkor elmentünk a Groupamába egy ilyen edzésféleségre, de leginkább csak köröket futottunk, aztán pedig két csapatot csináltunk és lenyomtunk egy meccset. Edzés elején ott volt Kitti a kislánnyal. Priska otthon hagyta a cipőjét és azt hozta utána, persze már ment is volna, de sikerült összeveszniük. Igazából nem akartunk hallgatózni, csak néhány szót hallottunk meg, de mikor megjött Storck akkor be is fejezték. Még aznap kiderült amúgy, hogy új sportorvosunk lesz, Petra, de ő nagyon jó fej, majd beszélgess vele.
- Ádi, a lényegre. – forgattam meg a szemeimet, de azért utána megkerestem így távolból azt a csajt. Igazán szép volt, bár nem nézett ki orvosnak, fiatal volt és igényes, sokkal inkább valami bárba dolgozó csajnak néztem volna.
- Aznap elmentünk inni, Priska már tiszta idegbeteg volt, a feszültség, amit Kitti adott át neki csak rosszat tett a szervezetének és a kedvének, azt hiszem utána való nap szakítottak és azt hiszem Kitti most ki akar menni külföldre valahová. – meglepődve hallgattam ezt az egészet, lehet nem beszéltünk mostanában annyit, de egy ilyet hogyan titkolhatott el előlem? Ez nem rá vall, vagy netán rám is haragszik? Persze ez most megbélyegezte a napomat, hisz annyira szerették egymást Tomival, legalábbis úgy tűnt, viszont a focista ma sem nézett ki jobban, mint az elmondottak alapján múltkor. Most vagy megviseli ez a szakítás, vagy csak az idegei mentek romokba és van egy olyan érzésem, hogy a második lesz.
Megérkezve el sem hittem, hogy még élek, rettenetesen fájt a fejemet és szörnyen éhes voltam, de megnyugtatott a tény, hogy Dia és Zsóka is jönnek, csak kicsit később.
Így is lett, ugyanis a fiúk edzése után nem sokkal jelentkeztek, úgyhogy útnak is indultunk egy cukrászdát megkeresve. Elmagyaráztam a nőnek, hogy mi is lesz és megkértem, hogy a borítékban lévő egy szó alapján vagy kék vagy rózsaszín sütiket válogasson össze nekem, addig pedig megittunk egy kávét.
- Már alig várom. – mondta mosolyogva Zsóka. Én is izgatott voltam, de már alig vártam, hogy aludhassak egy kicsit. Szerencsére már a srácok sem meghízottnak néznek, hanem terhesnek, mivel már látható a pocakom és nincs olyan perc, hogy ne gondolnék rá.
- Mit tudtok erről az új sportorvosról? – kérdeztem meg hirtelenjében, mire egymásra néztek, aztán végül Dia szólalt fel.
- Találkoztunk már vele egy párszor, igazán aranyos és belevaló csaj, mint Zsóka. – mondta nagy mosollyal a szőke lány pedig csak helyeselt.
- Hát akkor rossz ember nem lehet. – rántottam meg a vállamat. Ekkor szólt a csaj, hogy készen van, amit kértünk. Kifizettem, aztán útnak indultunk két nagy dobozzal, amikben sütik voltak. Mikor megérkeztünk, akkor már mindenki várt minket, hisz mindenkit érdekelt, hogy milyen nemű lesz a kis Dzsudzsák utód, elsősorban az apa és a keresztapa állt csillogó szemekkel, de amint meglátták a dobozt lefagytak.
- Én nem tudok róla, hogy ikrek lennének. – vakarta meg a fejét, mire megforgattam a szemeimet.
- Mivel elég sokan vagytok, elég sok sütit kellett bepakoltatnunk, ebben van szín szerint a másikban pedig csak mindenféle finomságok. – mondta nagy mosollyal Zsóka. Leraktuk az asztalra a cuccokat, a srácok töltöttek mindenkinek pezsgőt, kivéve persze nekem, amit nagoyn nem tartok igazságosnak, de majd iszok egy-két kortyot Balázséból, annyit szabad. Odamentem Balázs mellé, aki egyből magához húzott. Már mindenki tűkön ült és persze Zsóka direkt lassan csinált mindent.
- Gyerünk már Nyuszi! – morogta Némó, mi pedig egyetértően bólogattunk.
- Fiú legyen, fiú legyen, fiú legyen! Akkor nem lesz veszekedés a névvel kapcsolatban. – mormolta magának Szala, amin elmosolyodtam. Igazából nem érdekel annyira, hogy milyen nemű lesz, csak legyen egészséges, ez a lényeg.
- Azta! -lepődött meg először Zsóka, mi pedig egyre türelmetlenebbek lettünk. – Ez a süti nagoyn jól néz ki. – mondta, mire Némó odament intézkedni, ki vett egy sütit majd felénk mutatta. Rózsaszín színben pompázott a muffin. Eltátottam a számat és még egy könnycsepp is kicsordult a szememből, valahogy éreztem, hogy lány lesz. Balázsra pillantottam, aki teljesen lefagyott, de aztán hatalmas vigyor kúszott az arcára, felkapott engem és megpörgetett.
- Lányunk lesz! – mondta hitetlenkedve, aztán megcsókolt. Lányunk lesz, egy csodálatos kislányunk. – Zotya, segítened kell puskát venni. – fogta a fejét barátom miután elengedett, amin felnevettem.
- Most jön az, hogy tizennyolc éves koráig nem mehet srác a közelébe? – kérdezte nevetve Gulácsi.
- Nem, mehet a közelébe, hisz nem fognak tudni ellenállni, hiszen csodálatosan gyönyörű lesz, de senki nem érhet hozzá harminc éves koráig.
- Balázs! – mordultam rá felhúzott szemöldökkel.
- Huszonkilenc? – kérdezte fülét farkát behúzva, mire megráztam a fejemet. Hihetetlen ez az ember.
Mindenki gratulált nekünk, aztán mind elkezdtük befalni a csodálatosan finom süteményeket, aztán persze loptam egy kis pezsgőt Balázstól, ahogyan elterveztem. Nem nézte jó szemmel, de hé, én tudom, hogy mire van szükségem és pár kortytól nem lesz semmi baja a babának, sem nekem.
Őt néztem, ahogyan nevet, hogy boldog. Boldoggá tudom tenni és ez jelenti számomra a lényeget, nekem pedig nem kell más, minthogy itt legyen mellettem.
- Minden egyes nap csak egyre inkább beléd szeretek. – motyogtam magam elé. Rám pillantott, elmosolyodott, aztán a földet nézte. Elindult felém, szinte csak őt láttam magam előtt senki mást. A kezeit a derekamra helyezte, úgy húzott közelebb magához. Szörnyű volt az elmúlt két hét nélküle, de azt hiszem megéri, minden egyes szenvedés megéri, mert enyém Dzsudzsák Balázs mindenestül és ezen nem változtathat senki és semmi.
- A lányunk minden egyes nappal egyre csak nagyobb lesz és okosabb. Már alig várom, hogy a nagy pillanatainál én büszkén állhassak mellétek, mert enyém a két leggyönyörűbb csaj a világon. – elnevettem magamat aztán megöleltem, ő lett az én drogom, amitől nem tudok megválni, de nem is akarok, az sem érdekel, ha valakinek ez nem tetszik, mert csak ő, csak én, csak mi ketten, lassan pedig hárman. – Tudtam, hogy meg tudlak szerezni magamnak és annyira örülök, hogy úgy nyomultam rád, te vagy a nyereményem a kitartásomért. – kacsintott egyet, amin elnevettem magamat.
- Szeretlek Balázs, mindent szeretek benned. – mondtam nagy mosollyal.
- Ekkora szerencsét még ember nem hordozott magánál, mint Dzsudzsák Balázs! – nevetett fel Böde és jól hátba vágta barátomat, aki elég fájdalmas képet vágott. Aggódva pillantottam rá, de nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Imádom a mosolyodat, és ha az kell hozzá, hogy Böde agyonverjen, hát akkor vállalom. – mondta még a fuldokolásától kicsit könnyes szemmel.
- Akkor csak csókolj meg. – mondtam mosolyogva, ő pedig meg is tette. Még mindig remegett tőle a testem, a hátamon futkosott a hideg és olyan érzés volt, mintha az agyam teljesen elzsibbadt volna.

