4. Kikapcs

Bruno Mars - Just The Way You Are

Balázsnak csütörtökön sikerült meggyőznie erre a wellnessezésre, illetve az esti kis bulira is, bár a módszerei egészen sötétek. Szerdán, a pizzázós estén végül a kanapén aludtunk, aztán tegnap az egész napomat nála töltöttem, csak estefelé ugortunk át hozzám, hogy összepakoljak magamnak pár cuccot, mert aznap este is nála aludtam.

- Elpakoltál mindent? – kérdeztem Balázstól, aki össze-vissza forgolódott. Én tegnap megmondtam neki, hogy ebből csak kapkodás lesz, és láss csodát, igazam lett. Már Ádi és Zsófi is úgy döntöttek, hogy inkább eljönnek ide, nem várnak ránk, és már ide is értek.

- Nem tudom. Mi kell? – kérdezte a fejét vakarva, mire Zsófival csak sóhajtottunk egyet.

- Törülközőt raktam el neked, azt azonnal tedd le. – mordultam rá, mikor megláttam a kezébe egyet. Egyből csak úgy kieresztette a kezeiből, így az hangosan csattant a földön. – A fürdőgatyádat ki ne hagyd. De mivel neked csak vezetned kell így kocsi kulcs, iratok és fürdőgatya. Naptej se kell és napszemüveg se, szóval az utóbbit vedd le Balázs. – mondtam és felkaptam a földről a törülközőt, majd ledobtam a kanapéra.

- Csak menjünk már Dzsudzsiii. – Ádi már konkrétan Zsófi ölébe kínlódott, amit a lány elég nehezen viselt, bár már mindannyian az úton lennénk.

- Jó, végeztem. Köszönöm. – mondta és egy puszit nyomott az arcomra, mire az öcsém csak felmordult. Na, mi van? Mégsem tetszik, hogy a nővéredet Dzsudzsák Balázs puszilgatja?

- Ha abbahagytátok a nyáladzást, akkor végre elindulhatnánk. – az öcsém végre felkelt Zsófi öléből, majd a lányt is felsegítette. Balázs és Ádi hősiesen a vállukra kapták a táskákat, majd kisétáltunk a házból, Balázs bezárkózott majd a kezembe nyomta az Audi slusszkulcsát.

- Inkább hazafelé. – mondtam mosolyogva, mire megrántotta a vállát, majd mosolyogva kinyitotta a csomagtartót. – Biztos jó bezártad az ajtót? – kérdeztem aggodalmasan.

- Igen, teljesen biztos. – felelte.

- Megnézted? – kérdeztem tovább. Valamiért nekem mindig is paranoiám volt, hogy rendesen bezártam-e az ajtót, ha elmegyek otthonról, de ez már tinédzser koromban is így volt.

- Kétszer is megnéztem Oli. Ülj be. – mondta, de csak megráztam a fejemet.

- Inkább megnézem én is az ajtót. – mosolyogtam rá, majd visszafutottam és háromszor is visszanyitottam. Tényleg bezárta. Ugrálva tértem vissza, már mindenki az autóban ült, így bepattantam az anyós ülésre.

- Na, be volt zárva? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire megforgattam a szemeimet.

- Be. – vágtam be a durcit, majd bekötöttem magamat. Balázsra pillantottam, aki már össze is húzta a nyakát, majd sóhajtott egyet.

- Nem kell megszólalnod. Értettem. – mondta és már be is kötötte magát. – A sírba viszel. – jegyezte meg, majd kitolatott a garázsból.

- Huhu, Balázs, jól meg lettél nevelve két nap alatt. Legalábbis egy kicsit biztosan. – kicsit előre dőlt hozzánk Zsófi és egy gonosz mosollyal nézte a szőkét. Ezek imádják egymás vérét szívni.

- Látom, érzed, hogy Zoé is jön. Nagyon félek ám. – morogta Balázs, de én ebből egy szót sem értettem.

- Majd akkor ráérsz, ha Livit is ellened fordítjuk. – egy gonosz csillogás vette át a szemeinek fényét, amitől Balázs is megfeszült. – De te most csak vezess Baluka. – ördögien mosolyogva ült vissza az öcsém mellé.

- Majd meglátjuk, hogy ki mellé áll. – jegyezte meg halkan Balázs, de persze ezt hátul is hallották.

