15. Epilógus

John Legend - All of Me

2017. július 17.

Lehetetlennek tartottam, hogy kimenjünk a mai meccsre, ezért Balázs budapesti házába hívtam át Zoét, aki szintén végre lebabázott, így szerencsére ő sem tud kimenni a meccsre, így nem leszek egyedül itthon Zorával. Nagy mosollyal fogadtam barátnőmet, aki a kezében hozta a még alig egy éves kisfiát, Dávidot. Beljebb invitáltam őket, levette a szandálját, aztán Dávidét is, aki egyből fel akart jönni a kezembe, de rohannom kellett be, mivel Zora felkiáltott.

- Mi történt kincsem? – kérdeztem aggódva, de ő csak tapsikolt a tévé előtt.

- Apuci! – mutatott oda, mire felnevettem.

- Igen, apuci ma játszik. Tudod, holnap megyünk le Balatonra is. – guggoltam le elé, mire megint tapsikolt. Zoéék is betaláltak, Dávidot egyből lerakta a szőnyegre, aki hozzánk mászott. – Mindjárt hozom a mezeinket, csak még az előbb kerestem ki a csatornát Zorának. – mondtam barátnőmnek, aki csak bólintott egyet. Beszaladtam a már kikészített mezekért, a sajátomat gyorsan felkaptam és elmosolyodtam. Ma jól kell játszanod Életem, megígérted a lányodnak, hogy gólt fogsz rúgni.

A nappaliban nagy volt a hangzavar, hoztam magunknak nasit, illetve a piciknek is kikészítettem a babapüréket, hihetetlen, de több mint két évesen is zabálj Zora az ilyeneket, egyszerűen imádja és sajnos Balázs is rászokott. A 2018-as EB selejtezők zajlottak jelenleg és most is sikerült Portugáliát kihúzni a mi csoportunkba, ezért a mai megmérettetés velük lesz. Nagyon izgultam a srácokért, hisz a portugál válogatott szinte örök riválisként tekinthető a 2016-os EB után és ezzel mindenki tisztában van, amolyan íratlan szabály.

A kis pólót megfogva ültem le kislányom mellé és átbújtattam a fején az anyagot, aztán beledugta a kis kezecskéit is. A haját újra csináltam két copfba, aztán hagytam, hogy hagy nézze a már két perce tartó meccset.

- Amúgy jól van a törpe? – kérdezte Zoétól mikor már leültem mellé a kanapéra.

- Teljesen. Rengeteg időt tölt vele Ádám, úgyhogy nagyon szerencsés kis poronty. – nevetett fel.

- Igen, Balázs is teljesen el van még mindig varázsolódva, egyszerűen imádja Zorát. – kislányomra néztem, aki háttal ült nekem a földön és csak a szőke tincseit láttam, illetve a nagy hetest a hátán és Dzsudzsák feliratot. – Elmondhatok valamit? – kérdeztem kis mosollyal az arcomon.

- Bármit, hisz legjobb barátnők vagyunk, vagy mi a fene. – nevetett és belekortyolt az italába.

- Terhes vagyok. Megint. – suttogtam neki, hisz nem akarom, hogy Zora meghallja, hisz még nagyon pici a baba és sajnos bármi előfordulhat. Zoé álla szerintem a parkettát súrolta, aztán megrázta a fejét.

- Srácok, ti komolyan nem tudjátok, hogy mire való az óvszer? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, de mosolyogva. – Kapitány már tudja? – bökött a tévé felé, ahol éppen egy gólhelyzet alakult ki a Portugáloknak, de Gulácsi fantasztikus védése megmentett minket.

- Még nem, holnap szeretném elmondani neki. – mondtam izgatottan, ekkor a tévére tapadt a figyelmünk, hisz az öcsém sprintelt előre a labdával, átpasszolta Gergőnek, majd visszakapta, kicselezett vagy négy portugált és a kapu felé lőtte a labdát. Teljesen lefagytam, aztán sikítva ugrottam fel, persze egyből abbahagytam és a hasamra raktam a kezemet. Ezt nem kellene.

- Az öcséd gólt rúgott! – fogta meg a vállamat Zoé, alig hittem el, az első gólja a válogatottban, és milyen gyönyörű volt.

