14. Sosem foglak nem szeretni

Ellie Goulding - Still Falling For You

Mindig is gyűlöltem búcsúzkodni és ez most sem volt máshogyan. Az én szüleimél voltunk, hisz Balázs családja nagyjából már hozzászokott, hogy a fiuk a fél életét a repülőgépen tölti vagy a focipályán.

- Biztosan megleszel kint? – kérdezte anya aggódva, de erre még én sem tudtam biztos választ adni, csak kicsit elmosolyodtam aztán megöleltem. – Minden nap hívj, oké? – bólintottam egyet, majd nevelőapukám nyakába ugrottam. Nem tudom mi lett volna velem, ha ő nem jelenik meg anya életében, akkor talán sosem szeretem meg a focit, akkor az öcsém most nem lenne ilyen tehetséges focista, mert nem lett volna ki támogassa, és akkor sosem találkozom Balázzsal. Nevelőapummal rengeteget jártunk ki fradi meccsekre, lehetetlen lenne megszámolni, hogy mennyit tomboltunk végig, főleg mikor Ádi is bekerült a csapatba. Mekkora buli volt utána.

Mostohahúgaim is jelen voltak, akiket a saját testvéreimként szeretek most már, régen mikor kicsik voltak, akkor folyton az agyamra mentek. A nagyobbiknak ajándékoztam a lakásomat, hogy menjen oda lakni, legalább fenntartja, viszont a kocsimat csak úgy adtam oda, hogy az az enyém marad, és néha használhatja. Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.

Kitti is idetalált, az utóbbi időkben valahogy eltávolodtunk egymástól, de nem haragszom rá, hiszen Szlovákiába költözött Priskinhez, viszont most ott sincs minden rendben, sőt, inkább mondhatni hanyatlik a kapcsolatuk, de semmi többet nem tudok.

- Vigyázz magadra Oli, aztán gyertek haza!  - szigorúan felemelte mutató ujját, aztán szorosan megölelt. – Lili is nagy ölelést küld a mamitól.

- A kis beteg ölelések a kedvenceim, miért nem hoztad? – nevettem fel egy kicsit, aztán Balázsra néztem. – Indulhatunk. – motyogtam, majd mellé álltam és összekulcsoltam a kezeinket. – El fogom sírni magam, menjünk már. – szipogtam tovább, de ő még búcsúzkodott és ígérgetett.

- Vigyázzatok a picire! – szólt még utánunk anya, ami megmosolyogtatott. Egyre inkább nő a pici, de még mindig rengeteg időm van hátra.

A reptérre nevelőapukám vitt ki minket, majd segített a cuccokat beadni, aztán egy újabb kis búcsú után csak ketten maradtunk, vagyis hárman. Fél óra múlva megy a gépünk, ezért elindultunk becsekkolni. Mikor felültem már akkor éreztem, hogy ez az egész egy kínlódás lesz, az öt óra huszonöt perc minden egyes másodperce az lesz.

Az is volt, igaz a felét végig aludtam, de utálom ezt a tehetetlenség érzetet, de lehet csak ezért, mert kizárólag felhőket látok, mást nem. Szerintem én voltam a világ legboldogabb embere mikor a csomagjainkat is megkaptuk, akkor meg főleg, mikor Némót és Zsókát pillantottam meg.

- Na hogy van a kiscsalád? – kérdezte nagy mosollyal. Nemsokára Balázsnak úgyis vissza kell mennie Magyarországra a telkis edzés miatt, de addig az itteni klubjába is szerepelnie kell. Egyszóval rengeteg minden teendője van és én most csak az utolsó lehetek. Még fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni két hétig egyedül itthon, csak azt tudom, hogy november elején megyünk haza, akkor is edzései lesznek és tizenharmadikán pedig az utolsó VB selejtezős meccs lesz, azon pedig én is jelen leszek.

Az elmúlt két hétben nem történt sok minden, találtam egy nőgyógyászt, illetve elkezdtem jógázni, ami így kismamáknak van kitalálva, állítólag megkönnyíti a szülést, amitől kezdek egyre jobban félni. Jó párszor voltam Zsókáéknál, vagy ő nálunk mikor a srácok a válogatottal voltak a Telkiben. Balázs egyik nap berúgva jött haza, de valami írtó hülyén nézett ki sajnos és másnap meccse is volt, illetve még aznap elindultunk haza onnan pedig szállunk át a válogatottal a Feröer felé tartó gépre. Szegény gyerek, már most sajnálom, hogy az apja még ilyen felelőtlen és bugyuta.

Leszállva a repülőről nagy meglepetés ért, mikor az öcsém várt ránk, így én odasiettem hozzá és jól megölelgettem. Utoljára talán három, négy hete láthattam, és már nagyon hiányzott a feje, viszont ő majdnem el is sírta magát.

- Mekkora már az én kis hercegem, vagy hercegnőm! – csillantak fel a szemei és megsimogatta a hasamat, pedig annyira nem nőtt meg. – Lány vagy fiú? – kérdezte izgatottan, ekkor ért mellénk Balázs is.

