3. Első randevú

Snow Patrol - Chasing Cars

Tizenkét nap telt el, hogy Balázzsal együtt főztünk, azóta nem keresett, csak a képeimet lájkolgatta Instagram-on, meg bekövetett. Az aznap éjjel végül egy nagy képszakadással végződött, reggel Ádi talált ránk a nappaliban, ahogy egymáson fekszünk Zsófival. Az életem ugyanolyan unalmas lett ismét, mint volt, Kitti is csak ritkán talált meg engem, mivel most éppen alakulóban van egy kapcsolata, aminek örülök, de már megszokott. Ma édesanyáméknál ebédelt az egész család, így a nagy kertes ház ismét megtelt. Bár szerettem itt élni, de sokkal jobb egyedül, hisz az én szabályaim alapján élhetek. Természetesen már mindenki tud Dzsudzsák Balázsról, hála Dórinak, aki utánanézett a Bentley-nek, na meg a tulajdonosának, és az óta le se tudom vakarni magamról ezt a témát.

- És az óta nem találkoztatok? – kérdezte meg újra Laci, a nevelőapukám. Sajnos, ha lenyom négy sört, akkor hajlamos többször is rákérdezni dolgokra.

- Nem, de nem is baj. – rántottam meg a vállamat és tovább kapcsolgattam a tévét.

- Nem is hiányzik? – kérdezte édesanyám, aki először nagyon is ellenezte, hisz majdnem négy év van közöttünk, illetve ő külföldön él. Lehet, tényleg már Törökországban van Balázs és még csak el sem köszönt. Ádit sosem faggattam miatta, nem akartam, hogy azt higgye, érdekel. Egy párszor el akart rángatni az edzésekre, de mindet lemondtam végül.

- Nem. – mosolyogtam rá, de aztán sóhajtottam egyet. – Nem hanyagolhatnánk? – kérdeztem reménykedve, de Dóri és Brigi nevetése természetesen elárult mindent.

- Emlékszem, hogy úgy nézted a selejtezőket, hogy a hetes mezben ugráltál a kanapén. Nehéz elhinni, hogy nem érdekel téged. – mondta idegesítően nagy mosollyal, mire megforgattam a szemeimet.

- Ha szeretnéd tudni, akkor igenis hiányzol neki. – mosolygott Zsófi, mire Ádám kicsit megütötte a lány vállát, így az egyből a szája elé kapta a kezét. Tehát titkos információ volt, köszi Zsozso.

- Persze. – morogtam és végül a Dr. Csontnál kötöttem ki, természetesen az idegesítő család tovább beszélgetett erről.

- Azt hiszi, hogy rosszat tett múltkor, mert felzaklatott téged kétszer is, így azt mondta, hogy megvárja, amíg te keresed. Természetesen hiányzol neki, hisz az edzéseken is elég egyhangú a viselkedése, ne mond azt, hogy neked nem hiányzik, mikor látom, hogy majd meghalsz. – mosolygott az öcsém, mire felsóhajtottam.

- Lehet, hogy hiányzik. – morogtam halkan, de édesanyám természetesen ezt is meghallotta.

- Hívd fel. – mondta egy nagy mosollyal az arcán.

- Nem fogom felhívni. – összeráncoltam a homlokomat és ismét a tévé felé néztem, de amint a fülemnél megéreztem a hideg telefont és meghallottam a csöngést egyből felpattantam és próbáltam menekülni előle, de nem sikerült. Utolsó csörgés, Balázs pedig felvette.

- Számodra mit jelent az, hogy majd este találkozunk, addig pedig békén hagyjuk egymást? Tudtommal, a családoddal vagy. – elég morcos volt, így nem mertem beleszólni, csak lefagyva álltam és hol édesanyámat, hol pedig az öcsémet néztem. Brigi hasba bökött, hogy szólaljak meg végre, ezért egy nagy levegőt vettem és már a saját kezemmel tartottam a telefont.

- Olívia vagyok. – féltem, hogy már annyira suttogok, hogy meg sem halja, de szerencsére nem így történt. Gyorsan kimentem a konyhába, hogy senki ne hallja, amit mondok, de hát tudom, hogy úgyis hallgatózni fognak.

- Olívia, ne haragudj. Azt hittem az öcséd, és szóval, ja. Mi a helyzet? – már sokkal vidámabb volt a hangja. Remegve fújtam ki a levegőt és nekidőltem a csempének és a könnyeimet próbáltam visszatartani.