- Hát hihetetlen! Nagy Ádám! Micsoda tehetség! Ma az olaszok is magyarok lesznek a következő nyolcvan percben! Itt van lassítva is! Nem tudom, hogy Nagy Ádám milyen volt történelemből, de azt hiszem matekból nagyon vágta a szögeket! – én már szakadtam Hajdú B. kommentálásán, hisz fején találta a szöget, azzal a kivétellel, hogy az öcsém mindenből borzasztó volt, a tesi volt az egyetlen, ami érdekelte.

- Keresztapu gólt lőtt! Anyuci, büszke vagy rá? – szalad hozzám Zora.

- Hát persze! Látod, milyen tehetséges? Most már apukád is lőhetne egy gólt. – húztam kicsit magamhoz.

- Anyuci, apu most sokáig marad velünk? – kérdezte érdeklődve. Elmosolyodtam, hisz azokkal a nagy szemeivel csak úgy bámult rám. Gyönyörű kislányom van, aki tiszta Balázs, le sem tagadhatnák egymást.

- Tudod, hogy mindig megtesz mindent azért, hogy sokat legyen veled. – pusziltam meg a fejét.

- De veled is sokat van? – kérdezte érdeklődve, mire felnevettem. Igazából nincs, és nagyon hiányzik minden egyes külön töltött percben, de ez van, ilyen ez a focistafeleségi élet.

- Persze Kincsem. – adtam egy puszit a kis puha arcára, aztán visszaküldtem, hogy nézze a meccset. – Na és mikor is lesz az esküvőtök? – fordultam Zoé felé, mire elmosolyodott.

- Majd a szezon végén, olyan december elején. – rántotta meg a vállát, persze tudtam, hogy izgatott, hisz egész életében erre várt, hogy Ádám feleségül vegye. Biztosan izgul és már most elkezdett titokban szervezkedni mikor ideje engedi.

- Mami, ott van Zsóka néni! – mutatott a képernyőre Zora és megsimogatta az „arcát” Zsókának. Nagyon szeretik egymást, aminek örülök, hisz Zsóka sokat segít be nekem már amikor tud.

- Mit tudsz Diáról? – kérdezte Zoé.

- Le fog babázni ő is lassan. – bólogattam elbambulva kicsit. A hónapok alatt már nem volt annyira erős a kapcsolatunk a lányokkal, inkább Zoé volt mellettem, na meg Zsóka, de talán ez így is van rendjén.

A srácok kicsit csalódottan jöttek le a félidőben a pályáról, Balázs megtapsolta a szurkolókat, aztán végleg lejött a pályáról, közben el is kaptam őt Lipcsei Betta, aki valamilyen sporttelevíziónál műsorvezető és egyben Juhász Roli barátnője is.

- Mit gondolsz, mint csapatkapitány az első félidőről? – kérdezte Betta.

- Szerintem az évek alatt tényleg csak felfelé haladt a csapat és látszik a különbség a mostani és a 2016-os EB meccs között. Ha beleadunk mindent, lehet esélyünk, de hihetetlen nagy koncentráció kell hozzá, amit nehéz fenntartani ilyen melegben. – mondta a diplomatikus választ teljesen komoly fejjel. Megtörölte a homlokát, ahonnan folyt az izzadsága, de még így is szexi volt. Beharaptam az ajkaimat és elmosolyodtam.

- Ha most győznénk, akkor az egy történelmi fordulat lenne a futballban, legalábbis a nemrég kialakuló portugál-magyar válogatott meccseket nézve. Számíthatunk cserékre szerinted?

- Én mindenképpen szeretném, ha Dani és Krisztián beállna, mert akkor lenne egy erőemberünk, egy fürgénk és Kleinheisler meg Lovrencsics azok, akik mernek előre menni minden esetben. Így megnőne az esélyünk száma, bár így is mindenképpen a nyerés a lényeg. – kicsit elmosolyodott mikor belenézett a kamerába, így olyan, mintha rám mosolygott volna meg Zorára.

- Hát reméljük a legjobbak! Mi szurkolunk gőzerővel! Hagylak menni- intett egyet Betta páromnak, aki el is tűnt. – Köszönjük a gyors nyilatkozatot a magyar labdarúgó válogatott csapatkapitányától, Dzsudzsák Balázstól. Kapcsolom a stúdiót. – mosolygott a nő, aztán be is adták a stúdiót, ahol elkezdték elemezni a helyzeteket.

