5. Mint egy tinédszer

Avicii vs. Conrad Sewell - Taste The Feeling

Egy órán belül már Budán egy hatalmas ház előtt voltunk, mivel kezdett elég hűvös lenni így nyolc óra felé. Félve szálltam ki a kocsiból és követtem Balázst, a hangzavar enyhe kifejezés arról, ami ebben az utcában volt. A kapu nyitva volt, ahogy a nagy fehér bejárati ajtó is. Amint beléptünk isteni illat csapta meg az orromat, amire egyből felfigyeltem. Azt hiszem, kezdek éhes lenni. Levettük a cipőinket majd beljebb sétáltunk, a nappaliba, ahol már rengetegen voltak, vagyis valószínűnek tartom, hogy csak mi érkeztünk később.

- És a csapatkapitány! Ó, haver, azt hittük már nem is jössz el. – kiáltott fel egy fiatalabb srác, aki egyből felpattanta a földről és odarohant hozzánk, vagyis inkább Balázshoz, ezzel felkeltve a többiek figyelmét is, mondjuk a felkiáltásával már megtette az előbb.

- Nyugalom Némó, még hogy kihagyjak egy bulit. – nevetett fel Balázs. Milyen hülye becenév, hogy Némó? Mint valami tíz éves kisgyerek. – Hagy mutassam be Olíviát. – ez után egyszerre fordultak felém, így egy nagyot nyeltem.

- Nagyi nővére? Aszta, ti tuti nem vagytok testvérek, mármint Nagyi nem örökölte a te génjeidet. – tök hülyén magyarázott, már tuti be volt rúgva.

- Izé, köszönöm? – kérdeztem félve, mivel nem tudom, hogy ez most bók akart e lenni, vagy csak az öcsém agyát akarták húzni.

- Ráijesztesz te idióta. – ismerős volt ez a hang és mikor be is azonosítottam egyből elszégyelltem magamat. – Ügyvédnő, remélem nem volt tapadós. Kicsit részeg, bocsásd meg neki.

- Igen, azt észrevettem Gera Zoltán. – mosolyodtam el. Kicsit tényleg izgatott voltam, ezért a mosolyom inkább vigyorgásnak számított.

- Rád bízom, amíg töltök piát magunknak. – veregette meg Balázs a haverja vállát. Hát persze, hogy is gondolhattam, hogy majd mellettem marad? Szép álom Olívia, de ő is csak férfiból van.

- De… - ellenkezni akartam, de nem tudtam felhozni egy épp indokot sem, hogy miért ne menjen el.

- Oli, senki sem fog megenni, ők csak focisták, nem kannibálok. – azt hitte, hogy egy meggyőző mosollyal elintézheti ezt az egészet? De ezek a focisták minimum tíz centivel magasabbak nálam, észre se vesznek.

- Már nem is vagy akkora rajongóm, hogy szívesen velem maradj? – Gera egy szomorú fejet vágott, ami elterelte kicsit a figyelmemet, de aztán hirtelen még vagy öten tömörültek körém.

- De szeretem a játékodat. – motyogtam zavartan, hisz majd meg haltam, hogy mind engem bámultak. Nem szóltak semmit csak néztek, mintha valami hibát keresnének rajtam. Gyorsan eltakartam az arcomat, hogy a szeplőimet ne láthassák, na meg, hogy én ne lássam, ahogyan végigmérnek. Hihetetlen zavarban és kiszolgáltatottnak éreztem magamat.

- Tök átlagos, én nem látok rajta hibát. – fogalmam sincs, hogy ki mondta, mert a hangzavarban a hangszíne keveredett a többiével, na meg mintha amúgy felismerném.

- Hát pont ez a hiba. Dzsudzsival történt valami, Nagyi tesója egy picit sem olyan, mint amilyen Linda vagy a futó kalandjai voltak. – szíven ütöttek ezek a szavak, de miért? Miért érdekel, hogy ezek az idióták mit gondolnak rólam? És az miért érdekel, hogy szerintük nem vagyok külsőleg elég Balázshoz.

- Se szőke haj, a mellei is átlagosak, sőt elég félénk. Szólni kéne Szalainak, hogy beszéljen Dzsudzsival.

- Mindegy, hisz ő is csak arra a sorra jut, mint a többi, nem?

- Szerintem szép és Balázshoz való, bár talán túl fiatal. Nem lehet több húsznál. – kezdtem besokkolni, túl sok információ volt és nem tetszett, ahogyan néztek.