- Kívánságod számomra parancs! – mondta mosolyogva majd egy nagyot sóhajtott. Érdeklődve pillantottam felé, mert olyan gondterhelt arckifejezése volt. – Sosem foglak nem szeretni és ennek azt hiszem így kell lennie. – nézett a szemeimbe könnyekkel küszködve. – Köszönök neked mindent Olívia. – suttogta és kifolyt egy könnycsepp a szeméből, amit ámulva töröltem le kissé borostás arcáról.

2016. december 28., szerda

13. Balatoni nyár


Már alig vártam, hogy odaérjünk, végre egy kis kikapcsolódás, egy kicsit elfeledhetem, hogy nemsokára költözöm szinte a világ végére, viszont a babára is koncentrálnom kell, főleg most, még véletlen sem történhet semmi. Zoéval mi ültünk az autóban hátul és sunyiban igazából baba neveket nézegettünk, meg baba dolgokat, és csak azért titokban, mivel Balázzsal megbeszéltük, hogy ezekkel ráérünk még foglalkozni. De könyörgöm, ki tudna várni ennyit? Már így is tűkön ülök, hogy milyen lesz, ha majd már sétálni fog, mi lesz az első szava, fiú lesz e vagy lány, milyen személyisége lesz, mit fog szeretni, hogyan fog kinézni a szalagavatóján… Borzasztó érzés, hogy ezekre még rengeteget kell várnom és én nem is vagyok az a türelmes fajta, viszont közben csak boldog vagyok, hogy lesz nekünk és látni fogunk mindent. És az esküvője? Csak valami normális párt fogjon ki magának.
- Tudom már Oli! – fordult hátra nagy mosollyal Balázs. Érdeklődve néztem rá, sőt kicsit meg is szeppentem, hogy miért kiabál. – Zora!
- Álj, honnan veszed, hogy lány lesz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Mert ha fiú lesz, akkor tudjuk mi lesz a neve. – kérdőn néztem rá, de csak mosolygott.
- Azt ne mondd, hogy Balázsnak akarod hívni ha fiú lesz. – fogta meg a fejét Zoé, mire én is homlokon csaptam magamat.
- Nem lesz Balázs! És úgy volt, hogy együtt döntjük el és, hogy ezzel még várunk! Kinyírlak, komolyan mondom. – hunytam le a szemeimet. Zoé a combomra rakta a kezét, majd kacsintott egyet.
- Ne idegeskedj, hisz mi is néztünk ki nevet nem? – kérdezte nagy mosollyal, mire Balázs ajkai elnyíltak.
- Luca. – mondtam büszkén nagy mosollyal.
- Az gyönyörű név. – bólintott Szala is, Balázsra nyújtottam a nyelvemet majd tovább nézegettem a fiú neveket.
- Honnan veszed, hogy lány lesz? – próbált utánozni, de sajnos nem sikerült neki.
- Anyai megérzés. – rántottam meg a vállamat majd ránéztem. Ellágyult az arca és egy kis mosolyt ejtett felém. Én is elmosolyodtam, aztán megakadt a szemem egy neven, Martin. Igazából nem is a teljes név tetszett, hanem a becézése.
Időközben megérkeztünk és még csak egy kis táskát sem hozhattam, ezért én töltöttem ki mindenki lapját, aztán csak odavittem nekik aláírni.
A második emeleten voltunk egymással szemközti szobákban, megbeszéltük, hogy vesszük a strandos ruhákat és lemegyünk a partra, ott eszünk is valamit aztán megmártózunk a Balatonban.
Elő is kaptam a fekete fürdőruhámat, ami teljesen egyszerű volt, csak a két kosár között volt egy ilyen bross szerű, amiben mindenféle szép szín volt, viszont nem tudtam, hogy mit vegyek fölé, már így is majd megsültem.
- Balázs, te mit veszel fel? – a konyhába találtam rá, próbált valamit szerelni vagy én nem tudom.
- Egy fekete pólót, meg az új fürdőgatyámat meg valamit még rá. – rám sem nézett, már annyira koncentrált, hogy a nyelvét is kinyújtotta.
- Segítsek? – álltam mögé és egy puszit nyomtam meztelen hátára. Még így is látszódott, hogy milyen szépen ki van dolgozva az összes izma, nos, én meg lehet kicsit el is kalandoztam.
- Már megvan. – mondta majd hirtelen fordult meg, elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra. – Na, had nézzelek! – fogta meg a bal kezemet, majd megpörgetett lassan. A szemei a melleimről a hasamra tévedt, leguggolt elém és sok puszit adott rá. – Egyre jobban nő. Már alig várom, hogy a kezembe foghassam. – mondta halkan. Akaratlanul is elmosolyodtam, behunytam a szemeimet is és csak élveztem, ahogy Balázs törődik a gyerekünkkel.
- Veszek fel még egy ruhát magamra, már a strandos cuccokat is összepakoltam, aztán mehetünk. – mondtam neki, mire bólintott egyet. Együtt mentünk be a hálószobánkba, ő felkapta a ruháit majd a vállára dobta a táskát, én is előkerítettem a világoskék és rózsaszín mintás egyberuhámat és azt kaptam fel, na meg a kedvenc szalmapapucsomba bújtam bele és kézen fogva indultunk meg, bekopogtunk Szaláékhoz, akik szintén készen voltak már és úgy indultunk le a partra.
- Ja, hívott Misi, mert téged nem ért el, ők is ma jöttek és szinte koordinátákat adott meg, hogy hova menjünk. – nevetett fel Szala, aztán a telefonját nézte, gondolom, hogy merre is kell mennünk.
Habár nem volt nehéz odatalálnunk, szinte csak egyenesen kellett mennünk, Ádám igencsak büszke volt magára, mi bolondok pedig támogattuk is az állításában. Balázshoz rohant Zétény és Milla, Szűcs Misi két legkisebb gyerkőce, a kislányt a focista fel is kapta, majd leguggolt Zétényhez is, hogy le tudjanak pacsizni. Mosolyogva néztem végig a jelenetet és akaratlanul is a mi gyerekünkre gondoltam, őt is ugyan így fogja szeretni, ha nem jobban. Szerencsés gyerek lesz ez ilyen családban.
- Oli, de jól nézel ki! – ölelt át Misi, aztán Netta is én pedig mindkettőjüket visszaöleltem. Először szilveszterkor találkoztam velük, mivel ők is Balázsnál ünnepeltek, aztán pedig egyre többet, mivel Balázs Milla keresztapukája. Közben Szala is üdvözölte őket, illetve Zoé bemutatásra került.
- Hogy vagy Drágám? – kérdezte mosolyogva Netta miközben férje hátát kezdte el bekenni naptejjel.
- Igazából, jó hogy kérdezed. – nevetett fel Balázs majd rám kacsintott.
- Elég terhes vagyok, de most nem a gondtól, hanem egy focistától. – nevettem el magamat. Mindketten eltátották a szájukat, de először Netta fogta fel, hogy mit is mondtam, ezért hamar meg is ölelt majd Balázst is.
- Ez nagyszerű! Gratulálok! Balázs már milyen régóta szeretne egy babucit. – kuncogott fel, aztán Misit is hagyta, hogy gratuláljon nekünk. Bekentük mi is magunkat, aztán nekiindultunk, hogy eszünk valamit. Mi Balázzsal kikaptuk a feladatot, hogy foglalkozzunk a gyerekekkel egy kicsit, hogy én is szokhassam a dolgot, de hát még túl korai a tizenharmadik hétben.
- Emlékszel rá Milla? – kérdezte Zétény húgától miközben egy focilabdával játszott előttünk. Milla elmosolyodott Balázs karjaiban majd rám mutatott.
- Oli. – mondta kis mosollyal, mire én is elmosolyodtam és megsimogattam a kezecskéjét. Közben egy étteremhez értünk és oda csődültünk be, de már most fáradtnak éreztem magamat, szerintem ez az utazás kicsit levitte az energiámat. Viszont mikor Millára és Balázsra néztem, akkor az ajkaim akaratlanul is felfelé görbültek. Annyira jó apuka lesz, és sokkal nyugodtabb vagyok, hogy tudom ő mellettem lesz, nem fog elhagyni már csak a baba miatt is. Szeretem őt és szeretem a vele töltött minden pillanatomat, de már alig várom, hogy hárman legyünk.
Kaja után ettünk fagyit, aztán a srácok elmentek felmérni a terepet, de aztán csak azt vettük észre, hogy a vízi bicikliről kiabálnak nekünk.
- Istenem, ezek sosem nőnek fel. – rázta meg a fejét Netta. – Oli, ráadnád Millára a sapkáját? Zétényt addig felrakom arra a csodára. – nevetett Netta, né pedig csak bólintottam. Megkerestem a kislány sapkáját, megigazítottama haját és úgy adtam rá, majd biztonság kedvéért a vállait még egy soron lekentem.
- Fáj, ha leégek? – kérdezte tőlem.
- Igen, az napokig fáj utána, ezért kentelek be még egyszer. – mondtam mosolyogva aztán felálltam és a kezéért nyúltam, de ő az ölembe akart jönni. – Nem emelhetlek fel Milla.
- Miért? – kérdezte szomorúan.
- Mert nekem is lesz babám, már a hasamban van és még gyenge, ezért ha felemelek valami nehezet, akkor rossz lesz neki. – guggoltam le elé és megsimítottam a puha arcát.
- Majd én a kezedbe adom, úgy nem lesz semmi baj. – mondta Zoé, majd a kislány máris a karjaimba volt, barátnőm pedig hozta a karúszóit, mármint Milláét, de elég vicces lenne Zoé micimackós karúszókkal.
- Vigyázok, hogy ne rúgjam meg a hasadat, jó? – kérdezte és közben megfogta az arcomat. A ruhám rajtam maradt, de nem baj.
- Nagyon okos vagy. – mondta Zoé és megsimította a karját. A partról Netta futott vissza, hogy hoz még naptejet, mert a srácok elég sok időre bérelték ki, illetve az értékeket jobban elrejti. A víz kellemes volt, viszont Balázs vinnyogása annyira nem.
- Oli, mit csinálsz? Mondd, hogy nem te emelted fel, Istenem, add ide nehogy bajod essen! – hisztériázott, mint egy lány. Megforgattam a szemeimet és hagytam, hogy kivegye a kezemből Millát, majd leugrott a vízi bicikliről és a derekamra rakta a kezeit. Levette a ruhámat, amit Szalának dobott, aztán felültetett a járműre, ami jól jött most.
Mikor már mindenki a fedélzeten volt, akkor rájöttünk, hogy túl sokan vagyunk, de nem nagyon érdekelt minket.
- Balázs, játszunk olyat, hogy ki ugrik távolabbra? – kérdezte csillogó szemekkel Zétény.
- Kisfiam, ez a legrosszabb játék. – rázta meg a fejét Misi.
- Itt még leér a lába. – mondta Szala, az alany, aki már csúszott egyen azon a fantasztikus csúszdán. Végül a szülők belementek, Balázs pedig az ugrás előtt adott egy puszit nekem. Szala és Zoé Millával játszottak, a kislány csúszott, ők pedig elkapták különböző mutatványokkal, amit nagyon élveztek min a hárman. Nekik is kéne egy baba.
- Várod már a költözést? – kérdezte Misi, mire megráztam a fejemet.
- Elég ijesztő, főleg egy babával. – vallottam be őszintén, aztán Balázsékra néztem, akik merülőset játszottak, hát ez remek.
- Minden rendben lesz, hisz ott lesz neked Bazsi. – mondta Netta és tudom, hogy igaza van, de akkor is, egy új ország elég félelmetes. Zétény nevetésére lettünk figyelmesek ezért oda néztünk, újabb merülés következett, háromra el is tűntek. Vártunk, Zétény már feljött, de Balázs lassan már órák óta lent van. Oké, igazából csak óráknak tűnt az az egy perc. Aggódva álltam fel és mentem a bicikli széléhez.
- Balázs.. – először csak rendes hangnemben szólítottam, aztán egyre hangosabban. – Ne szórakozz már Balázs! – éreztem a könnyeimet a szemeimben, már a jármű szélén ültem, hogy bemegyek, ekkor bukkant fel pontosan előttem. Felsikítottam és a könnyeim is végig folytak az arcomon. Lábammal próbáltam elrúgni magamtól, ami sikerült is, így felálltam és visszamentem eredeti helyemre. Zétény már fent volt, mikor én még szipogtam.
- Kincsem… - ült le mellém és vizes kezével megsimította az arcomat. – Jajj, ne sírj már. – próbált megölelni, de csak ellöktem magamtól.
- Hogy tehettél ilyet? Tudod mennyire megijedtem? – leszögezem, hogy csak a gyerekek miatt nem kiabáltam vele és nem pofoztam meg.
- Csak egy kis vicc volt, na. – próbált megint közelebb jönni, de én csak megráztam a fejemet.
- Mi lett volna, ha tényleg nem tudsz feljönni? Belegondoltál már? Apuka leszel és…
- Tudom Kincsem, sajnálom. – egy puszit nyomott a homlokomra én pedig egyből átöleltem a nyakát. – Soha többet nem csinálok ilyet, ígérem. – suttogta, miközben nyugtatott.

*5 évvel később*
- Balázs! Ne szórakozz már velem, mert esküszöm én, fojtalak meg! – kislányom mellett álltam és vártam, hogy a férjem feljöjjön a víz felszínére.
- Apuci, ez már nem vicces.. – mondta Zora is és elkezdte keresni az apukáját. Kezdtem egyre jobban aggódni és eszembe jutott a pár évvel ezelőtti Balatonunk. Akkor is ezt csinálta, de akkor már rég fent volt a víz felszínén. Én is elkezdtem keresni, aztán meg is találtam a fejét, de ekkor rakok kulcsolódtak a lábaimra és akkor jött csak fel nagy mosollyal.
- Kinyírlak. – morogtam ökölbe szorított kezekkel.
- Kincsem, csak egy kis vicc. – felállt majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Megígérted, hogy többet ilyet nem csinálsz, te idióta! – mordultam rá, aztán Zoráért mentem, ideje enni valamit, de ez az idióta nem kap semmit, maximum homokot.