- Ha Dzsudzsi használja a férfiasságát, akkor veszítettél Kincsem. – fűzte hozzá félve Ádám, így egyből el is hallgatott, mikor Zsófi gonoszan nézett rá is. Pár perc múlva már mindenki nevetett valamin, míg én inkább elkezdtem magamba fordulni. Akaratlanul is eszembe jutott az este. Hogyan tudott erre Balázs rávenni? Hisz én nem bírom, ha sok ismeretlen emberrel kell találkoznom egy időpontban. Tudom, hülyeség, de félek az első benyomásuktól, na meg, hogy mennyire bízhatok meg bennünk. A lábammal folyamatosan egy pontatlan ütemet doboltam, igazából csak gyorsan jártattam, mert nem tudtam egyhelyben ülni, hisz most is találkozok két idegennel és olyankor a valódi Olívia eltűnik egy időre, amíg meg nem ismerem őket.

- Ne már Liv, én is és Zsófi is ott leszünk, na meg ez az idióta is. – bökött Balázs felé, aki csak megforgatta a szemeit.

- Túl szemtelen vagy öcsipók. Az asszony nem nevel eléggé. – pimasz vigyor ült ki a borostás arcára, amitől csak még édesebb lett. Hogy mi? Nem, csak vicceltem, Balázs csak egy barátszerű valami számomra.

- Szóval, most végre nekünk is itt a szünet, nem kell az iskolapadot koptatni. – mondta az öcsém és középre dugta a fejét, mármint Balázs és közém.

- Úgyis vissza fogod sírni, vagyis inkább Zsófi, mert te szereted, amit csinálsz, és amiből élni fogsz. Mázlista idióta. – morogtam és az utolsó mondattal próbáltam terelni kicsit.

- Ha nem fogod jól érezni magad, akkor esküszöm, hogy hazaviszlek. – szállt be a dumálásba a sofőr focista. Némán felé néztem és megvártam, amíg rám pillant egy röpke másodpercre vezetés közben.

- Ígéred? – kérdeztem és felemeltem a kisujjamat. Gyerekes szokás, tudom.

- Ígérem. – mondta, de ahelyett, hogy a kisujját az enyémbe akasztotta volna, inkább megfogta és az ölembe helyezte, majd a nagy kézfejével eltakarta az enyémet. –Bár úgyis jól fogod érezni magad. – mosolygott, amitől egyből zavarba is jöttem. Egy kicsit.

Végre megérkeztünk az egy órás út után. Zsófival rögtön kipattantunk és megráztuk a lábainkat, bár én bírom és imádom a hosszú kirándulásokat, de most valahogyan kényelmetlenül éreztem magamat. Balázs miatt? Nem, már kezdem megszokni. Inkább az öcsém és Zsófi jelenléte miatt, hisz előttük nem igazán merek közvetlen lenni Balázzsal, mert akkor elkezdenek kombinálni, és azok leginkább hülyeségek szoktak lenni.

- Dzsudzsiiii, Ádika. – a hang irányába fordultam Zsófival együtt. Egy nálam és még Balázsnál is jóval magasabb srác közelített felénk és mellette egy fiatal lány. Szóval Szalai Ádám és Zoé. Ezek a focisták hogy lehetnek ekkorák? Az én pici öcsikém is sokkal magasabb nálam, így el sem hiszik, hogy az öcsém.

- Szala, csá. Szia Zozo. – köszönt oda Balázs és lepacsiztak Ádámmal majd puszival köszöntötte a lányt is.

- Mi van haver? Az asszony hizlalókúrára ítélt? – kérdezte nevetve Ádi miközben ugyanazokat a mozdulatokat csinálta meg, mint az előbb Balázs.

- Valami olyasmi. Zsófi, hé. Napról napra szebb leszel. – mondta Szalai, de barátnőm csak leintette és adott két puszit neki, én e közben csak értetlenül álltam és inkább az öcsém mellé sétáltam, hátha valakinek eszébe jut, hogy én is itt vagyok. Mondjuk reménnyel teli, hogy a testvére észrevesz, ha nem a barátnőjét bámulná. Mintha csak nemrég jöttek volna össze, közben pedig már két éve együttvannak.