- Uhm, semmi érdekes. Veled minden rendben van? – gratulálok Olívia, bár most semmi értelmesebb nem jutott eszembe, amit képes lettem volna megkérdezni.

- Igen. – kínos csend telepedett közénk, ami közben az első könnycsepp végigfolyt az arcomon. Ez annyira hülyeség, hisz nem olyan rég ismertem meg, de én már úgy viselkedek, mint aki teljesen belézúgott volna. – Figyelj, én csak…

- Ádi már mindent elmondott. – vágtam a szavába, hisz nem tudtam volna végighallgatni az ő szájából. Megjelent az emlegetett srác és persze Zsófi is előttem, a lány fenyegetően nézett rám, míg az öcsém csak azt mutogatta, hogy pörgessem fel a dolgokat és mondjam el neki.

- Értem. Csak ezért hívtál? – a hangja kicsit csalódott volt, mire sóhajtottam egyet.

- Igen… - egy hatalmas csapást kaptam a vállamra, ami eléggé fájt és hangot is adtam neki. Zsófi csak eltátogta, hogy megöl, ha elcseszem. – Vagyis nem. Lehet hülyeség, de éreztél már úgy, hogy egy olyan valaki hiányzik neked, akit igazából még alig ismersz? – kérdeztem és a két idióta reakcióját figyeltem. Ádám kikapta a telefont a kezemből és kihangosította.

- És fogalmad sincs miért, de ezen emészted magad. Igen, ismerős érzés. – sóhajtott egyet, megnyugvóan sóhajtottam egyet, hogy nem csináltam tök idiótát magamból. – Fél óra múlva ott vagyok érted. – mondta, azzal meg is szakította a beszélgetést. Értetlenül néztem Ádámra. Legszívesebben nekiugranék, de jelenleg felhőtlenül boldognak éreztem magam, pont eddig a pillanatig.

A fél óra rohadt lassan telt el, hisz mindenki faggatott, vagy megmondták, hogy mit kellene csinálnom. Kereken tíz percembe került, amíg anyát és Dórit megtudtam győzni, hogy ne jöjjenek ki, max az ablakból figyelhetnek. Persze meg kellett ígérnem, hogy egy hónapon belül bemutatom nekik, habár azt se tudom, hogy mikor fog visszamenni Bursa-ba. Amint meghallottam a dudaszót egyből felpattantam és egy gyors köszönés után kiszaladtam a házból. Egy nagy mosollyal fogadott, én pedig egy nagyjából ugyanakkorával viszonoztam. Egyik kezével megfogta a derekamat majd egy gyengéd puszit nyomott az arcomra. Szégyenlősen mosolyogtam, legszívesebben megölelném, de még vissza kell fognom magamat.

- Kincsem, a táskád itt maradt majdnem. – lefagytam, majd egy kedves mosolyt villantottam Balázsra és máris édesanyám elé kerültem egy gonosz nézéssel.

- Menj be! Direkt csináltad, Ádi is kihozhatta volna. – morogtam, de nem figyelt, hanem Balázsnak köszönt.

- Szép napot asszonyom! – ó, remek, Balázs észrevette.

- Ó, tegezz csak. Hagy mutatkozzam be.

- Anya! Menj be! – mordultam rá, de Balázs már mellém is ért.

- Dzsudzsák Balázs, örvendek. – mondta egy tökéletes mosoly kíséretében, amit méh Cristiano Ronaldo is megirigyelne.

- Kecskeméti Marianna. – egy győzelmes mosollyal pillantott felém édesanyám.

- Remek, na csá! – persze, hogy haragszom rá, már miért ne tenném? Nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni Balázst.

- Vigyázzatok magatokra! – mosolygott tovább, de csak megforgattam a szemeimet és elkezdtem Balázst a fekete Bentley felé húzni.

- Ígérem. – szólt vissza. Mindketten beültünk az autóba, mérgesen kapcsoltam be az övemet és a kezembe temettem az arcomat.

- Ne haragudj, nem akartalak ilyen helyzetbe hozni. – sóhajtottam fel és hátradöntöttem a fejemet. Beindította az autót, majd még egyszer rám nézett.