*Jelen*
Órákkal később mentünk vissza a partra és lenéztünk a színpadokhoz, ami most annyira nem érdekelte Misit és Nettát, inkább pihentek egy kicsit, majd este lenéznek azt mondták.
Balázzsal kézen fogva mentünk Szaláék mögött és ismételten elkezdtünk a neveken veszekedni.
- Luca. – jelentettem ki.
- Zora, olyan különleges és egyedi. – hát még jó, hogy nem Emma, minden második lányt úgy hívnak. – Igaz Szala? – kérdezte Balázs nagy mosollyal.
- Bocs haver, de most Olival értek egyet.
- Én is. – kacsintott hátra Zoé, de Balázs csak leintette, gondolom ez egyértelmű volt a számára.
- Legyen Zora és akkor kiválaszthatod a szobája színét. – mosolygott, mire meglegyintettem kicsit a fejét. – Áu. – szomorodott el.
- Lehet Zora a harmadik neve. – ajánlottam fel. Kíváncsian néztem rá, sőt még Szaláék is megálltak ezért. Úgy látszik ez a névharc eléggé érdekfeszítő.
- Dzsudzsák Luca Zora. – hangoztatta Zoé, próbálgatta, hogy milyen. – Dzsudzsák Zora Luca. – kell viszonyítási alap, mi barátném?
- El vagy tévedve Zoé. – ráztam meg a fejemet. – Nagy Luca lesz. – persze ez csak poén, még szép, hogy Dzsudzsák lesz. Nem bírtam ki nevetés nélkül, hisz Balázs nagyon vicces arcot vágott, de megérte. – Amúgy tetszik a Zora név is, de a Luca szerintem szebb. – rántottam meg a vállamat majd egyedül folytattam az utat.
- Akkor van rá esély, hogy beleegyezel? – kérdezte csillogó szemekkel. Ennyire fontos lenne neki? Végül is mindketten ragaszkodunk a nevekhez, aztán majd a gyerek eldönt, ha lány lesz.
- Van, de akkor, ha fiú lesz, akkor kizárólag az én kedvencem lesz! – fordultam felé és megpöcköltem fedetlen mellkasát.
- Martin? Oké, az nekem is tetszik. – mondta nagy mosollyal aztán egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra. Mivel ez eldőlt, ezért már csak ezer dolgunk lesz még, de most pihenés.
Este Zoéval mi vigyáztunk a gyerekekre, persze én mondtam neki, hogy menjen nyugodtan, de ragaszkodott hozzá, szóval vacsora előtt lelátogattunk még a hotel fürdőjébe egy kicsit, aztán mentünk vacsorázni. Zétény hamar kidőlt, ahogy Zoé is, úgyhogy Millával már csak ketten voltunk fent az én szobámban és Micimackót kezdtünk el nézni, mivel az a kedvence és én is nagyon szerettem régen. A film felénél mind a ketten bealudtunk, csak arra keltem fel, hogy valaki betakar. Kicsit kinyitottam a szemeimet és Balázs borostás arca mosolygott rám.
- Levittem Millát Nettáéknak. Nagyon édesek voltatok. – mosolygott, aztán elkezdett vetkőzni.
- Fürödtél már? – kérdeztem kómásan, csak bólintott egyet és befeküdt mellém.
- Szeretlek Oli. – adott egy puszit a vállamra aztán a tenyerét a hasamra helyezte.
- Én is téged Balázs. – motyogtam és az ő kezére helyeztem a sajátomat. Így aludtunk el és így is keltünk fel. Csodálatos érzés vele lenni és semmiért sem cserélném el Balázst, hisz csak ő képes ezeket az érzéseket kiváltani belőlem.

2016. december 23., péntek

Karácsonyi Különkiadás - Minden, amire szükségem van az már az enyém

Sziasztok! 
Igaz nem résszel jöttem, hanem egy karácsonyi ajándékkal nektek és a két főszereplőnk szemszöge mellé beraktam egy nagyon nagyon jó barátnőm, legfőbb támogatóm karakterének a szemszögét is és próbáltam valami elfogadhatót alkotni! A sztori 2017-ben játszódik. Remélem tetszett nektek, igyekszem a résszel is, bár majd csak karácsony után fogok tudni írni tovább. Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok, egyetek és pihenjetek sokat!

Olívia szemszöge:

Ma van szenteste, úgyhogy ma megyünk karácsonyfát venni. Pici Zorát az apukája öltöztette fel a téli felszerelésébe, viszont én cipeltem, ugyanis babakocsiba nem fogom berakni, mikor csak a tömeg van kint és ezzel mindenkit, még magamat is felidegesíteném. Balázs bezárta az ajtót, közben mi hívtuk a liftet. Picikém még csak most kelt fel és most szoptattam meg, de akkor is még félig aludt. Már fél éves, úgyhogy egyre többet próbál beszélni, persze csak gügyög össze-vissza. Egyszerűen boldoggá tesz, ez az anyaság a világ legjobb dolga!
Balázs mellénk érkezett és megsimogatta kislánya arcát, a fejét fáradtan a vállamra helyezte és úgy nézett apukájára.
- Kiskirálylány, ideje felébredni! Apu vesz karácsonyfát! Igaz még azt sem tudod mi az, na, mindegy. – nevetett fel majd egy puszit nyomott az én fejemre. Beszálltunk a liftbe, ami szintén fel volt díszítve, ahogyan a folyosók is. Kint megcsapott a hideg, ezért Zora fejére raktam még a kapucniját is, mire elkezdett gügyögni.
- Nem kell túl nagy fa Balázs, holnap úgyis megyünk haza. – mondtam neki miközben ő átkarolta a derekamat.
- Tudom, ezt már megbeszéltük. És akkor holnap megyünk először az én szüleimhez, aztán holnapután a te családodhoz és este jönnek még Szaláék, jól tudom akkor? – kérdezte érdeklődve.
- Igen, de lehet, hogy akkor átjönnek még az öcsémék is. – mondtam és megsimítottam kisbabám arcát. Hamar a vásárhoz értünk, ahol rengetegen voltak, így inkább mondtam Balázsnak, hogy ő menjen előre, mi pedig megyünk utána. Hamar megtaláltuk a fát, úgyhogy indultunk is haza, mivel minden más már megvolt. Én eleinte nem is akartam ide fát állítani, de végül sikerült Balázsnak meggyőznie róla és ő is fogja feldíszíteni, én pedig összedobok valami egyszerű dolgot.
Otthon gyorsan felállította a fát, viszont inkább Zorával játszott a díszítés helyett én pedig végig főztem a délutánt, aztán elvittem a picikét aludni kicsit.
Az abu-dzabi-i lakásunkban megünnepeltük a szentestét, még Balázs keresztlányát is meglátogattuk, másnap pedig egyből elindultunk Magyarország felé, Balázs anyukája vett fel minket a reptéren és Nyírlugos felé száguldottuk. Teletömtük a hasunkat, aztán ajándékoztunk, Zora pedig el volt kényeztetve, hiszen rengeteg mindent kapott és még nincs is egy éves, de látszott rajta, hogy örül mindennek, hiszen az összes játékával, még a ruháival is, egyszerre játszott. Hihetetlenül boldognak éreztem magam, hisz a lányom boldog, a párom boldog és én is az vagyok ezért.
Másnap hazajöttünk Pestre és az én családomnál voltunk, persze Ádi a végtelenségig kényeztette keresztlányát, amit mosolyogva néztem végig.
- Nagyon szerencsés, hogy ilyen családba csöppent bele. – mondta Balázsnak, miközben ő hátulról átkarolt és egy puszit nyomott a vállamra.
- Mi pedig még szerencsésebbek vagyunk, hogy van nekünk. – suttogta, a leheletétől pedig kirázott a hideg. Még mindig hihetetlen dolgokat tud kiváltani belőlem és ezért napról napra egyre jobban szeretem őt.
- Zsófi, nem akarsz gyereket? – kérdezte anyu mosolyogva. A lány reakciója megért minden pénzt, hirtelen lefagyott és a szemei is kitágultak majd az öcsémet nézte, aki felhúzott szemöldökkel várta a választ, de közben védte Zorát, mivel a húgaink is akartak vele játszani, de Ádi nem akarta.
- Még korai lenne. – dadogta össze-vissza, ami kicsit vicces volt.
- Ó, én mikor annyi voltam, mint te, akkor már terhes voltam Olíviával. – nevetett fel anyu, én pedig büszkén kihúztam magamat. – Ne örülj annyira, borzasztó gyerek voltál. – mondta flegmán, mire az állam a padlót súrolta.
- Anya! Hogy mondhatsz ilyet? – kérdeztem elképedve, de aztán elnevettem magam mikor egy puszit küldött nekem. Zora kezdett kicsit nyűglődni, pedig nagyon szereti a kereszt apját és imád is vele játszani, de gondolom éhes, hisz már három óra van. Ádi szomorúan adta oda nekem a kislányomat, aki már rugdosott és kapálózott felém, aztán mikor a karjaimba vettem, akkor csak a vállamra hajtotta a fejét és szorosan belém kapaszkodott. Ez az egyik legjobb érzés a világon, ha van egy gyereked. Megetettem, aztán lassan elindultunk Balázs pesti házába, én pedig elkezdtem főzőcskézni, míg Bazsi Zorát altatta. Összedobtam egy kis halászlevet, aztán halat és csirkét paníroztam azokhoz pedig mindenféle köretet készítettem. Az öcsémék hamar jöttek utánunk és a panírozásba be tudtam vonni Zsófit, így sokkal gyorsabban haladtunk, Balázs is kikapcsolódott kicsit Ádival, valami meccset néztek.
- Mikor lesz esküvő Zsófi? – kérdeztem nagy mosollyal.
- Ezt én is kérdezhetném… - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- De neked már megkérte a kezedet az öcsém. – ekkor csengettek, a srácok pedig kisebb veszekedés után, de kinyitották az ajtót. Észre sem vettem, hogy már kezd sötétedni, lassan pedig a halászlé is kész lesz. – Balázs! – kiabáltam ki neki, ő pedig hamar megérkezett, mármint fogjuk rá.
- Mondjad Kincsem. – jött egyre közelebb.
- Be tudnád fejezni a csirkeszárnyakat? Alig pár darab van és Zsófi is segít, ha megkéred…
- Na-na-na! Én ehhez nem értek, miért nem te csinálod? – kérdezte miközben inkább feltartott kezekkel hátrált. Na, ez rosszul esett. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, aztán a kezemben tartott villát levágtam a földre.
- Most lett elegem. Már napok óta csak főzök vagy takarítok, te pedig csak pihenteted a seggedet! Oké, szezonban megcsinálok mindent nyafogás nélkül, hogy neked és Zorának a legjobb legyen, de most kurvára nincs foci! Csak annyit kértem, hogy ezt a három darab húst rántsd ki! Kezdem úgy érezni magam, mint egy bejárónő, aki csak dolgozik, a férje pedig csak szórakozik! – ekkor a bébiőr jelzett, de a nélkül is hallottam azt a kétségbeesett sírást. Balázshoz vágtam a konyharuhát és gyors tempóval egy futó köszönés után már a lányomat nyugtattam, aztán visszamentem a konyhába, ahol Balázs csinálta a húsokat, de nem szóltam semmit, csak a már előre kikészített anyatejet kezdtem el melegíteni, aztán a nappaliban a kanapéra ültem, elhelyeztem Zorát az ölemben és elkezdtem etetni. Letöröltem a szemei körül a könnycseppeket és úgy néztem, ahogyan befalja az anyatejet.
- Ne haragudjatok, csak úgy érzem, hogy egy napnak inkább harminc órásnak kéne lennie. – néztem Szaláékra, akik csak legyintettek egyet.
- Minden rendben köztetek? – kérdezte meg félve Zoé, erre mindkét Ádi felkapta a fejét.
- Persze. – válaszoltam szűkszavúan és inkább a kislányomat néztem, aki még mindig az alvós ruhájában volt. Miután befejezte, megbüfiztettem és érdeklődve néztem Zoéra. - Szeretnéd átöltöztetni? – kérdeztem kis mosollyal.
- U, lehet? – csillantak fel a szemei, mire bólintottam. Felálltunk, aztán visszamentünk Zora ideiglenes szobájába, megmutattam, hogy milyen ruhákból választhat, amíg én kicserélem a pelusát. – Mi volt ez lent mikor megjöttünk? Tényleg ennyire rossz a helyzet? – kérdezte aggódva, mire felsóhajtottam.
- Csak felgyülemlett bennem minden eddigi. – mondtam szomorúan, mikor végeztem a peluscserével a félig pucér kislányt jól magamhoz szorítottam volna, hogy ne fázzon, de ő nem akarta.
- Miért sírsz? – kérdezte ijedten Zoé és a kezeiben tartott babaruhákat az ágyra dobta és úgy simította meg a karomat.
- Csak néha úgy érzem, hogy borzasztó ember vagyok, hogy nem vagyok elég jó, mint barátnő és mint anyuka. – szipogtam, ő pedig egyre inkább csodálkozva nézett rám, de nem mondott semmit. – Néha azt kívánom, hogy bár ne született volna meg Zora és ez borzasztó. Annyira nehéz, hogy otthon minden nap főzök, mosok, takarítok, bevásárlok, papírokat intézek. Kint nincs egy barátom sem, ezért kiruccanni sem tudok, olyan egyedül érzem magam és mikor Balázs hazaér, akkor felzabál mindent és ledöglik a kanapéra, kicsit játszik Zorával és jön az este aztán minden kezdődik elölről. Szeretem Balázst és szeretem Zorát is, de ez túl sok már. – mondtam könnyezve, aztán megpusziltam kislányomat.
- Oli, ezt tudja Balázs? – kérdezte aggódva, mire megráztam a fejemet. – Én tudom, hogy nehéz, igaz nekünk nincs babánk. Lehet, el kellene mennetek most valahová nyaralni, kikapcsolódni. – adta a tanácsot, ami nagyon jól hangzott és örülnék is neki, talán az lehetne a megoldás. Szaporán bólogattam és odaadtam Zorát Zoénak.
- Olívia.. ez..- behunytam a szemeimet és egy nagyot sóhajtottam. Mint a filmekben komolyan, Balázs valószínű az egészet hallotta.