- Csak ne minket fárasszatok, hanem egymást srácok. – kérlelte Zsófi, amin felnevettem, hiszen igaza van. Senkinek sincs ínyére a sok gyerek hülyeség.

- Szala, ő Ádi nővére. – húzott maga mellé Balázs, így elpirulva a földet bámultam.

- Nagy Olívia. – felnéztem rá egy kis mosollyal és elfogadtam a kéznyújtást, sőt puszit is kaptam.

- Szalai Ádám. Nos, azt hittem, hogy Dzsudzsi megint csak túloz. – nevetett, mire csak értetlenül néztem rá, majd a mellettem álló srácra.

- Jó, azért még mindig a nővéremről beszélünk. – sóhajtott fel az öcsém, mire egy nagy mosoly jelent meg az arcomon. Imádom, mikor zavarja, ha rólam így beszélnek. A világ legszebb ajándéka egy lánynak, ha van egy kisöccse.

- Nyugi Nagyi. – nevetett Szalai, majd maga mellé húzta a barátnőjét, aki már Zsófival beszélgetett. Áruló Zsófia. – Ő a barátnőm, Zoé.

- Vadász Zoé, örülök, hogy már nem csak Baluka mesebeli szavalásaiból hallok rólad. – mondta egy gonosz mosollyal, így egy percbe sem telt mire rájöttem, hogy a két csaj már el is kezdte Balázs idegeinek rommá tételét.

- Miért nem csak Olíviával jöttem. – sóhajtott fel, majd inkább a csomagtartóhoz lépett és egyesével pakolta ki a táskákat. E miatt a megjegyzése miatt, természetesen zavarba jöttem, de csak mert Szalai és a két lány már az esküvőt tervezgették, ami az öcsémnek annyira nem tetszett, pedig eddig ő akarta ennyire, hogy Balázzsal megismerkedjek. Odasomfordáltam a szőke mellé és mosolyogva néztem őt.

- Szerinted meg tudom szívatni Szalait? Mármint, a lányokat nem bántom, élvezzék a gyerekes játékukat, túl könnyű lenne őket cukkolni. Szala már egy igazi kihívás. – mondta egy huncut mosollyal az arcán.

- Mármint? – nem értettem, hogy ezzel mire akart kilyukadni.

- Wellnessezés közben nagyon kitudja ütni magát és arra gondoltam, ha megyünk a gőzkabinba, akkor elkezdem tapizni mintha Zoé lennék. – mosolygott a szerinte tökéletes tervén.

- Te hülye vagy. – hangosan felnevettem, majd hátat fordítottam neki, amíg lecsukta a csomagtartót és a kocsit lezárta. Az egyik táskát az öcsémhez dobta, míg a másikat felkapta a vállára. Szorosan mögém lépett és az arcomra adott egy puszit, szerencsére a többiek már nem látták ezt, mert előrementek. Legalábbis remélem.

- Te pedig smink nélkül is gyönyörű. – mondta, mire egyre jobban melegem lett. A fejemet inkább a beton felé szegeztem és csak a kezemben lévő táskát fixíroztam. Amint Balázs megindult, én is újra életet leheltem a lábaimba nagy nehezen és az öcsém mellé igyekeztem, aki Szalaival beszélgetett, de nem érdekelt, csak az apró kezemet belehelyeztem az övébe. Meglepetten pillantott le rám és nem értette az arcomra kiülő zavartságot. Szalai csak mosolyogva nézett minket és inkább bevárta Balázst, aki a két lány mögött ment és abban ügyeskedett, hogy valamelyiket kitudja-e gáncsolni. Szerencsére nem szándékozta direkt megtenni, legalábbis remélem. Ahogy beléptünk a bejárati ajtón az öcsémmel egyszerre sóhajtottunk fel, mivel csak egy kassza volt nyitva és így az a körülbelül tíz ember rengetegnek tűnt. Hogy az ilyen dolgozók sosem látják, hogy igenis kéne kinyitni egy másik kasszát. Röpke tíz perc alatt mi következtünk és Szalai kért ki két diák és négy felnőtt jegyet, közben hozzám kúszott Zoé.

- Hé, mióta vagytok együtt? – kérdezte, mire lefagytam.

