2. Tökéletes idegenek

Sziasztok!

Hát itt is lenne a második rész. Nincs sok hozzáfűzni valóm, úgyhogy jó olvasást! :) xx

Jonas Blue - Perfect Strangers

Egyszerűen úgy éreztem magam ma, mint egy hulla. A kelés rettenetesen nehezen ment, főleg, mert a hangos csengőre sikerült felébrednem, még az ébresztőm is hatástalan volt. Amint kinyitottam az ajtót és beengedtem barátnőmet, úgy éreztem, hogy felébredtem. Hihetetlen energiája van, bár Kitti mindig is erről volt híres.

- Úgy nézel ki, mint egy mosott szar. – nevetett fel és otthonosan leült az asztalhoz. – Csak nem kimaradtál estére? – kérdezte huncutul. Csak sóhajtottam egyet és a kávém elkészítésére koncentráltam, vagyis próbáltam. – Na, kivel? – hirtelen mellettem termett és mosolyogva várta a válaszomat. Nem fogom neki elmondani a teljes igazságot, mert utána lelőni sem lehetne, de mégiscsak a legjobb barátnőm, egyedül csak neki mondhatom el, főleg, hogy mi bánt annyira ezzel kapcsolatban. Talán tud segíteni, vagy teljesen hülyének fog nézni.

- Ádám elhívott egy japán étterembe. Ott volt Zsófi is természetesen, illetve Dzsudzsák Balázs. – kezdtem bele a mesélésbe.

- Hogy mi van? És ezt te ilyen egyszerűséggel mondod nekem? Hát te hülye vagy? – nagy izgalmában, majdnem úgy meglökött, hogy magamra öntsem a forró kávémat.

- Kitti, nyugi. Szóval, az öcsém megkért, hogy menjek ki vele Franciaországba és támogassam, persze nemet mondtam, hisz nem tudok egy hónapra elmenni. Aztán Zsófi és Ádám elmentek, kettesben hagytak vele. A pincérnő kért meg, hogy távozzunk, mert zárásig voltunk ott. Ittunk párat és rengeteget beszélgettünk, aztán hazahozott. Varázslatos autója van amúgy. – elmeséltem a lényeget és belekortyoltam a kávémba, ami jóleső érzéssel marta a torkomat.

- És? Milyen valójában? – túl kíváncsi ez a lány. Elmosolyodtam, míg próbáltam összeszedni a gondolataimat.

- Más. – látva értetlen fejét, megpróbáltam újra az ő nyelvén. – Más, mint amilyennek bárki képzeli. Nem az az öntelt barom, mint hinnéd. – mondtam, majd csak a nagy mosolyát láttam. – Most mi van?

- Látnád az arcodat miközben róla beszélsz. Csak nem bejön, Olívia? – kérdezte és a karjait összefonta a mellei alatt.

- Mi van? Nem. – mondtam és elmostam a bögrémet, majd ismét barátnőm felé fordultam. – tizenöt perc és kész vagyok. – motyogtam majd berontottam a fürdőszobába. Megmostam az arcomat és a fogamat, majd bekentem az arcomat arckrémmel. Felkentem egy kis alapozót, azt rögzítettem púderrel, a szemeimet vékonyan kihúztam szemhéjtussal, a szempillaspirál pedig kimaradhatatlan a mindennapokból. Egy bézs színű rúzst kentem fel, majd kifésültem a hajamat, ami a hátam közepéig ért. Átrohantam a szobámba és kinyitottam a szekrényemet, elővettem egy fekete csipke melltartót és a hozzátartozó csipkés francia bugyit. Felvettem őket, majd magamra kaptam a fekete szoknyámat, ami a térdem aljáig ért, illetve egy barack színű blúzt is, ami a kedvenceim közé tartozott. Nem törődtem most a harisnyával, hiszen utáltam, folyton kiszakítottam egy nap alatt mindegyiket, de ilyenkor fel szoktam venni egy balerina harisnya zoknit. Előkerestem a fekete magas sarkú cipőmet, amit annyira szerettem. A táskámba beledobtam a telefonomat és a még tegnap kikészített dokumentumokat, majd a kezembe vettem, a másikban a cipőim voltak. Kitti már teljes egészében kész volt és csak rám várt, a régi poros könyveimet nézegette, amitől elfintorodottam.