Balázs szemszöge:

Alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Miért nem vettem észre, hogy mi folyik körülöttünk? Túl jól álcázta, hogy minden rendben van, de ha észreveszem magamat, akkor tudtam volna változtatni az egészen és akkor talán ő sem érezné magát rossz barátnőnek és rossz anyának, hiszen ő a legcsodálatosabb.
Megfogtam a kezét és úgy vezettem be egy másik szobába, leült az ágyra és csak a földet nézte.
- Sajnálom, hogy így tudtad meg… - suttogott, de szinte alig hallottam.
- Elég legyen! Csodálatos anya és barátnő vagy! De ha nem mondasz el nekem ilyeneket, akkor nem tudok változni, nem tudok segíteni. Oké, észrevehettem volna, de túl hülye voltam hozzá. Oli, te tartod össze a családunkat, neked köszönhetek mindent és ígérem, hogy mostantól jobban odafigyelek rád, egy szavadba kerül és mindent megcsinálok, csak kérlek, legyél őszinte velem. – leguggoltam elé és megsimítottam gyönyörű arcát. – Elmondhatatlanul szeretlek, és tudom, hogy nehéz velem az élet, aztán ott van még Zora is. Elmegyünk valahová nyaralni, rendben? – kérdeztem tőle, ő pedig bólintott egyet, aztán a kezeit a nyakam köré rakta és megcsókolt. Egy hatalmas kő esett le közben a szívemről, egy kis részem attól félt, hogy most fogom elveszíteni mindkettőjüket, de abba én belehalnék, az nem történhet meg.
Mikor Oli megnyugodott, akkor mentünk le, a srácok még meccset néztek, és épp bevonták a lányokat is. Kacsintottam egyet Szalára, aki egyből felpattant és tapsolt egyet.
- Mond csak Oli, miért is nem akarsz karácsonyfát ide? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Mert otthon is van. – motyogta értetlenül majd rám nézett.
- A pasidat öld meg, ne engem, de kint vár egy fenyő, amely feldíszítésre vár. – húzta el a száját és kiment, hogy bebizonyítsa. Tényleg egy fenyővel tért vissza, ami már rögzítve volt a talpba. A kandalló mellé húzta, mire Oli eltátotta a száját. A lányok az ajándékos szatyrokból vettek ki égőket és gömböket. Minden úgy megy, ahogyan elterveztem, remélem így is lesz.
- Díszítsük fel együtt. – fordítottam magammal szembe. – Szeretlek, ugye tudod? – kérdeztem, mire bólintott egyet mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra majd a lányokhoz ment és kivette az égőket, amiket elkezdett kibontogatni. Félő, hogy ideges lesz a végére, de ő Olívia, miért ne lenne mérges az égőkre? Ő megteheti.
- Kösz haver. – pacsiztam le Szalával, majd én is odamentem és átkértem kislányomat. – Szerinted sikerült anyának örömet okoznom? – kérdeztem Zorától, aki nem válaszolt, csak megfogta a szakállamat és kicsit megtépte. Én is szeretlek kislányom. Beelraktam a felszerelt hintájába és a többiek közé álltam.
Alig negyed óra alatt már majdnem mind fel volt rakva, csak egyetlen egy maradt a kezemben.
- Az kimaradt Balázs, rakd oda, ott olyan üres. – mutatott fentebb kicsit, de én csak nevetve megráztam a fejemet, persze ő nem értette, hogy most miért nevetem ki megint.
- Minden a terv szerint haladt, úgyhogy remélem, nem fogsz keresztbe tenni nekem. – ráztam meg a fejemet. Tényleg egy karácsonyi gömb volt a kezemben, de sokkal többet jelentett, mint a többi. – Minden egyes nap hálát adok az égnek, hogy vagy nekem és Szalának is, hogy miatta lett igazából Zora. Szeretlek Olívia, úgyhogy az öcséd beleegyezését is kiharcoltam. Hozzám jönnél feleségül? – térdeltem le elé és a gömböt felhajtottam, és ott lapult a gyűrű. Hirtelen szerintem azt sem tudta, hogy melyik bolygón van, talán még a nevét is elfelejtette. Reméltem, hogy nem lesz váratlan és már ő is ezt szeretné, hogy összeházasodjunk, hogy a családunk még közelebb legyen.
- Persze, százszor is!! – mondta nagy mosollyal, amit egy lapáttal sem tudtam volna leszedni az arcáról, de az az igazság, hogy nem is akartam. Mosolyogva húztam fel a gyűrűt az ujjára, aztán megcsókoltam. Legalább nem rontotta el a tervet és sikerült boldoggá tennem. A többiek szinte őrjöngtek, de Oli hamar lenyugtatta őket és beinvitálta a lányokat a konyhába, hogy segítsenek neki teríteni, de tuti, hogy a gyűrűt fogja nézegetni, míg a csajok pakolnak, ismerem már a menyasszonyomat. Nagyival egyből Szalát vettük célba, hisz mindketten tudtuk, hogy náluk nem kóser minden, persze ezt most kerülte inkább és elment a lányoknak segíteni.
- Ekkora lenne a baj? – kérdezte Nagyi, mire csak felsóhajtottam.
- Fogalmam sincs, de aggódom. Igaz Zoé miatt jobban, hihetetlen, hogy milyen egyszerűséggel tudja mutatni, hogy minden rendben van. – mondtam elbambulva.
- Akárcsak a nővérem. Talán épp ezért olyan jó barátnők. – jegyezte meg Nagyi, aztán ő is eltűnt. Lehet, de azt is tudom, hogy Szalai sokkal nagyobb bajt okozott nekik, mint én.
Vacsora után sztorizgattunk és Zorát néztük, ahogy játszik a gömbökkel, persze Oli tiszta ideg volt, hogy a fa nehogy kiszúrja a pici szemét, végül pedig inkább elhozta őt onnan, de megengedte még, hogy lefotózzam és felrakhassam Instára.
„Pici Hercegnőm élvezi az első karácsonyát! Kellemes ünnepeket mindenkinek! Olívia és Balázs”


Zoé szemszöge:

Alig két hét van karácsonyig, ezért én lelkesen vetettem bele magam a vásárlásba, persze eleinte még jó volt, de már most annyian voltak a plázákban, hogy inkább hazamentem és interneten nézelődtem. Ádámnak ma van az utolsó edzése, persze biztos vagyok benne, hogy ma is későn ér haza úgy, ahogy eddig mindig is. Az Instagram storykat nézegettem mikor az egyik csapattársáén észrevettem valami furát, igazából kiütötte a szememet az, ahogy láttam az én páromat más nővel csókolózni elég hevesen, persze mindenki részeg volt a videón. Szó volt valami záró buliról, de azt mondta, hogy nem marad ott sokáig, hát persze én pedig hülye vagyok. Hogyan híhettem el, hogy már több mint tíz éve együtt lehetünk úgy, hogy az nem változik semmi. Mondjuk a kapcsolatunk már a suli utolsó évében megromlott egy harmadik fél miatt, de aztán minden megint szépnek tűnt.
Könnyes szemekkel kezdtem el pakolgatni a bőröndömbe. Pont karácsony előtt tette ezt meg velem, mikor tudja, hogy számomra ő a legfontosabb és egész életemben eddig csak ő volt. Egy kibaszott szemétláda lett ebből az emberből, én nem ebbe az Ádámba szerettem bele.
Mikor leértem a földszintre, akkor nyitódott az ajtó és kócos hajjal jött be. Nem szóltam hozzá, csak elmentem mellette, persze kellett egy kis idő mire felfogta, hogy mire készülök. Megragadta a karomat, majd megával szembe fordított. Nem is kellett több, a tenyerem csattant a borostás arcán. Még sosem ütöttem meg őt, sosem bántottam, ezért egy pillanatra bűntudatom lett, de aztán mikor csak úgy beljebb lökött, akkor az elmúlt.
- Mit művelsz? – kérdezte idegesen.
- Szerinted mit? Olyan üresfejű haverjaid vannak, mint amilyen te vagy! Hányszor csaltál már meg mi? – kiabáltam vele. Igazából a kapcsolatunk egy idő után csak a kis veszekedésekre épült fel egy idő után, talán ezért is olyan ingatag az egész.
- Ez volt az egyetlen eset. – hunyta be a szemeit, majd az orrnyergét masszírozta. – De én téged szeretlek, az a csaj csak egy menetre volt. – nem hagytam, hogy tovább mondja, mivel a távirányítót hozzá vágtam. Hogy mondhat ilyet?  - Hallgass már végig! – hangosodott fel, de én csak megráztam a fejemet. – Már több mint tíz éve együtt vagyunk, a kapcsolatunk kezd unalmas lenni és konkrétan folyton visszautasítasz az ágyban!
- Miért nem mondod ki egyből, hogy az én hibám, amiért te megcsaltál engem? – kérdeztem sírva, persze ez őt nem hatotta meg.
- Ha nem érted meg, akkor te vagy az üres fejű! Hát már konkrétan úgy éreztem magamat, mint egy öregember! Ellaposodott a kapcsolatunk pedig csak huszonnyolc évesek vagyunk, könyörgöm! Attól mert megdugtam azt a nőt, még téged szeretlek!
- A saját mondataidat ütöd a másikkal! Már a középsuliban is ilyen voltál, fogadjunk ott is csaltál már meg csak nem mered bevallani!
- Mégis ki a franccal csaltalak volna meg? – kérdezte ingerülten és a mellette lévő vázát a földhöz vágta.
- Mondjuk a drágalátos Petruskáddal! Mindig is olyan jóban voltatok, már feltűnően, hisz vele jobban kijöttél, mint velem. Tudod miket éltem át, amíg te a suliban elbohóckodtál, vagy mikor focizgattál és volt, hogy hetekig nem láttalak? Szerinted mennyi mindent áldoztam fel érted? És ez a hála, mégcsak bocsánatot sem kértél… - halkultam el a végén. – Nem csak megcsalással élénkítheted fel az érzelmeket magadban, ha megkérted volna a kezemet, vagy ha csak közös programokat csináltunk volna, már másabb lett volna.
- ÉS csak velem van a baj mi? – fintorgott, majd felnevetett. – Menj, öntsd le magad egy kis hideg vízzel és nyugodjál le. Nem dőlt most össze a világ. – morogta és elsétált mellettem. Hihetetlenül fájtak a szavai, legszívesebben csak összeestem volna a földre és egész éjjel csak sírtam volna. Hogy mondhat ilyeneket? Hogy beszélhet így velem, mikor állítólag szeret? Hagy elmenni több mint tíz év után. Eddig voltam jó.
Itthon voltam Magyarországon, egyből hazajöttem a bátyámhoz. Képtelen voltam egy percnél is tovább Németországban maradni, amúgy sem tudtam hova menni. Hitetlenkedve hallgatta meg bátyám a szaftos részleteket, amiket a veszekedésünkről meséltem. Először szóhoz sem jutott, de aztán elmagyarázta nekem, hogy Ádám valójában miért is csinálhatta ezt, aztán a felesége, Ági is elmondta, hogy átélték ezt és tényleg kellett a kapcsolatukba.
- Én sem adtam meg akkor azt a testi érintkezést, kicsit én is kezdtem elveszíteni az érzelmeimet, nem éreztem jól magam mikor hozzám ért. Aztán úgy jött haza, hogy megcsalt engem. Először persze nem értettem, mérges voltam, én is összepakoltam és mentem, de aztán felkeresett a bátyád.
- Ez egy olyan dolog húgi, amin nem tudsz változtatni. Akik már hosszú ideje párkapcsolatban vannak, egyszer csak elvész a szürke hétköznapokban. Mindig kell valami újítás, valami, amivel feltüzelhetjük a másikat. Ingerült voltam, nem voltam kielégítve, ezért máshová mentem és nyugodtan át tudtam utána gondolni mindent. Valószínű, hogy Ádám is ezért tett mindent. – mondta, mire bólintottam egyet. Kezdem megérteni, de attól még rohadtul fáj, és nem nagyon segít ez a szívemen.
Délután Ádám küldött egy üzenetet, hogy itthon van és hazahozta a megvett és rendelt karácsonyra szánt ajándékaimat, amiket még csak be sem csomagoltam. Holnap szenteste és lehetetlen, hogy mindenkinek újra vegyek mindent, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy elmegyek értük. Autóba pattantam és egyenes Ádámékhoz vezettem.
Két hete nem láttam, szörnyen hiányzik, de ugyanannyira is vagyok összetörve. Állítólag elég sokat fogytam, persze én ezt nem vettem észre még.
Bekopogtam, az ajtó pedig nyílt is és Ádám öccse mosolygott vissza rám.
- Zoé! Hát még is itt vagy. – vont szoros ölelésbe, amitől összeszorult a torkom. Annyira szeretem ezt a családot, mintha a sajátom lenne és olyan rossz ilyen helyzetben találkozni velük.
- A bátyád? – kérdeztem rekedten, ezért gyorsan köhögtem, hogy helyreállítsam a hangomat. Erősnek kell lennem, hisz én hagytam ott őt.
- Az emeleten van. Zoé, kérlek, beszéljétek meg. – nézett rám összeráncolt homlokkal. Persze, ezt könnyű mondani.
- Nem ígérek semmit. – ráztam meg a fejemet, aztán megsimítottam a karját. Beljebb mentem, levetkőztem és köszöntem Ádi anyukájának, aki szorosan megölelt.