- Mi nem is. Alig két hete ismerem. – össze-vissza hablatyoltam, sőt még sikerült is megbotlanom. Balázs természetesen ezt észrevette és felkuncogott majd a fejével az öltözők felé intett. Egy csajszi felrakta a kezünkre a szalagokat, majd egy kapun mentünk át. Külön váltunk és Szalai meg az öcsém is szomorú csókot adva a párjuknak váltak el, míg én csak zavaromban inkább hátat fordítottam nekik. Meguntam a két másodperces várakozást és inkább bementem az öltözőbe, gyorsan kerestem három szekrényt egymás mellett és levettem a ruháimat, mivel az alatt már a fekete csipkés pántnélküli fürdőruhám volt. A két lány is megérkezett, szerencsére ők is azt az egyszerűséget választották, amit én, így hamar megvoltunk az öltözéssel. Bezártuk a szekrényeinket, és míg a két lán a fürdőruha melltartópántjára rakták a kulcsaikat én ráfűztem a bugyimra, mivel oldalt megkötős volt. Magam köré tekertem a törülközőmet, ahogy mindig is szoktam, de most rosszabbul éreztem magam mivel Zoé és Zsófi hasa is tökéletes volt, míg az enyémen akadt pár felesleg. Kint hamar megtaláltuk egymást a fiúkkal, majd elfoglaltunk hat széket egymás mellett, ami kicsit nehéz volt és két lányt meg kellett kérni, hogy a sor másik végébe költözzenek, de szerencsére a három magyar válogatott focistának megtették.

- Na! Gyerünk csúszdázni. Zsófi! – ilyenkor olyan, mint egy öt éves kisfiú, de az a nagy öröm hamar eltűnt az arcáról miután barátnője lerázta, utána pedig szinte mindenki.

- Én megyek az úszó medencébe. Kicsim? – kérdezte Szalai, akinek több szerencséje volt, mert Balázs és Zoé is rábólintottak.

- Az a baj, hogy a nővéred vagyok, és mindig meghasad rajtad a szívem. Elmegyek veled csúszdázni. – mondtam miután láttam, hogy Ádi kezd pánikolni.

- Valld be Oli, hogy igazából pezseg a véred az adrenalinért. – nevetett fel Zsófi.

- Az a kamikaze nagyon izgatja a fantáziámat. – mondtam rákacsintva, mire Balázs felköhögött.

- Szóval a sorrend úgy alakul, hogy pizza, extrém vízi csúszdák és utána Balázs? – kérdezte felhúzott szemöldökkel és kis sértődöttséggel.

- Az alkoholt és az ágyamat kihagytad. Na, menjünk öcsi. – fordultam felé és ledobtam a törülközőmet, mintha olyan jó testem lenne.

- Zsófi, te? – kérdezte Zoé.

- Azt hiszem, megnézem ezt a két idiótát. – mosolygott a többiekre, majd mindannyian elindultunk. Ádi egy kis veszekedés után elvette az öt éves kisfiútól a kétszemélyes úszógumit. Szegény gyerek.

- Mindjárt jövünk Kicsim. – mondta az öcsém és egy cuppanós puszit nyomott barátnője arcára.

A sokadik csúszás után, miután kipróbáltuk az összes csúszdát mindketten eldöntöttük, hogy melyik a kedvencünk. Nekem az a kamikaze, ami a negyedik emeletről jön és full sötétben van az egész, míg Ádinak az egyik úszógumis.

- Én elfáradtam. – sóhajtott fel az öcsém és barátnője nyakába borult.

- Puhány vagy öcsisajt. – mondta Szalai, aki most érkezett meg a másik kettővel. – Megyünk a meleg vízbe? – kérdezte, de Zsófi csak felém pillantott.

- Csak még egy csúszás. – néztem rá nagyon szépen.

- De legalább, akkor kövesd az előírásokat, már így is beverted mindkét könyöködet és az oldaladat is, mert nem úgy helyezkedsz el, ahogy kell. – mintha az anyámat hallanám komolyan.

- De olyan kényelmetlen, hogy a kezeimet a mellkasomra kell raknom, hisz akkor mivel fogom be az orromat? És az sem komfortos, hogy a lábaimat össze kell rakjam. – nyavalyogtam, de mire rájöttem, hogy mit mondtam utoljára már az életemet is megbántam. Hogy lehetek ilyen hülye? Pont Dzsudzsák Balázs előtt, aki szeret perverz lenni.