- Semmi gond, aranyos nőnek tűnik. – mosolygott, majd elindult, de én egyből szúrós szemekkel néztem rá. – Most mi van? Ijesztően nézel. – ráncolta a homlokát, de nem nézett rám, mert az utat figyelte.

- A biztonsági öved szerinted magától fog bekapcsolódni? – kérdeztem, és hogy megerősítsem a mondanivalómat a sajátomra mutattam. Felnevetett, majd a következő lámpánál pirosat kapva bekapcsolta az említett tárgyat. – Tizenkét napig így vezettél? – kérdeztem és csak reménykedni tudtam, hogy a válasza nem lesz.

- Nem volt senki, aki figyelmeztessen. – rántotta meg a vállát és már mehettünk is tovább.

- De nem így kéne felfognod. – akárhogy is próbálkozok, reménytelen eset. Inkább most elengedtem a témát és az utat figyeltem. – Egyébként hova megyünk? – kérdeztem kíváncsian, mire elmosolyodott, de nem válaszolt. – Hé, kérdeztem valamit. – ütöttem bele a vállába, mire végre rám nézett.

- Úgy ütsz, mint egy lány. – próbált gúnyolódni, de nem vettem magamra.

- Mert az is vagyok, meg éppen vezetsz és az életemet túlságosan is sajnálnám. – mondtam. Erre a kijelentésre fennakadt a szemöldöke majd felnevetett.

- Mintha nagyobb sztár lennél nálam. – a fejét rázta és ugyanúgy röhögött rajtam.

- Ó, tudtam én, hogy egoista vagy, csak álcázni próbálod. De elárulom, hogy messziről lesüt rólad. Ekkor vettem észre, hogy valakivel amúgy telefonált miközben én arról áradoztam, hogy mennyire beképzelt. Balázs átkapcsolta az autóra a hívást, ezért én is hallottam, ahogyan valaki nevet a túloldalról.

- Ügyvédnő bekeményített. – nem tudtam a hang alapján bemérni az illetőt.

- Gera, Istenem, hogy miért nem áldottak meg aggyal. – sóhajtott fel Balázs és megelőzte a papikát.

- Most nem szégyen, hogy meséltél róla nekem. – mondta értetlenül Gera Zoltán és magam előtt láttam, hogy valami mozdulattal ezt meg is erősítette. Mivel Balázs nagyon magabiztos a sztárságában, ezért úgy döntöttem hirtelen felindulásból, hogy egy kicsikét megszívatom, hogy lássa, nem körülötte forog a világ.

- Uram Istenem! Gera Zoltán? Én, én annyira imádlak, jézusom, nem tudom elhinni. Balázs, ugye bemutatsz neki? Az EB selejtezőket a tízes számú mezben ugráltam végig. – úgy éreztem magam, mint egy őrült rajongó, gondolom úgy is nézhettem ki abban a pillanatban. Elég gáz, nem tudom, hogy a srácok amúgy hogyan bírják elviselni az ilyeneket. Gera felnevetett Balázzsal együtt. Most mit nevet? Meg kellene sértődnie.

- Drága vagy. – mondta Gera, így Balázsra néztem, aki még mindig csak mosolygott.

- Egy titkos forrás…

- Ne kezd így az összes mondatodat, mindenki tudja, hogy vagy az öcsém vagy pedig Zsófia a titkos forrásod. – sóhajtottam fel félbeszakítva a mondanivalóját.

- De így jobban hangzik. – morcosan, felemelt fejjel nézte tovább az utat.

- Valamelyik kikotyogta, hogy a hetesben ugráltad végig a selejtezőket. – mondta önelégült mosollyal Balázs, mire a szám is tátva maradt. Nem vágtam vissza, mert nem tudtam, jelenleg Ádám kivégzésén agyalok. Fájó ponton rúgjam, felakasszam, vagy esetleg kilökjem a panelház tetejéről?

- Szóval, akkor pénteken te jössz Szalaihoz ugye? – kérdezte a vonal másik végéből, Balázs csak hümmögött, hogy igen. – Hozod Ádámka nővérét? – megforgattam a szemeimet, de közben mosolyogtam, hisz ezek a becenevek igazán tetszettek, főleg, ha az öcsémet úgy becézik, hogy „Olívia öcsikéje”.

- Nem tudom, erről még nem beszéltünk. Nemrég mentem érte, de ha az Ügyvédnőnek megfelel az időpont és van kedve, akkor igen. – úgy látom megtetszett Balázsnak ez a becenév. Rám sandított és egy édes mosolyt küldött felém, amit egyből viszonoztam.