- Kérlek, tedd helyre kicsit még akkor is, ha már nem tudjátok megbeszélni. Tudod, hogy mennyire rosszul van? – kérdezte aggódva. Látszott a szemein a szomorúság, hogy a fiával belerondítottunk a karácsonyba, hogy most konkrétan miattam szomorú az egész család. Bólintottam egyet, aztán felmentem az emeletre, egyenesen Ádám régi szobájába. Rengeteg emlék ütött meg hirtelen, amitől még rosszabbul éreztem magam és már csak arra vágytam, hogy hazaérjek. A fejemet az ajtajának döntöttem majd egy nagyot sóhajtottam és csak utána kopogtam be.
- Gyere. – nem volt valami meggyőző, de lassan benyitottam. Rám pillantott a telefonja mögül majd felhúzta a szemöldökét.
- Az ajándékokért jöttem. – suttogtam, hisz borzasztó látványt nyújtott. Több napos borostája, sőt szerintem mióta elhagytam őt, azóta nem borotválkozott, de még a haja is kócokban állt. Szemei alatt ott voltak a karikák, az arca pedig kicsit beesett volt. Ahhoz képest, hogy mennyire macsónak mutatta magát, most elég szarul fest.
- Ott van a nagy szatyorban az asztalomon. – mondta majd folytatta a telefonja nyomkodását. Megfogtam a csomagokat majd elindultam kifelé, de megtorpantam az ajtóban.
- Most már tudom, hogy miért tetted. Mindent megadtam neked csak azt nem, amire a legnagyobb szükséged volt. – visszafordultam felé és egy apró mosolyt erőltettem magamra. – Szörnyen festesz, anyukád aggódik, kezdhetnél valamit a külsőddel. – jegyeztem meg még.
- Kösz, de van tükröm. – morogta durcásan. – Zoé, én..
- Nem érdekel most Ádám. Szedd össze magad és este üljünk be valahová. – ez volt a végszavam, ez után angolosan távoztam. Elköszöntem a családtól majd útnak indultam.
Otthon már türelmetlenül vártam, persze ez feltűnt a bátyáméknak is, de nem kérdeztek, szerintem tudták, hogy mi lehet a helyzet. Mikor hazaértem becsomagoltam az ajándékokat, aztán összekészülődtem, most pedig Ádámot várom.
Nyolckor csengetett, egyikünk sem öltözött ki, nem rózsákkal várt, hisz tudom, hogy az nem ő, az a mi kapcsolatunkban túl nagy giccs. Ekkor jöttem rá, hogy egyáltalán nem változott meg, még mindig ugyan az az ember, egyedül én változtam, de ő még így is szeretett.
Elköszöntem a bátyáméktól, majd gyalog indultunk meg. Eleinte semmit sem szóltunk egymáshoz, csak sétáltunk egészen a pizzázóig, ahová beültünk majd a szokásos kóla kombónkat kértük a kedvenc pizzánkkal.
- Szeretlek Zoé, ennyi az egész. – nyögte ki végül. Szerintem egész úton ezen agyalt, hogy hogyan és mikor mondja el a dolgokat. Nos, elég rövidre sikerült neki, de talán a leghatásosabb volt. Egy nagyot nyeltem majd az összekulcsolt kezeimre néztem. Komolyan megbocsájtok neki? De ha nem tudok bízni benne, akkor felesleges.
- Nem tudom, hogy mi a garancia arra, hogy nem fog ez megint megtörténni. Tudom, nagyrészt én vagyok a hibás, de akkor is ez örökre bennem marad. – motyogtam és sóhajtottam egyet.
- Feleségül foglak venni Zoé, gyerekeket akarok tőled, már régóta csak tőled szerettem volna egy kisbabát. Elviszlek egy gyönyörű országba, ahol csakis te leszel a főszereplő. Ha szeretnéd, a focit is abbahagyom, hogy több időm legyen rád, szerintem pékként is megállnám a helyemet. – mosolyodott el, amin felnevettem kicsit. Megfogtam az asztalon lévő kezeit majd úgy néztem a szemeibe.
- Nem akarom, hogy a focit miattam hagyd abba, de az a gyönyörű ország nagyon érdekel, az esküvős ajánlat sem hangzik rosszul, de én nem akarok semmilyen felhajtást, csak néhány új közös emléket szerezni. – nehéz lesz az elkövetkezendő időszak, ez tény, de meg tudjuk csinálni, hisz már évek óta itt vagyunk egymásnak.
Életem legnehezebb döntése volt és csak reménykedem benne, hogy jól tettem és, hogy Ádám is ugyan úgy érez, mint én. Ilyen nehézség még egyáltalán nem volt a kapcsolatunkban, konkrétan tényleg egy szakadék szélén álltunk már és csak vártam, hogy mikor fog teljesen lelökni a mélybe. De nem tette. Mintha a kötélen elvesztettem volna az egyensúlyomat, aztán sikerült visszatornáznom magamat. Kevés olyan pár mondhatja el magáról, hogy már általános iskola óta meg van a szerelmük, de mi szerencsére ebbe a pár százalékba tartozunk.
Szenteste a bátyámékkal ebédeltem, viszont estére a Szalai családhoz voltam hivatalos. A gondosan becsomagolt ajándékokat egy szatyorban szorongattam mikor Ádám beengedett. Egy csókkal köszöntött én pedig romantikusan átöleltem még. Hirtelen olyan könnyebbnek éreztem magam, mintha minden apró godunk is elszállt volna tegnap, mintha teljesen elölről kezdhetnénk. Levetkőztem, aztán kaptam egy mamuszt, amibe bele is bújtam egyből. Az ajándékaimat a karácsonyfa alá helyeztem és aztán mentünk be a konyhába.
- Zoé, de jó, hogy megjöttél! Most raktam fel melegedni újra a levest. – köszöntött kedvesen Ádám anyukája. Remélem nem miattam vártak, pedig Ádám azt mondta, hogy ekkora jöjjek.
- Remek illat van. – bólintottam egyet, aztán elfoglaltam a helyemet Ádám és az öccse között.
- Dzsudzsi most rakott ki egy képet Zoráról. Hát megeszem milyen édes kislány. – ábrándozott a fiatalabbik Szalai, mire elmosolyodtam.
- De hiányzik már Zora és Oli is. Már alig várom, hogy menjünk hozzájuk. – sóhajtottam fel.
- Úgysem fogsz a babucihoz jutni, mivel ott lesz Nagyi is és tudod milyen mikor Zora is ott van. – morgott Ádám, mire kinevettem. Ádi tényleg nagyon ki szokta sajátítani a keresztlányát, de ez szerintem aranyos. – Én életemben még csak kétszer fogtam meg körülbelül. – morgolódott tovább.
- Ne aggódj, majd szólunk Bazsinak, hogy csempéssze ki nekünk. – simítottam meg a karját.
- Nem hogy már ti is lebabáznátok. – szólalt fel Ádám apja, az öccse persze helyeselt, aztán az anyukája is mikor a többiek beavatták abba, hogy mi is a téma.
- Minden tervben van, nyugi. – nevetett fel Ádám, mire én megszeppenve néztem rá. Tényleg? Hát ezt jó tudni. Persze én is nagyon boldog lennék, ha lenne egy gyerekem Ádámtól, vagy akár több is, hisz a hálószobában verhetetlenek vagyunk. Mondjuk az utóbbi időben pont nem, de újult erővel tértünk vissza.
- Remek, jövő karácsonykor már szeretnék babázni. – mondta az anyukája, mire persze kicsit zavarba jöttem, mert ez azt jelenti, hogy akkor lassan el kell kezdenünk a babaprojektet. Azért belegondolva Oliék helyzetébe, elég sok dolog van egy babával és az egész életem felfordul tőle. Ezt még meg kell beszélni.