- Mocsok, mert nem árulja el, pedig nála van a boríték. – morogta, aztán lepacsizott az öcsémmel.

- Én sem tudom, oké? Majd ma kiderül. – rántottam meg a vállamat, ugyanis lesz egy kisebb buli miután megvolt az edzésük. Igazából jól esett felállni végre, hisz öt óra az öt óra ülve és most jön még nyolc óra, egy átszállással. Hát ez igazán nagyszerű mondhatom, nem csak Némó fog jetlaggal küzdeni, hanem mindenki más is.

Kíváncsian kutakodtam Kitti után, de egyáltalán nem találtam, viszont Priskin helyben volt. Nem jönne el? Lassan sétálgattam az öcsém mellé, hisz ő mindenről tud, talán ezt is tudja, hogy mi a franc van most, hogy nincs itt Kitti.

- Öcsi, hol van a legjobb barátnőm? – kérdeztem felvont szemöldökkel, mire elhúzta a száját és már menekülőre fogta volna, de visszarángattam.

- Oké, elmondom. Múltkor elmentünk a Groupamába egy ilyen edzésféleségre, de leginkább csak köröket futottunk, aztán pedig két csapatot csináltunk és lenyomtunk egy meccset. Edzés elején ott volt Kitti a kislánnyal. Priska otthon hagyta a cipőjét és azt hozta utána, persze már ment is volna, de sikerült összeveszniük. Igazából nem akartunk hallgatózni, csak néhány szót hallottunk meg, de mikor megjött Storck akkor be is fejezték. Még aznap kiderült amúgy, hogy új sportorvosunk lesz, Petra, de ő nagyon jó fej, majd beszélgess vele.

- Ádi, a lényegre. – forgattam meg a szemeimet, de azért utána megkerestem így távolból azt a csajt. Igazán szép volt, bár nem nézett ki orvosnak, fiatal volt és igényes, sokkal inkább valami bárba dolgozó csajnak néztem volna.

- Aznap elmentünk inni, Priska már tiszta idegbeteg volt, a feszültség, amit Kitti adott át neki csak rosszat tett a szervezetének és a kedvének, azt hiszem utána való nap szakítottak és azt hiszem Kitti most ki akar menni külföldre valahová. – meglepődve hallgattam ezt az egészet, lehet nem beszéltünk mostanában annyit, de egy ilyet hogyan titkolhatott el előlem? Ez nem rá vall, vagy netán rám is haragszik? Persze ez most megbélyegezte a napomat, hisz annyira szerették egymást Tomival, legalábbis úgy tűnt, viszont a focista ma sem nézett ki jobban, mint az elmondottak alapján múltkor. Most vagy megviseli ez a szakítás, vagy csak az idegei mentek romokba és van egy olyan érzésem, hogy a második lesz.

Megérkezve el sem hittem, hogy még élek, rettenetesen fájt a fejemet és szörnyen éhes voltam, de megnyugtatott a tény, hogy Dia és Zsóka is jönnek, csak kicsit később.

Így is lett, ugyanis a fiúk edzése után nem sokkal jelentkeztek, úgyhogy útnak is indultunk egy cukrászdát megkeresve. Elmagyaráztam a nőnek, hogy mi is lesz és megkértem, hogy a borítékban lévő egy szó alapján vagy kék vagy rózsaszín sütiket válogasson össze nekem, addig pedig megittunk egy kávét.

- Már alig várom. – mondta mosolyogva Zsóka. Én is izgatott voltam, de már alig vártam, hogy aludhassak egy kicsit. Szerencsére már a srácok sem meghízottnak néznek, hanem terhesnek, mivel már látható a pocakom és nincs olyan perc, hogy ne gondolnék rá.

- Mit tudtok erről az új sportorvosról? – kérdeztem meg hirtelenjében, mire egymásra néztek, aztán végül Dia szólalt fel.

- Találkoztunk már vele egy párszor, igazán aranyos és belevaló csaj, mint Zsóka. – mondta nagy mosollyal a szőke lány pedig csak helyeselt.

- Hát akkor rossz ember nem lehet. – rántottam meg a vállamat. Ekkor szólt a csaj, hogy készen van, amit kértünk. Kifizettem, aztán útnak indultunk két nagy dobozzal, amikben sütik voltak. Mikor megérkeztünk, akkor már mindenki várt minket, hisz mindenkit érdekelt, hogy milyen nemű lesz a kis Dzsudzsák utód, elsősorban az apa és a keresztapa állt csillogó szemekkel, de amint meglátták a dobozt lefagytak.

- Én nem tudok róla, hogy ikrek lennének. – vakarta meg a fejét, mire megforgattam a szemeimet.

- Mivel elég sokan vagytok, elég sok sütit kellett bepakoltatnunk, ebben van szín szerint a másikban pedig csak mindenféle finomságok. – mondta nagy mosollyal Zsóka. Leraktuk az asztalra a cuccokat, a srácok töltöttek mindenkinek pezsgőt, kivéve persze nekem, amit nagoyn nem tartok igazságosnak, de majd iszok egy-két kortyot Balázséból, annyit szabad. Odamentem Balázs mellé, aki egyből magához húzott. Már mindenki tűkön ült és persze Zsóka direkt lassan csinált mindent.