- Nem értem miért nem ülsz le újra és olvasol el egy könyvet. Régen annyira szeretted. – fordult felém barátnőm egy halvány mosollyal. Mindig olyan szépnek tartottam és természetesen szerencsésnek. Folyton volt egy pasi, aki őt akarta, és velem ellentétben ő ki tudja fogni a normális pasikat. Szőke haját most oldalra fonta, egy egyszerű farmernadrág és egy laza szürke kötött pulóver volt rajta.

- Amíg azok a történetek szebbek az életemnél, addig nem igazán szeretnék, meg időm sincs. – rántottam meg a vállamat majd felvettem a magas sarkúmat.

- Hát, te tudod. Előhívattad már a múltkori képeket? Úgy érzem, azok lettek a legjobbak. – húzta ki magát és érdeklődve pillantott rám.

- Ígérem, hogy hétvégén megcsinálom, de neked, mint modellnek, tudnod kéne, hogy nem két nap alatt van meg. – vágtam vissza, majd felvettem a kabátomat és kinyitottam az ajtót, kiengedtem Kittit és bezárkóztam. Hobbiként szoktam fotózni, eleinte, csak amin megakadt a szemem, azt örökítettem meg, majd barátnőm addig győzködött, míg rá nem vett, hogy róla is csináljak képeket.

Mivel elaludtam, ezért nem volt időnk a megbeszélt programra, ami egy közös reggeli lett volna, így Kitti kidobott a bíróságnál, majd ő is indult dolgozni, mármint nagy munka lehet ruhákat rajzolgatni egész nap, persze minden tiszteletem az övé, hisz gyönyörűen rajzol. Magabiztosan sétáltam be az épületbe, mint mindig. Úgy mentem be a terembe, hogy tele voltam magabiztossággal, de közben mégis a mai ebédet tervezgettem.

Nagyot fújtatva léptem ki a főbejáraton és egyből egy ismerős autót pillantottam meg, de nem volt időm megbizonyosodni a dologról, mert a vádlottam, akit ma sikerült megmentenem a börtöntől, nagy hálálkodásba kezdett.

- Hihetetlenül hálás vagyok Önnek Olívia, köszönöm szépen! – mosolygott rám kedvesen a harminchat éves férfi.

- Ez a munkám Varga Úr, szívesen segítek egy ártatlannak. Azt hiszem már mindent lerendeztünk, további sok szerencsét az élethez, és kerülje az ilyen helyzeteket. – fogtam vele kezet, majd újra a parkolóra pillantottam. Még mindig ott állt a fekete Bentley és annak támaszkodott a tulajdonosa is. Fekete szövetkabát volt rajta és napszemüveg, sütött róla, hogy gazdag. Amint észrevett elindult felém, én pedig amint leértem a lépcsőn megálltam és vártam. – Mit keresel itt? – talán kicsit bunkó hangnemben szólaltam meg, de látszólag nem sértettem meg a kis világát.

- Gondoltam éhes leszel mire végzel, szóval elmehetnénk ebédelni valahova. – meglepetten néztem rá és az egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyomat.

- Na, de honnan tudtad, hogy pont ennél a bíróságnál leszek? Óóó… - amint feltettem a kérdést meg is kaptam a választ. Biztos vagyok benne, hogy Zsófi vagy Ádám keze van az egészben.

- Titkos forrás, sajnálom. Szóval, ebéd? – kérdezte és elindult a kocsija felé.

- Igazából, otthon fogok főzni valamit, mivel ma Zsófi is jön, be kell még vásárolnom, szóval nem igazán érek rá veled ebédelni. – mondtam és már fordultam volna meg, mikor felnevetett. Most mi van?

- Akkor esetleg elvihetlek vásárolni? Vagy egyedül akarsz cipekedni rengeteg szatyorral abban a magas sarkúban? – kérdezte és a cipőimet nézte, vagy a lábaimat.

- Mi bajod van a cipőmmel? Nagyon szeretem és hihetetlenül kényelmes. – aggodalomba estem, hogy talán még sem néz ki annyira jól, mint ahogyan én látom, ezért minden szögből próbáltam legalább az egyiket megtekinteni. Balázs felnevetett, majd megfog a karomat.

- Tökéletes a cipőd. – mondta egy sármos mosoly kíséretében, ami miatt lefagytam. Egy nagyot nyeltem és a számhoz ragadt hajszálakat a fülem mögé tűrtem.

- A cipőm… tökéletes? – néztem rá nagy szemekkel. – K-köszönöm. – dadogtam zavaromban és inkább oldalra néztem.