- Jól van, akkor majd még beszélünk. Dumáljátok meg, kellemes randevút és védekezzetek. – nevetett Gera és lerakta a telefont.

- Ne vedd komolyan, szeret mindenkit piszkálni. – kezdte el magyarázni Balázs, de csak megráztam a fejemet.

Még egy húsz perces kocsikázás után Balázs megállt a semmi közepén, érdeklődve néztem rá, de nem vágta le, hogy körülbelül fingom sincs, hogy mi a szart kereshetünk itt. Kiszállt a Bentley-ből, ezért én követtem a példáját. Körülnéztem, de mindenhol csak a kopár fű volt megtalálható, illetve messzebb egy erdő, az autó előtt pedig egy széles betonút volt. Miért hozott ide? Nem igazán romantikus, ha randinak szánta.

- Balázs, hol vagyunk? – kérdeztem mikor újra rá néztem. Mellém sétált és az autóra támaszkodott a jobb kezével, de közben ugyan úgy velem szembe maradt.

- Jobban odáig vagy a kocsimért, mint értem és ez egy kicsit sértő, de az mindig egyensúlyba hozza, amit az öcséd mesélt. – egy pajkos mosolyra húzta a száját, így gyengén megütöttem ököllel a vállát.

- Ezt nem szabadott volna megtudnod. – morogtam szomorúan. – De az a póló már nincsen meg. – kérdőn és egyben meglepetten nézett rám. – Odaadtam az unokaöcsémnek. – mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott. Ilyenkor olyan jó volt ránézni, sőt mintha büszke is lett volna rám.

- De tudom, hogy az ágyon ugráltál mikor a horvátoknak belőttem a gólt. – kacsintott rám, mire megforgattam a szemeimet.

- Kinőttem a Dzsudzsák Balázsos körülbelül két hetes korszakomat. Szerettem nézni, ahogyan játszol, de az arcod sosem ugrott be, ha a nevedet mondták. Valamiért nem az érdekelt, hanem a játékod. – rántottam meg a vállamat egy enyhe mosollyal. Ezzel tuti belegázolok a lelkébe.

- Most pedig már nem is kell hallanod a nevem, de folyton beugrik az a tökéletes, helyes arcom. Igazam van? – kérdezte egy magabiztos, csábító mosollyal, de eltoltam magamtól.

- Szerencsére nem kerülget ez a veszély. – morogtam. Csak minden egyes órában, minimum kétszer harminc percet.

Mivel még mindig nem tudtam, hogy mi a terve, ezért türelmetlenül kezdtem toporzékolni. Felnevetett és beült az anyós ülésre.

- Ma megengedem, hogy a kedvenc autómat vezesd. – mondta, mire a szemeim felcsillantak és felugrottam örömömben. Gyorsan beültem a kormány mögé, beállítottam az ülést, hogy elérjem a pedálokat. – Vezettél már automataváltós kocsit? – kérdezte.

- Ritkán. Nyugalom, vigyázok a kicsikédre, legalább egy valamit szeretsz még magadon kívül. – mondtam poénosan, mire megforgatta a szemeit. Felpörgettem a motort, majd a váltót beraktam sebességbe és már szépen lassan gurultunk is. Először.

Balázs elmondta, hogy ez a hely régen egy repülőtérnek szolgált, ezért van itt egy ilyen hosszú betonút, elfogadható állapotban. Miután kiszórakoztam magam, átadtam a tulajdonosnak a helyet.

- Nem vagy éhes? – kérdezte, amin elgondolkoztam egy kicsit.

- Bármit megadnék egy pizzáért. – sóhajtottam fel és a hasamra tettem a kezemet.

- Mit szólnál hozzá, ha most átmennénk hozzánk, rendelnénk egy pizzát és néznénk valamit? – kérdezte, mire sóhajtottam egyet. Eszembe jutottak az öcsém szavai, hogy ez még nem komoly, csak ismerkedés, nem kell egyből férjhez mennem. De mi van, ha én elkezdek valamit érezni iránta, de én neki jobb esetben csak egy haver leszek? Ugyan az megtörténne, mint régen oly sokszor, és én nem akarok megint úgy szenvedni. Meg kell állítanom az érzéseimet, amelyek túl gyengék. Túl régen nem érezhettem azt, hogy fontos vagyok valakinek és azt hiszem, ezt mindennél jobban szeretném, de ahhoz meg túlságosan félek. Ördögi körforgás ez.