- Olyan cuki ez az egyen Dzsudzsákos póló. Csinálok rólatok egy képet! – pattant fel Zoé és a telefonját feloldva terelgetett kislányom mellé, akit az ölembe vettem, barátnőm hozzánk gurította Balázs egyik labdáját, ami megállítottam. Először a kamerába néztünk úgy mosolyogtunk Zorával, aztán pedig a drága kislányomat figyeltem, ahogy mosolyog és közben csak annyit mondd, hogy „Apuciiii”.

Idő közben elkezdődött a második félidő, tehát eddig az állás 2:1 a portugáloknak. Ideje összeszedni magatokat srácok. Zoé átküldte a képeket, én pedig az egyikbe bele is szerettem, szóval felnyomtam Instagramra azzal a szöveggel, hogy „Hajrá fiúk, hajrá keresztapu, hajrá apuci! @nagyi @balazszdsudzsak7 #csakegyütt #hunpor”.

És igen, éppen ebben a pillanatban egy szabadrúgást kaptunk, huszonöt méter körül, ez Balázs specialitása. Visszafojtott levegővel vártuk Zoéval, hogy mi lesz. ÉS GÓL! Sikítottam egyet, aztán tapsolgattam és csak csillogó szemekkel néztem páromat, aki kiabálva fut oda a szurkolókhoz és tűnik el a karjaikban.

A meccs végül három kettővel végződött, végre az első meccsünk ahol legyőztük a portugálok és hát Ronaldo elég hisztis passzában volt, mivel így már nem juthatnak tovább az EB-re. Hihetetlenül boldog voltam és Böde Dani gólja csak a csúcsa volt a meccsnek, hatalmas fejelés volt, tökéletes szögben. Biztos vagyok benne, hogy titokban csak egy napon át ezt gyakorolták, hogy hogyan rúgják Dani fejéhez a labdát. Dávidka elaludt a meccsnézés közben, úgyhogy Zoé bevitte Zora ágyába, hagy aludjon kényelmesen, addig csináltam tejbegrízt, mivel mind a hárman megkívántuk, sőt még a kissrácnak is hagytunk egy picit.

- Apuci ma is nagyon ügyes volt! De mikor megyünk már? – érdeklődte meg kislányom miután megivott két pohár vizet.

- Majd csak holnap Kishercegnő. – válaszolt Zoé, aki bevállalta most a mosogatást.

- Te is jössz? – a testével követte barátnőmet, ami nagyon aranyos volt, így csak mosolyogtam rajta.

- Persze! A keresztapádék is jönnek! – amíg ők ketten jól elbeszélgettek, addig én benéztem Dávidhoz, aki még mélyen aludt. Tudtam jól, hogy mikor Balázs hazaér, akkor minden vágya, hogy átöltözhessen, ihasson egy sört és egyen valamit, ezért kikészítettem neki egy fekete mackónadrágot meg egy fehér pólót, aztán a konyhában szétnéztem, viszont kicsit üres volt a hűtő, lehet majd inkább rendelünk egy pizzát, ha képes kivárni.

Zora futkosott körülöttem Zoé elől, így egyszer majdnem orra buktam, viszont mikor meghallotta, hogy az ajtó nyílik egyből arra felé szaladt. Tudtam, hogy most éppen az apja karjaiban van, aki szétpuszilgatja a kislányát.

- Jaj, de jól nézel ki Hercegnőm. – hallottam Balázs hangját, gondolom a picike meze nagyon tetszett neki, nemrég rendeltem neki.

- Apuci. - mikor bejöttek, akkor Zora a fejét az apja nyakába hajtotta és csak mosolyogva ölelte át, hihetetlen, hogy milyen kapocs van közöttük. Zoé egyből köszöntötte Ádit, majd én is adtam neki két puszit. Balázshoz fordultam, aki egy lágy mosollyal nézett engem, a jobb kezét a derekam köré fonta, míg a balban Zorát tartotta. Közel húzott magához és egy apró puszit nyomott a számra.

- Szia. – suttogta.

- Gólkirály. – ugyan abban a hangnemben beszéltem én is, aztán még egy puszit nyomtam a szájára.

- Fúj! – fogta meg mindkét kezével a fejét Zora, mire felnevettem.

- Hát igen Bazsi, fúj. – morogta Szalai, mire megforgattam a szemeimet. – Hol van a pöcsikém? – kérdezte izgatottan.

- Alszik. Elég álmosító volt az unalmas játékod. – nyújtottam ki rá a nyelvemet, mire felkacagott, aztán lehuppant a kanapéra. Balázs visszaadta a kezembe Zorát, amíg elment átöltözni, viszont Dávidkával jött vissza, aki kómásan törölgette a szemeit. Kis drágám. Ádi egyből kikapta Balázs kezéből a csöppséget, így maradt neki Zora.