- Szóval, elvihetlek vásárolni? Bár érdekes első randi. – nevetett.

- Megköszönöm, ha elviszel, de nem muszáj és csak, hogy szögezzem, ez nem randi. – kicsit összeszedtem magam az előbbi ámulatból és arrébb léptem, hogy a testi kontaktust megszüntessem kettőnk között.

- Hívd ahogy csak akarod, de akkor is számomra ez az eddigi legérdekesebb randi. – mondta és elindult az autó felé én pedig követtem. Ismét kinyitotta a Bentley ajtaját nekem, szerencsére most nem maradt tátva a szám, mint egy gyereknek. Bepattant mellém és érdeklődve figyelte, hogy mit csinálhatok a lábamnál. Lehet nem illik, de kicsit kicsúsztattam a cipőből a lábamat és megnyomkodtam a bokámat illetve a sarkamat. – Látom kényelmes. – nevetett, mire rácsaptam gyengén a karjára.

- Fogd be. – próbáltam szigorúan nézni, de nem ment, hamar elnevettem magamat. – Lehetne, hogy előtte átöltözzek valami kényelmesebbe?

- Egyéb kérés, óhaj, sóhaj, panasz hercegnő? – kérdezte teljesen komolyan ezért a jobb szemöldökömet felhúztam. – Csak vicceltem, na. Persze. – mondta és újra inkább az útra figyelt. Hamar megérkeztünk a számomra és már számára is ismerős panelházhoz, de nem szálltam ki az autóból. Félve rá pillantottam és vártam, hogy hátha mond valamit.

- Feljössz, vagy megvársz lent? – kérdeztem miután rájöttem, hogy semmit sem fog mondani sem kérdezni.

- Hűha, még az első randin sem vagyunk túl, de te már felvinnél magadhoz? – kérdezte, amin most én is nevettem. Hihetetlenül idióta, persze jó értelemben, amolyan barátilag idióta nem pedig a szó szoros értelmében. – Egyébként megvárlak lent. Bízom benne, hogy nem fog sokáig tartani. – mondta és egy bizakodó mosolyt küldött felém.

- Honnan veszed, hogy én nem olyan vagyok-e, aki minden ruhaváltás során eljátssza ugyan azt, amit reggel? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel és kicsit jobban felé fordultam. Halványan elmosolyodott és ő is felém fordult.

- Mert még mindig itt ülsz szivi. – mondta és csak az ajkaimat nézte. Kicsit lefagytam és nem értettem, hogy ebből milyen logika alapján szűrte le, hogy én nem pepecselődik annyit. Egy kis mosolyt erőltettem magamra és kiszálltam az álomautóból, amit még mindig nem sikerült teljesen megszoknom. Előkaptam a telefonomat is és felhívtam Kittit, aki szerencsére a második csörgés után felvette, még csak a bejárati kapun sem értem be.

- Na, mi a helyzet? Hogy sikerült? – fogalmam sincs, hogy most mit csinálhat, mivel túl nyugisnak hallatszik a környezete.

- Megnyertem, de nem ezért hívtalak. Úgysem találod ki, hogy ki várt a bíróság előtt. – mondtam miközben a kulcsomat bányásztam elő természetesen a táska legmélyéről.

- Erik? – kérdezte meglepetten. Na, ennek meg hogyan jutott eszébe pont ő? Az az ember, aki tönkretett lelkileg és érzelmileg. Elfordítottam a kapuba a zárat, így ki tudtam nyitni az ajtót, de mielőtt beléptem volna még hátra fordultam és csak őt néztem, ahogy ő is engem nézett.

- Dzsudzsák Balázs. – mondtam miközben egy utolsó pillantást vetettem rá, majd eltűntem a magas háztömbben. A lifttel hamar felértem az ötödik emeletre, gyorsan kinyitottam az ajtót, majd a szobámba siettem, közben Kitti még mindig csak visítozott és áradozott.

- Oli! És most mit fogsz csinálni? – kérdezte, ezzel elérte, hogy ne a szekrényemre figyeljek.

- Gyorsan átöltözöm, kifésülöm a hajamat és megyek vissza. Elvisz bevásárolni. – mondtam és közben kivettem egy fekete csőfarmert, illetve egy világoskék kötött pulcsit.

- Várasd meg egy kicsit és akkor tökéletes lesz a randitok. – ajánlotta, mire sóhajtottam.