- Rendben, csak előtte elmennénk hozzám? Zsófinak kéne pár cucc és megígértem neki. – nagyon szépen, kutyaszemekkel néztem rá és természetesen beleegezett. Mikor befordultunk a parkolóba, észrevettem egy ismerős alakot. A szívem elkezdett zakatolni, de a félelemtől. Nem akartam találkozni vele, életem megrontójával, de elkerülhetetlen ezek szerint. Viszont azt főleg nem akarom, hogy meglássa Balázst, vagy esetleg fordítva. – Jobb lenne, ha most hazamennél. Én köszönök mindent, majd beszélünk. – nem vártam meg amíg válaszol, kiszálltam a csodajárgányból és remegő léptekkel siettem oda, de Zsófi megelőzött, már szinte kiabált az exszemmel. – Zsófi, fejezd be. – szóltam rá és megfogtam a vállát. Így legalább már kicsit jobban érzem magam, hogy jövendőbeli sógornőm is itt van, mert akkor az az idióta nem tud bántani ismét.

- Hogy van pofád ide jönni? Te utolsó szemétláda. – Zsófi szinte köpködte a szavakat Erik felé.

- Olíviához jöttem, úgyhogy jó lenne, ha nem ütnéd bele a csinos kis arcodat. – sóhajtott fel, majd rám nézett, érzelemmentes arca megrémített. A szemeit lestem, hogy most vajon be van szívva, vagy tényleg sikerült leszoknia róla.

- Mi van? – kérdeztem nyersen és gyorsan. Nem akartam sokáig itt álldogálni, főleg, mert Balázs még mindig nem volt hajlandó elmenni.

- Szeretném látni a gyerekemet. Meg akarom ismerni. – mondta, mire majdnem félrenyeltem a levegőt. A szívem még gyorsabban és nehezebben vert a kelleténél, a kezeimet ökölbe szorítottam és az ajkaim harapdálásával próbáltam visszafojtani a könnyeimet.

- Hát tényleg nem rémlik? Annyira be voltál állva, hogy nem emlékszel? – kérdeztem remegő hanggal, ami elárulta a félelmemet és a fájdalmamat is. Felhúzott szemöldökkel nézett rám és egyre közelebb jött, de én csak távolodtam. – Az a gyerek nincs.

- Megölted a gyerekünket? Hogy volt szíved ehhez? – kérdezte felháborodottan, majd a hajába túrt.

- Mégis mit vártál? Tizenhét évesen ejtettél teherbe és mikor megtudtad megütöttél! Meg kellett volna szüljem neked, hogy egyedül nevelhessem, hogy lemondjak az életemről emiatt, hogy a gyereknek ne legyen apja? Mit hittél? – kiabáltam rá, aztán meghallottam az autó ajtajának csapódását. Remek. Szedd össze magad Olívia.

- Nem volt hozzá jogod. – sziszegte.

- Semmire sem emlékszel igaz? Akkor jobb, ha elfelejted ezt is és örökre békén hagysz, te már csak a múltam vagy, egy a sok közül, akiben csalódnom kellett, aki tönkretett. – pont akkor fejeztem be, mikor Balázs odaért hozzánk.

- Talán valami probléma van? – kérdezte és szorosan mögém állt, mindkét kezét a derekamra helyezte és úgy nézte Eriket. A volt barátom arcára kiült egy gúnyszerű fintor és úgy nézte végig a mögöttem lévő Balázst.

- A színvonalat csökkentetted? – kérdezte flegmán, majd felnevetett. – Ez számomra sértő Livi. – mióta szakítottunk azóta utálom, hogy engedtem neki ezt a becézést, már akkor sem szerettem, de nekem Erik volt a legfontosabb ezért elfogadtam.

- Takarodj már el! – kiáltott rá Zsófi. Balázs a lány vállára rakta a fejét es egy mosollyal csak megrázta a fejét. – Ne mosolyogj! Mindjárt az arcodba lépek. – morogta tovább Zsófi, de talán ezt már csak magának.