- Gyerünk már Nyuszi! – morogta Némó, mi pedig egyetértően bólogattunk.

- Fiú legyen, fiú legyen, fiú legyen! Akkor nem lesz veszekedés a névvel kapcsolatban. – mormolta magának Szala, amin elmosolyodtam. Igazából nem érdekel annyira, hogy milyen nemű lesz, csak legyen egészséges, ez a lényeg.

- Azta! -lepődött meg először Zsóka, mi pedig egyre türelmetlenebbek lettünk. – Ez a süti nagoyn jól néz ki. – mondta, mire Némó odament intézkedni, ki vett egy sütit majd felénk mutatta. Rózsaszín színben pompázott a muffin. Eltátottam a számat és még egy könnycsepp is kicsordult a szememből, valahogy éreztem, hogy lány lesz. Balázsra pillantottam, aki teljesen lefagyott, de aztán hatalmas vigyor kúszott az arcára, felkapott engem és megpörgetett.

- Lányunk lesz! – mondta hitetlenkedve, aztán megcsókolt. Lányunk lesz, egy csodálatos kislányunk. – Zotya, segítened kell puskát venni. – fogta a fejét barátom miután elengedett, amin felnevettem.

- Most jön az, hogy tizennyolc éves koráig nem mehet srác a közelébe? – kérdezte nevetve Gulácsi.

- Nem, mehet a közelébe, hisz nem fognak tudni ellenállni, hiszen csodálatosan gyönyörű lesz, de senki nem érhet hozzá harminc éves koráig.

- Balázs! – mordultam rá felhúzott szemöldökkel.

- Huszonkilenc? – kérdezte fülét farkát behúzva, mire megráztam a fejemet. Hihetetlen ez az ember.

Mindenki gratulált nekünk, aztán mind elkezdtük befalni a csodálatosan finom süteményeket, aztán persze loptam egy kis pezsgőt Balázstól, ahogyan elterveztem. Nem nézte jó szemmel, de hé, én tudom, hogy mire van szükségem és pár kortytól nem lesz semmi baja a babának, sem nekem.

Őt néztem, ahogyan nevet, hogy boldog. Boldoggá tudom tenni és ez jelenti számomra a lényeget, nekem pedig nem kell más, minthogy itt legyen mellettem.

- Minden egyes nap csak egyre inkább beléd szeretek. – motyogtam magam elé. Rám pillantott, elmosolyodott, aztán a földet nézte. Elindult felém, szinte csak őt láttam magam előtt senki mást. A kezeit a derekamra helyezte, úgy húzott közelebb magához. Szörnyű volt az elmúlt két hét nélküle, de azt hiszem megéri, minden egyes szenvedés megéri, mert enyém Dzsudzsák Balázs mindenestül és ezen nem változtathat senki és semmi.

- A lányunk minden egyes nappal egyre csak nagyobb lesz és okosabb. Már alig várom, hogy a nagy pillanatainál én büszkén állhassak mellétek, mert enyém a két leggyönyörűbb csaj a világon. – elnevettem magamat aztán megöleltem, ő lett az én drogom, amitől nem tudok megválni, de nem is akarok, az sem érdekel, ha valakinek ez nem tetszik, mert csak ő, csak én, csak mi ketten, lassan pedig hárman. – Tudtam, hogy meg tudlak szerezni magamnak és annyira örülök, hogy úgy nyomultam rád, te vagy a nyereményem a kitartásomért. – kacsintott egyet, amin elnevettem magamat.

- Szeretlek Balázs, mindent szeretek benned. – mondtam nagy mosollyal.

- Ekkora szerencsét még ember nem hordozott magánál, mint Dzsudzsák Balázs! – nevetett fel Böde és jól hátba vágta barátomat, aki elég fájdalmas képet vágott. Aggódva pillantottam rá, de nem bírtam ki nevetés nélkül.

- Imádom a mosolyodat, és ha az kell hozzá, hogy Böde agyonverjen, hát akkor vállalom. – mondta még a fuldokolásától kicsit könnyes szemmel.

- Akkor csak csókolj meg. – mondtam mosolyogva, ő pedig meg is tette. Még mindig remegett tőle a testem, a hátamon futkosott a hideg és olyan érzés volt, mintha az agyam teljesen elzsibbadt volna.

- Kívánságod számomra parancs! – mondta mosolyogva majd egy nagyot sóhajtott. Érdeklődve pillantottam felé, mert olyan gondterhelt arckifejezése volt. – Sosem foglak nem szeretni és ennek azt hiszem így kell lennie. – nézett a szemeimbe könnyekkel küszködve. – Köszönök neked mindent Olívia. – suttogta és kifolyt egy könnycsepp a szeméből, amit ámulva töröltem le kissé borostás arcáról.