- Ez nem randi. – morogtam és lecsekkoltam a sminkemet a tükörben, ami még mindig tökéletesnek számított nekem.

- Aha, persze. Azért védekezz, puszi. – mondta, és csak reméltem, hogy meghallotta még egyszer, hogy ez nem egy randevú. Gyorsan átöltöztem és a hajamat is kifésültem. Felvettem a barna színű bakancsomat, illetve a fekete bőrdzsekimet. Elgondolkoztam, hogy megvárassam-e vagy sem, de végül még átpakoltam egy másik, kisebb táskámba és utána indultam meg. Nem vártam meg a liftet, inkább lépcsőztem, majd a kaput konkrétan kivágtam, mint általában mindig. Sokszor megfogadom, hogy erről leszokok, de nem sikerült. Gyors tempóval értem el a kocsihoz és gyorsan be is pattantam.

- Azt hittem, hogy hosszabb lesz. – sóhajtott, de nem reagáltam rá. – Mi lesz az első randink helyszíne? – kérdezte mosolyogva mire megforgattam a szemeimet.

- Ez nem randi. – morogtam és elővettem a telefonomat, bekapcsoltam rajta az internetet, majd máris a Messenger-ben voltam. – Egyébként Tesco vagy Lidl, nekem mindegy. – rántottam meg a vállamat, majd bekötöttem magamat, rá néztem és felhúztam a szemöldökömet ismét. – Balázs, kösd be magad. – próbáltam úgy mondani, mintha egy kérés lenne, de azt hiszem nem sikerült.

- Minek? Nem fogunk sokat kocsikázni. – mondta hanyagul.

- Akkor is, ha én melletted ülök, vagy ne adj isten te ülnél mellettem miközben vezetek, akkor kösd be magad. – mondtam és addig néztem, amíg el nem kezdi. De nem kezdte el, csak felnevetett.

- Szóval a számításaid szerint fogunk még együtt kocsikázni? – a mosolya szinte az egész arcát eltakarta. Csak sóhajtottam egyet, hiszen reménytelen eset.

- Nem ezt mondtam. – kezdtem el a durcámat, ami rossz szokásom.

- Dehogynem. – vigyorgott tovább, de legalább bekötötte magát. Megnyitottam az öcsémtől kapott üzenetet, amin a szám is tátva maradt. – Na, mi az?

- Ádi tudja… tudja, hogy eljöttél értem? – kérdeztem halkan és csukott szemmel hátradöntöttem a fejemet, majd inkább elkezdtem beleütni a fejtámasztóba.

- Valakitől meg kellett tudnom, hogy hol lesz a tárgyalás. Ezt pedig fejezd be. – mondta és a jobb kezével megfogta a homlokomat, ezzel megállította a következő csapást. – Miért vagy ennyire kiakadva?

- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem hirtelen, hogy elkerüljem a választ. Egy nagyot sóhajtott és mikor megálltunk egy pirosnál rám nézett a gyönyörű szemeivel.

- Csak meg akarlak ismerni. – a gyomrom felkavarodott ettől a mondattól és inkább az ablak felé fordultam. Miért akar megismerni, mikor egyszerűen kihasználhatna? Ahogy eddig minden srác megtette. Csak egy pillanatra eszembe jutott a legelső és egyben az egyetlen kapcsolatom, amely borzasztóan végződött. Megráztam a fejemet, mert nem akartam rá gondolni és a történtekre sem, mert szörnyű embernek éreztem magam miatta. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk, ezért egy nagy levegőt vettem és kikapcsoltam a biztonsági övemet. – Sajnálom, ha valami rosszat tettem vagy mondtam.

- Nincs semmi gond, jól vagyok, csak egy-két dolog fel tud zaklatni. Na, gyerünk. – mondtam és már ki is pattantam a kocsiból.

- Remélem nem olyan vagy, mint anyám, hogy gyök kettővel haladsz, és mindent apróra megnézel. – morogta és lezárta a kocsiját majd gyorsan mellémért.

- Hát arra gondoltam, hogy most mindent megveszek, ami kellhet, vagy ami elfogyott már hisz úgyis velem van egy erős, kedves fiatalember. Uhm, kihagytam valamit? Ja, igen, és sportos is…

- Fiatalember? Ugye tudod, hogy idősebb vagyok nálad? – kérdezte nevetve, mire mosolyogva néztem fel rá.