- Fejezzétek be srácok, megijesztitek. – Gera próbált segíteni, de úgy látszik süket fülekre talált.

- Hagyjatok már! – kiáltottam fel és elkaptam a kezeimet az arcom elől. – Ne nézzetek! – kérleltem őket már kedvesebben.

- Nem szeretem, ha a nővéremre ennyire rátapadnak. – még sosem örültem ennyire Ádinak, eszeveszettül törtem át az előttem álló sorfalat és szorosan megöleltem az öcsémet. – De ezt említettem már.

- Ne haragudj, azt hiszem kicsit túlfűtöttek lettünk. – nevetett fel az egyik, de nem figyeltem rá, hiszen mindannyiuk mondata csak úgy visszhangzott a fejemben.

- Mi a fene… - Balázs meglepett volt, de nem tudtam rá nézni, csak lehajtott fejjel akartam eltűnni innen. – Oli, hova mész? Mi történt?  - kérdezte. Miért is gondoltam mást? Túl szép volt minden és túl valóságtalan.

- Haza. – mordultam fel és csúnyán néztem rá. – Jó szórakozást.

- Ne már. – a kezem után kapott, de nem akartam, hogy hozzám érjen. Ha tényleg én teljesen más vagyok az egyéjszakás kalandjai után biztosan csak én is egy kis vonal leszek a könyvébe, ha hagyom magam.

- Nem fogsz játszadozni többé velem! Ne keress és hagyj békén! – mondtam, de ő nem engedett el, csak nyugodtan állt, fogta a csuklómat és próbált szemkontaktust teremteni.

- Ne haragudj, a mi hibánk. - vakarta a fejét az egyik „zaklatóm”. – Kicsit túllőttünk a célon.

- Azt egyből gondoltam, hogy ti csináltatok valamit. – mordult fel Balázs, de tovább küzdött azért, hogy a szemébe nézzek. – Mit is tettetek?

- Lényegtelen, csak engedj el. – újra megpróbálkoztam a szökéssel, de nem sikerült.

- Csak éppen minden sejtjét átvizsgálták a nővéremnek és elmondták, hogy miért is lesz csak egy a többi kalandod mellett. – mondta Ádi, bár én ráztam a fejemet, hogy ne tegye.

- Istenem, hogy lehet ennyi esze valakinek? – rázta meg a fejét Balázs, majd újra rám nézett, de olyan hirtelen, hogy nem tudtam elkapni a fejemet, mert a szemébe néztem. – Kérlek, maradj. – kicsit megszorította a kezemet, majd közelebb lépett. Az agyam azt, mondta, hogy vigyázzak, mert megint pofára fogok esni, míg a szívem, már őt ölelte. Engedtem, hogy Balázs beljebb húzzon és magához öleljen. – Mi zaklatott fel ennyire? – kérdezte, de csak megráztam a fejemet.

- Majd elmondom. – suttogtam neki és egy hatalmasat szippantottam az illatából.

- Oké, akkor most srácok kérjetek bocsánatot. – parancsolta az öcsém. Kibújtam Balázs ölelő karjai közül és csak felemeltem a kezemet.

- Elmegyek, iszok valamit, majd ha újra találkozunk és úgy döntöttek, hogy elég józanul átgondoltátok, akkor elkezdhetjük elölről. – mondtam egy kis mosollyal majd elhaladtam mellettük. Bementem a nappaliba, majd szétnéztem, balra egy hatalmas tévé fogadott, amin a srácok épp FIFA-ztak, míg jobbra egy lépcsőszinttel feljebb volt egy nagy asztal körülötte pedig székek, úgyhogy elindultam arra. Kicsit beljebb megtaláltam a konyhát ahol Zsófi, Zoé és egy srác valamit kevertek, gondolom egy koktélt.

- Adtok nekem alkoholt? – kérdeztem mosolyogva. Nem terveztem, hogy berúgok ma, hiszen holnap lesz egy találkozóm egy ügyféllel.

- Liv! Na, végre. – ölelt át Zsófi, majd a már korosabb férfi elé lökött. – Ő itt Király Gábor, a kapus. – hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak, csak zavartan mosolyogtam.

- Nagy Olívia. – nyújtottam a kezemet, amit elfogadott.

- Király Gábor, örülök, hogy végre megismerhetlek. – mondta egy nagy mosoly kíséretében.

- Ugye nem annyira, mint az a pár idióta? – nevettem fel.