- Elég rossz, hogy összerakod, ebben igazad van. De segíthetek. – mosolygott perverzül és közelebb lépett. A kezeimet a mellkasára raktam és eltoltam magamtól.

- Inkább megyek csúszni. – mondtam és már futottam is a lépcső felé. Mikor leértem mindenki nevetett, csak nem tudom, hogy min, lehet még mindig rajtam. Kiléptem a medencéből és megigazítottam a melltartómat, majd a többiekre néztem. – Akkor meleg víz? Kezdek fázni. – mondtam és már el is indultam.

- Jézusom, milyen a hátad? – visított fel Szalai, mire Zoé, csak megcsapta a karját, hogy ne kiabáljon.

- Mi? Milyen? – kérdeztem kétségbeesetten.

- Tiszta vörös. – motyogta Szalai, mire felnevettem az öcsémmel együtt.

- Semmiség. Meg sem éreztem. – legyintettem, majd inkább Zsófi mellé sétáltam, de már reszkettem, mivel egy nyitott ablak mellett jöttünk el. Mikor megláttam a keresett medencét egyből belemásztam és egy nyugodt sóhajt szakadt fel belőlem, ahogyan a hideg testemet égette a víz. Csak egy öreg házaspár ültek bent az egyik sarokba, úgyhogy én beültem a másikba. A medence szélén volt egy sakktábla bábukkal, úgyhogy a két Ádám eldöntötte, hogy összeméri a tudásukat egymással szemben, erre persze kíváncsi leszek, de csak ha már leszedtek egymástól pár bábut, már ha letudnak. Végül úgy döntöttem, hogy nem akarok lemaradni a bénázásokról, ezért melléjük ültem, így Szalai feléről láttam mindent.

- Végre én is nyerhetek, Oli most nem tud megverni. – motyogta magában az öcsém, amin csak nevettünk. Zsófi odaállt Ádi mögé és rá támaszkodott, míg Zoét odaengedtem a helyemre és mellé ültem, egyedül Balázst nem izgatta ez a sport, ami igen távol áll a focistáktól.

Öt perc elteltével a rossz lépések sorozatai miatt már az összes paraszt oldalt volt, sőt már elég sok erősebb bábu is, főleg Ádi királynője, pedig azzal az eggyel meg lehet nyerni az egészet.

Balázs végül a vízen lebegett mellettünk, majd nem tudom, hogy direkt vagy véletlen, bár szerintem inkább direkt a fejével felém közeledett és mikor nekiütközött a melleimnek kinyitotta a szemeit egy mosoly kíséretében. Beharaptam az alsó ajkamat és úgy néztem le rá.

- Olyan édesek a szeplőid, miért takarod el őket sminkkel? – kérdezte, amin meglepődtem, hisz azt hittem, hogy valami perverz dolgot fog mondani.

- Nem szeretem őket, mert mindig csúfoltak miatta. – mondtam kicsit szomorkásan. Nem csak a szemim alatt meg az orromon vannak szeplőim, hanem az egész arcomon, még a homlokomon is, bár csak az elsőnek említett helyeken látszódnak jobban.

- Szerintem e miatt igazán értelmetlen csúfolni valakit. Kiemelik a kék szemeidet és szépek. – mosolygott, én pedig egyből zavarba jöttem, de nagyon jól esett, hiszen eddig mindenki csak csúfolt e miatt, ő pedig megdicsérte.

- Köszönöm Balázs. – hálásan mosolyogtam rá.

- Nem baj, ha párnának használlak? – azt csodálom, hogy ezt egyáltalán megkérdezte. Megráztam a fejemet, majd egyből közelebb jött, még mindig a vízen lebegett, csak a feje most a melleimen pihent. Éreztem, ahogyan vörösödöm ezért behunytam a szemeimet és próbáltam lenyugtatni magamat, hiszen már tényleg felnőttek vagyunk, ez semmi extra. Megfogta mindkét kezemet és a mellkasára helyezte őket, én pedig hagytam. Hagytam, mert ez előtt egy másodpercig nekem is ezen járt az agyam. Egy nagyot nyeltem és félve néztem Zsófira, aki csak elégedetten mosolygott. Miért ennyire biztos Balázsban?