- Honnan veszed? – ráncoltam össze a homlokomat és előtúrtam a pénztárcámat, hogy előkerítsem az érmét a bevásárlókocsihoz.

- Titkos forrás, sajnálom. – rántotta meg a vállát, majd ellökött a bevásárlókocsitól, így ő tolja. Megforgattam a szemeimet és a kocsi mellé álltam, a jobb kezemet ráhelyeztem és úgy mentünk be.

- Miért hiszed, hogy nem tudom ki a titkos forrásod? – kérdeztem mosolyogva, de igazából nagyon zavart, hogy az emberek megnéztek minket, ezért jobban összehúztam magam és a földet figyeltem. Balázs egy nagyot sóhajtott és megállt, ezzel megállítva engemet is, egyik kezét a vállamra rakta a másikkal pedig felemelte az arcomat az államnál fogva.

- Ne haragudj. Lehet rossz ötlet volt ez az egész. – suttogta, de hamar észrevette, hogy milyen közel került hozzám, azt pedig jobban bántam, hogy eltávolodott. A bőröm égett az érintése helyén a torkom pedig kiszáradt.

- Semmi baj. Menjünk tovább. – mondtam és elkezdtem húzni a kocsit.

Röpke egy óra alatt ismét a panelrengeteg között voltunk, pontosan az én házszámom előtt. Balázs jó fiatalember módjára segített felcipekedni, de már fordult is volna kifelé, de nem akartam, hogy elmenjen. Volt még körülbelül másfél órám Zsófi érkezéséig és iszonyat mókásnak találnám, ha együtt főznénk, vagy csak ha itt maradna.

- Nem fogok erőltetni semmit. Ha szükséged van rám, vagy csak ki akarsz ruccanni, akkor írj rám. – mosolygott, de én nem tudtam. Csak egy nagyot sóhajtottam és már átkoztam az eget, hogy ki fogom mondani, főleg mert tudom, hogy a hatalmas egóját ezzel csak növelni fogom.

- Balázs, izé… Nem maradnál? – dadogtam, és ahogy sejtettem, egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán, és ez azt is mutatta, hogy az egója pontosan annyira meg is növekedett, viszont nem szólt be.

- Ha azt akarod. – mosolygott tovább és levette a kabátját, illetve a cipőjét, majd visszatért. Én még nagyban pakoltam ki a szatyrokból és nagyjából mindent elhelyeztem a helyére is, kivéve, ami most kellett a főzéshez.

- Irány kezet mosni! – egy ezer wattos mosollyal néztem rá, de ő csak értetlenül nézett rám. – Most mi van?

- Csak még mellettem sosem mosolyogtál ilyen őszintén. – mondta és a telefonját a pultra helyezte. – Gyönyörű mosolyod van. – bókolt, amivel egyből zavarba is hozott, úgyhogy kapkodva és szerencsétlenkedve értem el a konyhaajtóig, szerencsére vette a célzást és követett. Ketten álltunk a mosdókagyló előtt és egyszerre mostunk kezet, amitől még inkább zavarban lettem, de aztán oldotta ezt, mert a csípőjével konkrétan ellökött onnan, én pedig természetesen visszavágtam. Mikor már kellően eláztattuk a fürdőszobát, elzártam a csapot és megtörülköztem először én, aztán pedig Balázs is. Visszamentünk a konyhába és összecsaptam a kezeimet.

- Zsófi kedvencét fogjuk csinálni, amit amúgy én is nagyon szeretek. A mai menü a kínai. Tudod, hogyan kell csinálni? – fordultam felé, de csak lefagyva figyelt.

- Még sosem csináltam kínait, de anyukám sem. – mondta tetetett szomorúsággal, amin kicsit elmosolyodtam.

- Akkor ma te leszel a kis kukta. – mondtam kedvesen és a pult felé fordultam.

- Kötény nem jár a kuktáknak? Na meg te sem mesterséfnek nézel ki. – mondta keresztbefont kezekkel és egy kis durcázással együtt.