- Nem igazán tudom ki vagy, de ha még egyszer meglátlak Olívia vagy Zsófia közelében azt nagyon meg fogod bánni. – bár Balázs elég hihetően és fenyegetően beszélt, Eriket nem tudta megfélemlíteni, a szemében ugyan azt láttam, mint aznap mikor megütött, így közelebb húzódtam a mögöttem álló sráchoz és megszorítottam a kezét. Nyugalom, Balázs itt van és megvéd, Zsófi sem engedné, hogy megint egy ujjal is hozzád érjen.

- Szánalmas vagy Olívia. Mindig is az voltál, egy szánalmas gyerek. – vetette még oda, majd elment. A szívem a torkomban dobogott, azt hittem, hogy még odaköpi nekem, hogy képes voltam megölni a saját gyerekemet, csak hogy keresztbe húzzon nekem, de nem tette.

- Pedig egy annyira jó ember volt. Oli, nyugodj meg, elment. – simította meg a karomat Zsófi, és közelebb hajolt, hogy egy puszit nyomjon az arcomra. A barna haja belelógott az arcomba, ami csikizett, úgyhogy arrébb söpörtem.

- Jól vagyok. Menjünk. – mosolyogtam a lányra majd elindultam volna, de Balázs visszarántott magával szembe. A szemeimbe nézett, gondolom meg akart róla bizonyosodni, hogy tényleg minden rendben van e. Csak halványan elmosolyodtam és megsimítottam a borostás arcát, mire csak egy nagyot sóhajtott. Igazából tényleg felzaklatott ez az egész, de csak addig ameddig láttam, hogy itt van. Most már végképp nem akartam lemondani a Balázzsal való kis pizzázást, bízom benne, hogy egyből elfeledteti majd, még ha nem is tudja, hogy van, amit el akarok felejteni.

Amint benyitottam a lakásomba, eszembe jutott, hogy mekkora kuplerájt is hagytam magam után, bár Zsófi már hozzászokott, hogy megesik egy ilyen fogadtatás néha. Gyorsan megfogtam a nappaliban heverő táskát és barátnőm kezébe nyomtam. Szavak nélkül megértették, hogy mehetünk, mert ez tényleg csak egy gyors látogatás volt itthon, ám Zsófinak hamar leesett, hogy ő arról nem tudott, hogy én nem maradok most itthon. Csoda, valami, amit nem tud hamarabb, mint én.

- De akkor most randiztatok, sőt egy nap kétszer! Ó, én meg belepofátlankodtam a napotokba. – vágott egy szomorú arcot.

- Ez nem volt randi… - motyogta Balázs. Meglepődtem, hogy most nem én tiltakoztam, mikor ez igen is elmehet egy randinak, főleg, hogy át is hívott magához. – Vagy igen? – nézett le rám felhúzott szemöldökkel, mire csak elmosolyodtam és eléjük siettem, hogy ne lássák a mosolyomat, na meg, hogy én ne lássam az övéket. Zsófi csak visítozott és hatvanszor elmondta, hogy mennyire örül, ekkor viszont eszembe jutott Gera, illetve a kis EB-s történetem, amit sajnos már két válogatott is tud.

- Zsófia, azt hiszem, te túl sokat mondasz, olyan dolgokat osztasz meg mással, amit nem kéne az öcsémmel együtt. Nem ér, hogy te folyton leégetsz, de én meg nem teszem meg. Ez a szememben bűncselekmény. – a vádlott értetlenül nézett rám, hogy hirtelen ügyvédből átmentem bíróvá. Balázs felkuncogott mellettünk, majd csak benyögte, hogy selejtező meccsnézés, és drága barátnőmnek egyből leesett.

- Az esküszöm nem én voltam. – az egyik kezét felemelte védekezés képen miután beelőzött minket. Végül gyors pusziszkodás után elengedtem, mert már úgyis mindegy, Balázs tudja. Beültünk a Bentley-be és már száguldottunk, már amennyire a városban lehet.

Balázs háza egyáltalán nem nagy, pedig már előre láttam, hogy egy majdnem kastélyba fog hozni. Bár kívülről nem tűnik nagynak épphogy csak átlagosnak, a berendezést egyáltalán nem akaszthatom fel ilyen jelzőkkel. A nappali lágy színei még nagyobbá tették a helységet, hatalmas bőrkanapé és egy plazma tévével dicsekedett a sztár, míg én csak ámultam. Már magát a szekrénysort imádnám, ha az enyém lehetne. Kinéztem az üvegajtón, ami hátra vezetett a hatalmas kertbe, ahol egy bazi nagy medence található, hátrébb pedig több gyümölcsfa, immár majdnem hogy kopaszon. Gondolom, vannak ilyen kerti bútorjai is meg grillsütője, minden, ami luxuscikknek számít.