A szinte már az ölembe fekvő srác behunyta a szemeit és egy halvány mosollyal lebegett tovább. A kezeim akaratlanul is a testéről a borostás arcára vándoroltak, ami miatt az a mosoly még nagyobb lett az arcán.

A napunk elég jól telt, Balázsnak nem sikerült a terve és az öcsém végre életében először megnyert egy sakk partit. Rengeteget ettünk, legalábbis én és sikerült Zsófit meg Balázst is felrángatni a csúszdákhoz, míg a befásult Szalaiék tuti, hogy csak úszkálgattak. Hat óra körül végül a két lánnyal elmentünk készülődni, hisz innen egyből megyünk abba a bizonyos buliba. Mindhárman már csak a sminkünkkel foglalkoztunk, de nem tudtam eldönteni, hogy felrakjak az arcomra alapozót vagy sem. Ha megteszem, akkor Balázs valószínűleg durcizni fog, de én vele ellentétben nem szeretem őket. Egy nagyot sóhajtottam majd letettem mindent a kezemből és csak magamat bámultam a tükörben. Rossz úton haladsz kislány.

- Nem kellene engednek annak az idiótának, hogy folyton ő járjon a fejedben. – mondta Zsófi miután még utoljára megigazította a haját.

- Nem is rajta gondolkozom. – fordultam felé és a csípőmre helyeztem az egyik kezemet.

- Hát persze. – nevetett fel. – Aztán szép legyél. – mondta és ott hagyott egyedül, mivel Zoét is elrángatta. Akkora egy mocsok ő is és az öcsém is. Végül csak púdert kentem magamra, így azokat, amik nem annyira látszódtak sikerült eltakarnom, de az orromról és a szemeim alól nem igazán. Raktam még fel egy kis szempillaspirált és tökéletesnek nyilvánítottam magamat. Úgy sem akarok senkinek sem tetszeni, vagyis talán egy valakinek, de a jelek szerint neki mindenhogyan tetszem, vagy mi. Oké, melyik lány, nő nem venné bóknak, és egy jelnek, amit pár órával ezelőtt a meleg vízben mondott? De nem szabad beleélnem magamat, vigyáznom kell, hisz még csak nem is ismerem, túl gyors számomra. Végül nem vacakoltam tovább, elpakoltam a táskámba, majd a lányokkal karöltve léptünk ki az előtérbe, ahol a srácok már szétunva magukat telefonoztak.

- Végre. Soha többet nem akarok egy nőre sem várni két percnél tovább. –sóhajtott fel, majd már fel is kapta a táskát a vállára.

Értetlenkedve kapkodtam a fejemet, mivel Ádi és Zsófi Szalaiékhoz ültek be.

- Akkor ott találkozunk. – mondta mosolyogva Zoé és integetett nekünk. Mi?

- Ja, Bazsika, nem szeretném még, ha gyereked lenne, bár a korban vagy. – mondta nevetve Szalai és elővett a zsebéből egy doboz óvszert és Balázsnak akarta dobni. Akarta. A kis doboz a mellkasomról pattant le a földre, éreztem, ahogyan felmegy az agyvizem. Minek néz ez engem?

- Dugd fel a seggedbe. – dobtam vissza hozzá, majd beültem a kocsiba és csendben vártam. Amin Balázs beült egyből a bocsánatomért esedezett, de nem érdekelt annyira, ez csak Szalai baromságai, de úgy látom, hogy az öcsémék megfertőzték őt is. Balázs felpörgette a motort majd el is indultunk, gyorsan bekapcsoltam a biztonsági övemet, míg a mellettem ülő csak óriási nyugodtsággal vezetett. – Az öved. – mondtam halkan, de szerencsére ebből is megértette, legalább nem kell már magyarázkodni és kiabálni érte. – Egyszer úgyis megtanulod. – rántottam meg a vállamat, ám Balázs abba hagyta azt, amiért rá szóltam és mosolyogva fogta meg a combomat. – Mit csinálsz? – kérdeztem dadogva.

- Csak egyszer, engedd el magad a kocsimban és bízz bennem. Megbüntetni nem fognak, élvezd. – mondta mosolyogva és felemelte a bal lábamat majd az ölébe helyezte. Nagyokat pislogva néztem rá, majd sóhajtottam egyet. Egy pár évvel ezelőtt biztosan magamtól tettem volna ezt, azóta már óvatosabb vagyok, nem hiába, az ember tanul a hibáiból. Végül beadtam a derekamat és a másik lábamat is az ölébe helyeztem, majd elővettem egy sört, ha már lazulunk és este inni fogunk, akkor ideje rákészülni. – Kaphatok? – kérdezte, mire megráztam a fejemet.