- Kötényem van, de más nincs. Ha annyira szeretnéd felvenni, akkor ott van a legszélső szekrényben, alul balra. – mondtam és most már tényleg hozzákezdtem. Elővettem a zöldségeket és egy tálba helyeztem őket, közben pedig Balázs is felvett egy rózsaszín szívecske mintás kötényt és eljátszotta a Miss picsát, amin természetesen nevettem. – Hagyd abba és inkább mosd meg a zöldségeket. – nevettem tovább. Hirtelen szalutált, majd megfogta a két tálat és a csaphoz vitte őket. Mibe kevertem magam, te jó ég. A tepsibe beleraktam a spagetti tésztát, majd benyomtam a sütőbe, hogy szép barna legyen, hisz Zsófi ezért imádja annyira. Egy kis tálkába beleöntöttem az édes-csípős mázhoz való dolgokat, hirtelen elsötétült minden egy kis ideig, mert mint kiderült Balázs úgymond feladta rám a saját kötényemet, amin muffinok voltak, óvatosan megkötötte hátul majd nagy mosollyal nézett rám.

- Így már jó. – mondta, mire akaratlanul is felnevettem.

- Vágd fel a zöldségeket. – kértem és felé nyújtottam egy vágódeszkát.

- Oké, de mekkorára? – kérdezte kisfiús arccal, amin mosolyogtam, úgyhogy abbahagytam a szósz kavargatását és mellé léptem, de ő nem lépett hátrébb, ezért a bal vállam hozzáért a felsőtestéhez és éreztem, ahogyan veszi a levegőt, természetesen ettől kirázott a hideg.

- A répát és a karalábét hosszú csíkokra, a vöröshagymát kockára, az újrépát pedig csak karikára. – mondtam és az első kettőt meg is mutattam, hogy hogyan is gondoltam. A kezem remegett és erős vágy tört a felszínre bennem egy nagyot nyeltem és próbáltam visszafogni a szívverésemet, de nem ment. Balázs megfogta a derekamat és egy puszit nyomott a nyakamra, majd gyengéden maga felé fordított. Az egész testem remegett, nem tudtam, hogy mi lesz a következő lépés. Egyre csak közeledett, egyre közelebbről éreztem a leheletét, de ekkor hirtelen megfogta a pulcsim szélét és a fejét alá dugta, így konkrétan osztoztunk a ruhámon. Nagyon is meglepett ez a cselekedete, hisz még zavarba jönni is elfelejtettem. Ő irányította a testemet, a kezeimet a nyakába akasztotta, majd megnyomkodta az arcomat, hogy rá figyeljek. Le akart csapni rám és én lehet hagyni is akartam, mert közelebb léptem hozzá, az arcunk között a távolság pedig ugyan olyan gyorsan kezdett megszűnni, mint az előbb. Ekkor megszólalt a telefonom, így megugrottam olyan hirtelen ért az egész. Balázs sóhajtott egyet, majd kibújt a pulcsim alól, gyorsan a telefonom után kaptam és felvettem mostohahúgomnak a telefont. – Mi az? – kérdeztem kapkodva a levegőt.

- Nem zavarlak? – kérdezte gyanakodva.

- Dehogy, éppen főzök. Minden oké? – kérdeztem és Balázsra néztem, aki a homlokát kaparászta, majd a szemeimbe nézett. Nem tudtam megálljt parancsolni magamnak sem akkor sem most. Ő nekitámaszkodott az egyik kezével a pulton, míg a másikat a csípőjére rakta. A lábam automatikusan ment, tudnom kell, hogy ő ezt, hogy viselte. És hogy ezt hogyan tudom meg? Egyszerűen.

- Holnapra kölcsön tudod adni a kocsidat ha nagyon-nagyon szépen megkérlek? – kérdezte és idáig láttam, hogy rebegteti a szempilláit.

- Persze, de te fizeted benzint és jobban vigyázol rá az életednél. Tudod, mennyire szeretem. – adtam ki a feltételeket, amiket amúgy már nagyon jól ismer. E közben lassan odasétáltam Balázshoz és a fejemet a mellkasához nyomtam, majdnem az álláig érek. Tudom, hogy meglepődött, de én sokkal jobban, mikor azt a kezét, ami a csípőjén volt ráhelyezte a derekamra.

- Ezer hála. Akár ma is elmehetnék érte?

- Persze, gyere Zsófival, tuti Ádi hozza el. – motyogtam és kifújtam a levegőt. A szívverése a nyugodt és olyan volt, mint ahogy az enyém kalapált, ez pedig teljesen nyugtató hatással bírt rám.

- Oké, na csá. – köszönt el és már le is rakta.

- Sajnálom, nem kellett volna. – kezdett volna magyarázkodni Balázs, de leintettem, hogy fejezze be a beszédet.