A konyha a nappalival szemben volt, leginkább zöld és sötétbarna színekben pompázva. Nem volt valami nagy, bár egy férfi nyílván nem a konyhára fekteti a hangsúlyt, ha csak nem Balázs titokban szakács is és a kis konyha csak egy álca. Felnevettem ezen a hülye gondolatomon, amin a nevetésem tárgya is csak mosolygott.

- Milyen pizzát kérsz? – kérdezte és elkezdett valami után kutatni, amit végül nem talált meg, így a telefonját kezdte el nyomkodni.

- Mindegy, csak legyen rajta hús meg hagyma, és ne tejfölös alapú legyen. – mondtam és már éreztem az ízét a számban. Imádom a pizzát. Végül egyedül mentem tovább szétnézni, a fürdőszoba nagyon hívogató volt, legalábbis a hatalmas kád eléggé kényelmesnek tűnt, de mégis megfogott a hálószobája. Tudom nem szép az engedélye nélkül beleskelődni, de kíváncsi természet vagyok, na meg inkább a tetteim után gondolkozom. A hatalmas tévé mellett polcok sorakoztak, amiken képek voltak a csapatával, a válogatottal, a haverjaival, na meg a családjával, a másikon pedig az érmek és a kupák sorakoztak. A franciaágya felett volt az egyik ablaka, míg a másik a jobb oldalon, ezzel eléggé megvilágítva a szobát. Leültem az ágyra, esküszöm hívogatott, és úgy forgattam még kicsit a fejemet, amíg Balázs be nem toppant. Mosolyogva közelített felém és hassal leborult mellém. – Még meg sem köszöntem azt, amit ma tettél. – pillantottam rá.

- Olívia, nem kell. Ha bárki zaklat, csak szólj. – kérlelt és a kezével megsimította a karomat.

- De az egész napra értem, hogy vezethettem az autódat, na meg most áthívtál magadhoz. Gyönyörű ez a ház. – nem tudtam befogni, egyszerűen féltem a kínos csendtől, vagy, hogy rákérdez arra a gyökérre.

- Amit a telefonban mondtál… - itt megakadt és felült inkább, de nem nézett rám. Rátámaszkodott a combjaira és a kezeit összekulcsolta, majd azt vizsgálta. – Már egyikünk sem tinédzser, felnőttek vagyunk és hamarabb kéne meghoznunk a helyes döntést, már nem kell a szüleinktől függnünk.

- Most a szexre gondolsz? – kérdeztem halkan, majd ráharaptam a számra.

- Ha az ember nem gondol komolyan egy kapcsolatot, akkor érzelmek nélkül egyből lefekszik a másikkal. Nézd, te más vagy, semmiben nem siettetlek, nincs is miért, jelenleg még csak ismerkedünk, nem? Igen, kurvára vonzónak talállak, de vissza tudom tartani magam. Már mondtam, hogy felnőtt vagyok. – nevetett a végén.

- Tulajdonképpen mit is akarsz ebből kihozni? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mert nem volt tiszta ez az egész számomra.

- Nem tudom, csak tudatni akartam, hogy nem csak a szexre kellesz. Megtehetnénk, hogy egymásnak esünk, de…

- Ne magyarázkodj már. Majd kialakul. – rántottam meg a vállamat és a hátára tettem a kezemet. Majd kialakul mi? A bugyid már most nedves kisanyám. Jézusom miken gondolkozok. Oké, Balázs vonzó és helyes ki az a hülye, aki nem képzel el egy-két dolgot vele? Megráztam a fejemet kicsit majd én dőltem hátra az ágyon. – Szeretnék pihenni és elfelejteni azokat a hülye jogszabályokat. – sóhajtottam fel.

- Ami azt illeti. Péntekre Szalaival és az öcséddel beszéltük, hogy elmehetnénk wellnessezni mielőtt este buliznánk páran. Jön Szala barátnője, meg Zsófi is. Mit szólsz? – most elhívott? Fürdőruhában előtte? Nem hiszem, hogy ez az önbecsülésemnek jót tenne, na meg a kis zsírpocakomnak sem. Nem viszem túlzásba az edzést mostanában, így felszedtem hasra egy picit, de hát november van.