- Mit csináltak? – kérdezte Zoé miután egy menta levelet rakott a három pohárba, majd elővett még egyet.

- Lényegtelen. – legyintettem egyet. – Mit kotyvasztotok? – kérdeztem és jobban megnéztem az italokat.

- Mojito felturbózva. Máris csinálunk neked is. – mondta, majd tényleg nekiláttak a negyediknek. Pár percen belül már a kezemben volt ez a csoda és alig vártam, hogy megkóstoljam. Koccintottunk egyet a pótselejtezőre, amire sajnos nem tudok kimenni, de az itthoni meccsre biztosan elmegyek.

- Ez mennyei. – mondtam majd egyből lehúztam az egészet. Mosolyogva lassan arrébb vonultam, de Balázs elkapta a derekamat.

- Liv, Liv, Liv, hagy mutassalak be Priskinnek. – tolt egy srác elé, aki látszólag józannak tűnt.

- Nagy Olívia. – mosolyogtam rá és ismét a kezemet nyújtottam.

- Priskin Tomi, csatár. – mondta mosolyogva és kezet ráztunk.

- Izé, én csak ügyvéd vagyok. – nevettem fel kínomban.

- Uu, az tök menő, és pontosan milyen? – kérdezte.

- Büntető jog, illetve válásokkal is foglalkozom. – láttam, hogy érdekelte, ezért szívesen mondtam el neki.

- Azt mondják, hogy sokan nem bírják és kiborulnak az egyetemen, majd abbahagyják. – közben már leültünk a kanapé széléhez, hogy még véletlen se zavarjuk meg a fiúk játékait.

- Igen, egy párszor én is sírva futottam haza, a törvények csak kavarogtak a fejemben és arra tudtam gondolni csak, hogy még mindig egy év. Mikor már sokadjára fordult ez elő, akkor Ádi és Zsófi kivitelezték egy tervüket, így olyankor mikor feladni készültem, leöntöttek egy vödör jéghideg vízzel. Végül csak sikerült és ezt a sok siránkozást kárpótolja, hogy nem keresek rosszul. – magyaráztam közben egyszer-kétszer felnevettem az emlékeken.

- Ezt szabadalmaztatni kéne az egyetemeken is. – gondolkozott el mosolyogva.

- Hé, Olívia. – szólított meg Némó, úgyhogy felé fordultunk Tomival. – Szóval mindannyiunk nevében szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésünk miatt. Nem akartuk, hogy azt gondold, hogy nem vagy jó Balázshoz.

- Elfelejtem, ha valamelyik hoz nekem egy pohár kólát, de zérót. – kedvesen mosolyogtam rá. Eszemben sem volt csicskáztatni itt bárkit is, de azt hiszem, ennyit megér, legalább Zsófi nem fog letámadni, hogy igyak vele egy kört. Vagy kettőt. Némó csak rám mosolygott és egy perc alatt visszaért.

- Tényleg ne haragudj. – szólalt fel az egyik, aki tele volt tetoválásokkal, ha jól emlékszem ő Kádár.

- Elfelejtve srácok. – bólintottam egyet majd visszafordultam Priskinhez.

- Valamire nagyon kíváncsi vagyok. Az öcséd régebben is ilyen nagy dumagép volt? – kérdezte egy hatalmas mosollyal.

- Hát, igazán szeretett beszélni, a hülyeségek csak úgy folytak belőle. Mostanában szeretné irányítani az életemet és beleavatkozni mindenbe, Zsófival együtt. – megvakartam a tarkómat majd belekortyoltam az üdítőmbe.

- Hallottam ám. – ezt a durcás hangot bárhonnan felismerem, így nevetve ráztam meg a fejemet.

- Na, drágaságom, most ellazulsz. – ült le mellém Balázs és a három felest szétosztotta közöttünk.

- Kell egy nyakleves? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, de a pálinkára nem tudtam nemet mondani.

- Be vagy ám fenyítve Dzsudzsi. – nevetett Priskin. – Na, koccintsunk. – mondta, majd a szemembe nézve koccintotta össze a poharainkat, utána pedig Balázzsal. Végül mosolyogva néztem a kék szemeibe miközben összekoccant a poharunk, majd már el is tűnt a tartalma.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, csak azt vettem észre, hogy a lányokkal tombolunk a nappali közepén és a sokadik felest gurítom le. Végzetes hiba. Már megpróbálkoztam én is csatlakozni az Xbox-os játékhoz, de részegen nem igazán tudtam megjegyezni a dolgokat, úgyhogy ittam még egyet magányosan.