Vacsora után jött az ajándékozás, Ádámtól egy csodálatos órát kaptam, míg a családjától ketten kaptunk egy utat a Bahamákra. Épp jókor, de azért erre nem számítottam. Tőlem Ádám két napszemüveget kapott és egy nyakkendőt, amilyenre már nagyon régóta vágyott, a napszemüveg meg magától értetődő volt, mivel imádja őket. Az anyukájának egy könyvet vettem, míg az apukáját befizettem egy borkóstolós estre, persze a feleségével együtt. Az öccse leginkább saját tervezésű tokokat kapott, mert ő meg annak a megszállottja. Megkönnyebbülés volt, hogy nem külön kell karácsonyoznunk, legszívesebben most is csak ölelgetném, mivel két hétig nem is láttam őt, de majd mindent a maga idejében. Ádámmal elkezdtünk táncolni, mivel Ádám apukája benyomatta ezeket a karácsonyi zenéket, mi pedig csak felpörgettük kicsit, persze a végén nem bírta ki Ádám, hogy ne akrobatikázzon, ezért a plafonin felemelt, aztán szépen lassan engedett vissza, ezt pedig az öccse lekapta majd egyből ki is tette Instára. Az elmúlt két hét maga volt a pokol, de most már úgy érzem magam, mint a mennyországban és nem tudom, hogy mi lesz velünk évek múlva, de most nem is érdekel annyira, mert minden, amire szükségem van az már az enyém.