- Olyan nagylány vagy már Hercegnőm. – rázta meg a szőke fejét Balázs és egy puszit nyomott az apró szőke hajkoronába. Elment egy sörért, majd leült Ádám mellé, Zora jelezte, hogy álmos, ezért őt elvittem aludni. Mikor őt nézem altatásnál folyton Balázs jut róla eszembe, hihetetlen a hasonlóság, le sem tudnák egymást tagadni. A kibontott haja még az egekbe meredt, így lesimítottam azt, majd megsimogattam az arcát.

- Behívod apucit? – suttogta nekem, szinte már aludt. Bólintottam egyet, úgyhogy kidugtam a fejemet az ajtón.

- Balázs, gyere! – egyből előttem volt, aggódva pillantott rám.

- Valami baj van? – kérdezte az alsó ajkát harapdálva. Megráztam a fejemet és a kezét megfogva húztam beljebb, mindketten leültünk Zora mellé és Balázs egy kis tündérmesében foglalva mondta el a mai napját, aminek a végére Zora el is ájult. A fejemet a férfi mellkasának döntöttem és a nyakára egy apró puszit adtam. Kezét a derekamra vezette és úgy húzott bele teljesen az ölébe. – Szeretlek Oli. – motyogta a számra.

- Terhes vagyok. – suttogtam az arcát vizslatva. Nem bírtam kivárni a holnapot, túl tökéletes most minden ahhoz, hogy bármeddig is titokban tarthassam. A szemei felcsillantak, felállított engem, aztán ő is felállt és úgy fogta meg az arcomat.

- Tényleg? – kérdezte izgatottan, de halkan, hisz még a kislányunk szobájában voltunk. Bólintottam egyet, mire csak egy hosszú csókot lehelt az ajkaimra, majd letérdelt elém, felhúzta a mezemet és sok puszit nyomott a hasamra. – Üdv a családban Picikém, nagyon szeretünk téged. – suttogta még, majd egy utolsó puszit nyomott rá. Megragadta a kezemet és kihúzott Zora szobájából, amit halkan becsukott, de aztán már trappolt a folyosón. Nem fáradt el a meccs alatt? – Szala!! Megint apa leszek!

Mindig is tudtam, hogy ha nekem lányom lesz, akkor ő nagyon vagány kis hercegnő lesz. Zora egy párducmintás ruhában volt, a hajában három virágcsat volt, napszemüveg a fejét az úszógumiját pedig már most a derekához szorítva sétált előttünk, az öcsém, pedig mint a jó testőr mellette battyogott. Az biztos, hogy nem lesz könnyű élete a két fiú mellett, de sajnos ilyen családba született.

Lepakoltuk a cuccainkat, Zsófi leült enni, míg én be szerettem volna kenni naptejjel Zorát, de nem engedte, csak nézte a nagy tavat. Ebbe mi ütött? Felsóhajtottam és levetkőztem, aztán bekentem Balázs hátát, aki önként állt elém. Kidolgozott testét tapogatni olyan volt, mintha valamilyen ezer éves milliárdokat érő szobrot simogattam volna. Na jó, ez hülyeség.

- Ádika tudja már? – kérdezte Balázs.

- Mit? – Zsófi egyből rákérdezett, persze, hogy nem tud nyugton maradni, sosem tudott. Felnevettem, aztán elkezdtem a karjaimat bekenni, Balázs pedig az én hátamat. Leültem a földre, ő mögém aztán elkezdte masszírozni a vállaimat, ami hihetetlenül jól esett. Becsuktam a szemeimet és élveztem a napfényt és, hogy a férjem kényeztet engem. – Mondjátok már! – hisztizett Zsófi.

- Akkor hívd ide a pasikádat. – láttam magam előtt, ahogy Balázs is mosolyog. Zsófi nagyot sóhajtva elsétált, majd a két gyerekkel tért vissza. Igazából nem szerettem volna, hogy ha Zora is hallja, hisz ha ne adj isten történne bármi, akkor csalódott lenne, de talán nem lesz semmi.

- Na mizu? – kérdezte öcsém, aki a karjaiba tartotta Zorát.

- Van egy dolog, amit szeretnénk elmondani neked. – néztem fel rá mosolyogva.