- De, szívesen. – miért ezt mondtam? Miért nem, hogy majd meglátjuk? Hülye.

- És este? Megismerkedhetnél a többiekkel. – nagyon reménykedett nekem pedig nem volt szívem nemet mondani.

- Lehet róla szó. – bólintottam rá.

A pizza csúcsidőben érkezett meg, én egyből átvettem Balázstól a dobozt, amíg fizetett, rossz döntés volt számára. A konyhába vittem és leraktam a pultra mind a két dobozt, egy nagyot sóhajtottam, beszippantottam ezt a csodálatos illatot, már most éreztem a ropogós tésztát a számban. Egyszerre akartam kinyitni a két dobozt, ezért mindkét kezemet rájuk raktam és egy nagy mosollyal, drámaian lassan nyitottam ki. Számomra olyan volt, mintha a rég elveszett kincset találtam volna meg, amitől meggazdagodtam, de ez sokkal jobb, ez mindennél jobb.

- Sértő, hogy két doboz pizzának hamarabb odaadnád magad, mint nekem. – nevetett fel mellőlem, majd durcásan rá néztem és kinyújtottam rá a nyelvemet.

- A pizzát senki sem helyettesítheti az életemben, így sajnos te sem Balázska. – elmosolyodtam, majd ismét mélyet szippantottam a számomra oly üdítő illatból.

- Pedig én olyanokat tudnék neked mutatni, amitől ugyanígy csorgatnád a nyálad. – mondta egy magabiztos mosollyal majd kivett egy hatalmas kést, amitől az előző mondata már nem tűnt annyira szexisnek.

- Nem hiszem. – elhúztam a számat, majd ismét a két csoda felé fordultam,

- Mi lenne, ha nem stírölnéd őket ennyire? – kérdezte teljes komolysággal, ami miatt felnevettem. – A hűtőben van sör, vennél elő? Ha nem szereted, van Sangria is. – mintha az előbbi kérdése meg sem történt volna. A hűtő pont mögötte volt, így szűkösen fértünk el, de kivettem két dobozzal, majd a fenekemmel meglöktem őt. – Olívia, ennyire beindultál? – kérdezte és ugyanúgy meglökött engem, ahogyan én tettem az előbb. Még a hónom alá csaptam a ketchup-öt és türelmetlenül vártam rá.

- Mi lesz már? Ki fognak hűlni miattad szegények. – a szám lefelé görbült, amin először mosolygott, majd a melleimet kezdte el nézni.

- Mi lenne, ha nem melegítenéd fel az én drágaságaimat? – ekkor jöttem rá, hogy nem is a mellemet nézte, hanem a söröket, ezért vöröslő fejjel hagytam ott, de fogalmam sincs, hogy hol akar filmezni, meg egyáltalán mit akar nézni.

- Balázs, a nappaliban fogunk enni? – kiabáltam, hogy ne kelljen visszamenjek a konyhába.

- Aha. Amúgy, ha át akarsz öltözni, akkor tudok adni valamit. – mondta, majd megjelent az ajtóban.

- Nem, ez teljesen kényelmes. – feleltem és bementem a nappaliba. A söröket és a ketchup-öt leraktam a dohányzó asztalra, majd leültem és felhúztam a lábaimat a kanapéra. – Nem ma van a kézilabda meccs? Nézzük azt Balázs, imádom azt a sportot! – próbáltam a legaranyosabban nézni rá és szerencsére bele is ment az egészbe. Kibontottuk a sörünket, majd elkezdtünk enni. Mindketten Veszprémnek szurkoltunk és mindketten már bevágtunk minimum négy sört.

- Most hogy elfogyott a pizza, jó leszek én is? – kérdezte felém fordulva, majd inkább lecsúszott a kanapén és egy újabb sört bontott, de már csak az üvegesek maradtak. Vajon mindig van sör a hűtőjébe? Mondjuk pasi, elképzelhető.

- Most már talán. – halkan felnevettem, majd én is a kezembe vettem az egyik üveget. – Köszönöm a mai napot. Életem egyik legszebb randevúja volt. – mondtam majd felé nyújtottam a sörömet.

- Jól éreztem magam. – mosolygott és összekoccintotta a sajátját az enyémmel, majd egyszerre ittunk bele az üvegekbe.