- Csak egy picit hagy maradjak még így, kérlek. – annyira jól esett egy olyan ölelésben lennem, amit nem a családomtól vagy a barátaimtól kapok, de Balázs még csak egy ismerős, mégis annyira más. Két napja ismerem, de olyan mintha már minimum két éve. Egy nagy sóhajtással tértem vissza a jelenbe, úgy tettem, mintha minden rendben lenne és az előbbiek meg sem történtek volna. Kivettem a sütőből a tésztát és a már felforrt vízbe raktam őket. Balázs is elkezdte feldarabolni a zöldségeket. Gyorsan megcsináltam a bundát is, majd megmostam a csirkemellet és kockára vágtam. Közben Balázs végzett, így megkértem, hogy először a vöröshagymát majd az újhagymát utána pedig a répát és a karalábét rakja a lábasba kis olaj alá. Körülbelül húsz perc múlva már a szezámmagos bundás csirkemellek is készen lettek a tésztával együtt. – Kérsz inni valamit? – kérdeztem és kinyitottam a hűtőt, hogy szétnézhessem.

- A kóla tökéletes lesz. – mondta mosolyogva. Levettem egy poharat és töltöttem neki is meg magamnak is, aztán mind a ketten leültünk az asztalhoz.

- Nagyon jól áll.. – mondtam visszafojtva a nevetésemet.

- Nevess csak. – mondta Miss picsásan, mire kitört belőlem a nevetést.

- Fejezd be. – nevettem tovább és megcsaptam kicsit a karját. Hirtelen lefagyott és műsírást szimulált

- Most miért kell csapkodni egy hercegnőt? – kérdezte hisztisen mire még jobban nevettem. Felálltam a helyemről, de Balázs nem engedett tovább. Egyszer csak sikerült kiszabadulnom a „fogságából” és elkezdtem szaladni, mert egyből utánam rohant, ah, kit áltatok? Ő egy focista, még jó, hogy utolér. Az ajtó kivágódott és Zsófi nagy mosollyal lépett be, de lefagyott mikor észrevette Balázst is, majd egy gonosz, mindent sejtő mosollyal nézett rám.

- Már ennyi az idő? – kérdeztem meglepetten és észre se vettem, hogy a focista kezei megint a derekamon vannak.

- Mondhattad volna, hogy tegyük át másnapra, nem lett volna baj. – mosolygott Zsófi.

- Nem, már épp menni készültem. – mondta a zavarban lévő Dzsudzsák. Ismétlem, zavarban volt.

- A rózsaszín kötényben? – kérdezte Zsófi felvont szemöldökkel, ekkor Ádi is megjelent mögötte, aki nem lepődött meg, de egy hatalmas vigyort megmutatott nekünk.

- Ó, Istenem. – motyogtam és a homlokomra csaptam. – Hol van Dorka? – kérdeztem.

- A kocsinál vár. – mondta Ádi és beljebb tolta barátnőjét.

- Oké, leszaladok, ti ketten itt maradtok. – mutattam Zsófira és Ádámra. – Te pedig…

- Felőlem maradhat, ha már együtt főztetek, megkóstolhatná a remekművét. – rántotta meg a vállát Zsófi. – De utána a két kanos elhúz innen, mert ez egy csajos este lesz egyetlen pasival.

- Jack? – kérdeztem mosolyogva és izgatottan.

- Jack bizony. – kacsintott Zsófi.

- Istenem, mi lesz itt. – sóhajtott Ádám, mire felkuncogtam. A kötényt Balázshoz vágtam és megfogtam a kocsim kulcsát, majd lementem Dorkához, aki a Bentley-t nézte. Megöleltem, majd átadtam neki a kulcsot, hétvégén úgyis találkozunk, nem fogok most cseverészni. Megvártam, amíg már nem látom az autót és csak reménykedem, hogy ugyan így kapom vissza kicsit több benzinnel. Visszasiettem a vendégeimhez, akik a kanapén ültek és beszélgettek. Tuti én voltam a téma.

- Balázs, vedd már le azt az izét. – nevettem fel, mert elég vicces látványt nyújtott.

- Most miért? Úgy a szívemhez nőtt. – ismét nyávogósan beszélt, amitől ismét nevettem.

Együtt ettünk az első kajánkból, amit mi csináltunk ketten és meg kell valljam, hogy nagyon is finom lett. A srácok utána tényleg leléptek, szóval kezdődhetett a csajbuli.