- Csak ne terhes vagy? – kérdezte, mire ledöbbentem. – Ezek szerint igen, észrevettem ám, hogy felszedtél pár kilót. – gondolkodott el, mire csak lehunytam a szemeimet és gyorsan elmondtam az ábécét, hogy lenyugodjak.

- Bunkó. – morogta Zoé.

- Mármint nem úgy értettem, gyönyörű vagy, tökéletes, csak, na. – nevetett zavarában, mire felsóhajtottam. Örüljön, hogy nem küldtem rá az uramat. Balázs befejezte a kényeztetésemet, aztán átvette Zorát, aki továbbra is csak nézelődött. Mi van ezzel a lánnyal?

Öcsém mögém lépett és hátulról átkaroltam a nyakamat, majd egy puszit nyomott az arcomra.

- Tudod, hogy szeretlek, és nagyon boldog vagyok, amiért megint keresztapuka lehetek! – mondta nagy mosollyal.

- Hé! – kiáltott fel Zoé, mire a kezébe lévő Dávid elkezdett sírni. Szegény gyerek, a saját anyjától is fél. – Jajj ne haragudj Picikém. – puszilgatta meg a fejét, de aztán ismét ránk nézett. – Engem nem érdekel, hogy ki lesz a keresztapja, de a keresztanyja én leszek! – háborodott fel Zoé, amin felnevettem. Ezek folyton marják egymást azóta, hogy nem barátnőm lett Zora keresztanyukája.

- Kit érdekelsz? Én vérem. – kicsit jobban megszorított Ádi, amitől már szinte levegőt sem kaptam.

- Ne öld meg Anyucit! – emelte fel mutatóujját kislányom, mire öcsém egyből elengedett.

- Én nem csináltam semmit Csillagom! – nevetett kínosan Ádám, megráztam a fejemet, aztán elővettem Balázs telefonját és lőttem róluk egy képet.

- Anyuci, most már bekenhetsz. – pillantott rám nagy kék szemeivel és felém nyújtotta a karjait. Átvettem, Balázs aggódva nézett, de így nincs nagy terhelés a babára, csak felemelnem nem szabad az én Kishercegnőmet. Levettem a ruháját, megigazítottam a haját és elkezdtem kenegetni aprócska testét. Mikor végeztem, akkor elindultunk a tó felé, hogy végre fürödhessünk egyet, hisz nagyon meleg volt már. Zora az úszógumiban volt, mi pedig körülötte Balázzsal.

- Szeretlek. – motyogta nekem, mire megfordultam az ölében nagy mosollyal. – Valahogy mindig sejtettem, hogy te leszel a gyerekeim anyja.

- Az egód miatt Balázs. Ha nem tepersz annyira, akkor sosem álltam volna szóba veled. – nevettem fel.

- Kár lett volna kihagynod. Két gyönyörű gyermekünk van, neked egy adonisz férjed, nekem pedig egy csodás feleségem. – hát azért a jelzőkkel csak kicsit túlzott legalább, de már megszoktam.

- Képtelen lennék elképzelni az életemet nélkületek. – suttogtam neki és adtam egy puszit a szájára.

- Anyuci, akkor most lesz egy kistestvérem? – kérdezte érdeklődve Zora hozzánk úszkálva.

- Igen, lesz. Mit szeretnél? – kérdezte Balázs.

- Egy öcsit, ha lány lesz, neki nem fogok örülni, mert akkor már nem én leszek Apu hercegnője. – szomorodott el, amitől komolyan meghasadt a szívem.

- Mindig te leszel az én hercegnőm Tündérkém. – húzta magához közelebb. – Szeretlek Zora. – adott egy puszit az arcára, a kislány pedig csak nevetett Balázs borostája miatt.

- Én is Apuci, de hagyd abba. – szeretném, ha ezt a nevetését sosem nőné ki, hiszen olyan angyali, olyan csodálatos. Balázs fejének döntöttem a sajátomat és úgy néztem, ahogy az öcsém elkezd játszani a kislányommal. Eleinte sosem gondoltam volna, hogy ez nekünk sikerülhet, talán ezért akartam csak a barátja lenni, de most már rájöttem, hogy milyen buta voltam. Nekem Balázs az életem, akit mindig szeretni fogok, illetve a két kis porontyom. Hálás vagyok értük, kitöltötték az életemet.

2017. február 09.-én megszületett Dzsudzsák Zora Dorka

2019. április 20.-án megszületett Dzsudzsák Martin Olivér