- Oké, hogy nincs bekapcsolva az övünk, sőt igazán nem úgy ülök, ahogyan kéne, de alkoholt biztosan nem fogsz inni amíg vezetsz. – mondtam és kényelembe helyeztem magamat, ő pedig megadva magát a jobb kezét a bal kezemhez érintette majd összekulcsolta az ujjainkat. Nem is kell megemlítenem, hogy mennyire zavarban éreztem magamat. – Amúgy hová megyünk? – kérdeztem.

- Csak egy nyugodt helyre, ahol tudunk beszélgetni kicsit mielőtt kiütnénk magunkat. – nevetett fel. Egy óra múlva megérkeztünk a Hármashatár-hegyre, miután Balázs leparkolt kivett a csomagtartóból egy pokrócot és kézen fogva indultunk el.

- Inkább ne üljünk le. Olyan szép. – ámuldoztam, habár sokszor voltam itt anyukámmal, mert szerettük ezt a helyet. Budapest innen a leggyönyörűbb. – Köszönöm Balázs. – suttogtam és megszorítottam kicsit a kezét. Nagyon régen nem éreztem azt, hogy valaki törődne velem, de ő most minden egyes nap képes meglepetést okozni. Imádok vele lenni, hiszen folyton csak dicsér és imádja, amit csinálok, még ha az egy egyszerű rántotta is.

- Tudom, hogy most sem fogod elhinni, de attól még elmondom. A szeplőid aranyosak. A szemed gyönyörű és a hajad tökéletes. Imádom, hogy magadat adod és mersz előttem enni, meg alapból nem csak káposztalevélen élsz. Csodálom a szakmádat, hisz nem egy könnyű dolog és imádom a mosolyodat. Imádom, mert szebbé teszi a napomat, a borús reggeleket szebbnek látom tőle és életet visz az én szürke hétköznapjaimba. Ne értsd félre, nem szerelmet akarok vallani, csak azt mondom, amit látok, és szeretném, ha eljönnél még velem randizni, mert olyan lány, bocsánat, nő amilyen te vagy, az ritka manapság. – ezeket mind a szemembe mondta a torkom pedig elszorult tőlem. Ilyeneket még sosem mondott nekem senki. Azt hittem, hogy a nagy szerelem megvolt már az életemben, de ez a pár perc többet ért, mint az a két év Erikkel, több volt benne az érzés és maximálisan boldognak és nyugodtnak éreztem magamat.

- Ezt csak most találtad ki. – nevettem fel kínomban és a mellkasának döntöttem a fejemet.

- Dehogy. Ezeket már napok óta mondogattam az öcsédnek és igen erős érvekkel meggyőzött, hogy ezeket neked is tudnod kell. Bár féltem, hogy így gyengének látsz, és nem úgy fogsz rám nézni, mint egy férfire. – úgy hadart, mintha azon múlna az élete, ami számomra vicces volt, de nem nevettem ki.

- E miatt ne aggódj. Bár azt hittem már a kezemet akarod megkérni. – nevettem fel, így próbált oldani a feszültségét, ami már nyomult is volna át hozzám, de nem akartam.

- Még nem. – rázta a fejét, majd újra a szemeimbe nézett. Azok a kék szemek még a sötétben is csillogtak és erős késztetést éreztem, hogy még közelebb érezzem magamhoz. Mindkét kezemmel megfogtam az arcát, majd egy enyhe kis puszit nyomtam az ajkaira, amelyek olyan puhák voltak. Az egész testem megremegett ettől és az ajkaim szinte felégtek.

- Szívesen elmegyek veled randizni. – suttogtam, majd most ő tette ugyan azt, amit én az előbb. Így volt ez tökéletes, még nem kell elmélyíteni semmit sem. Nem gondoltam volna sosem, hogy Balázs tud ennyire romantikus és érzékeny is lenni. Azt gondoltam, hogy egy magabiztos, egoista focista, aki csak az egyéjszakás kalandoknak él, de ezek szerint tévedtem. Szerencsére.