- Nem kéne már innod. – rázta a fejét Balázs.

- Ah, baj van. – sóhajtottam fel és lehunytam a szemeimet.

- Mi? Mit hozzak? Gyere, levegőzzünk. – és ezzel kihúzott az udvarra ahol igencsak hideg volt, de ezt csak percek múlva éreztem meg. Balázs hátulról átölelt, már ő sem volt teljesen tiszta, de tetszett ez a póz, úgyhogy a kezeimet az övéire raktam. – Amit a hegyen mondtam, mind igaz. – suttogta a fülembe és egy puszit nyomott az arcomra majd a nyakamra. Felsóhajtva döntöttem hátra a fejemet a vállára és engedtem, hogy folytassa az előbbi tevékenységét. Még csak most esett le, hogy a szexuális életem mennyire a béka segge alatt van, hisz már vagy három éve nem voltam senkivel.

- Ez így nem jó. – motyogtam majd inkább szembe fordultam vele. – Szóval a szeplőim aranyosak, a szemeim gyönyörűek, a hajam pedig csodálatos. Dzsudzsák Balázs, melletted úgy érzem magam, mint egy tinédzser. – nevettem fel.

- Csókot! Csókot! Csókot! – szinte biztos voltam benne, hogy Zsófi lesett meg minket és ő adta tovább ezt a cuki pillanatot Ádinak meg a többieknek, mivel a fél válogatott ott állt az ajtóban és minket nézett.

- Fagyit akarok enni. – sóhajtottam fel és hátradöntöttem a fejemet.

- De hát november van. – motyogta Balázs kellemetlenül.

- De beérem egy jégkrémmel is, biztos van valami éjjel-nappali. – a többiekre néztem, akik csak megvonták a vállukat majd inkább bevonultak, mivel ezt a terhet nem akarták levenni a kapitány válláról most. Balázs nagyot sóhajtott majd megfogta a kezemet és úgy indultunk útnak ki tudja hány órakor nekem jégkrémért. Mert én azt kértem, ő pedig megszerzi, mert ő Dzsudzsák Balázs, a sztár.

Reggel a telefonom rezgésére ébredtem, amit anélkül, hogy megnéztem volna, inkább kinyomtam. Egy nagyot sóhajtottam, mert iszonyat szomjas voltam, a torkom ki volt száradva. A könyökömre támaszkodtam, akkor vettem észre, hogy valaki szorosan öleli a derekamat. Hátra pillantottam és csak a szőke tincseket véltem felfedezni, úgyhogy megnyugodtam, főleg mert mindketten fel voltunk öltözve. Teljesen kiesett a tegnap esti buli, főleg, hogy hogyan értünk haza? Lassan kimásztam az ágyból, ami amúgy az enyém, tehát az én lakásomon vagyunk, és kimentem a nappaliba, ahol Zsófi és Zoé halkan nézték a tévét egy-egy kávét kortyolgatva.

- Jó reggelt. – suttogtam és inkább bementem a konyhába, kivettem a hűtőből a vizet és vagy három pohárral ittam belőle, ekkor a pillantásom a mikróra tévedt, ami már 11:28-at mutatott. Lecsaptam a poharat a pultra és visszarohantam a szobámba. Nem hiszem el, hogy elfelejtettem. Káromkodások sorozatával túrtam fel a szekrényemet és vettem elő egy fekete kosztüm ruhát és egy piros magas sarkút, mintha élvezet lenne majd most ebben járni. Nem vettem észre, hogy csapkodok és ezzel felkeltem Balázst, akit csak akkor vettem észre mikor a derekamnál fogva az ágyra húzott.

- Mi van már? – dörmögte és leült mellém egy szál alsógatyában, úgyhogy nyeltem egy nagyot.

- Már 28 perce egy találkozón kellene lennem egy ügyféllel, és én másnapos vagyok, de lehet, hogy még részeg és szörnyen festek, büdös vagyok és elcsesztem. – szegény cipőim erősen csapódtak a földhöz a mérgem miatt.

- Nyugodj le. – fogta meg a fejét, majd mielőtt megszólalhattam volna csak megfogta a kezemet. – Felhívod, és a bocsánatáért esedezel, késel egy kicsit. Lefürdesz, rendbe szeded magad és elmész intézni, oké? – nem engedte, hogy tiltakozzak, már a kezembe is nyomta a telefonomat. Egy nagyot nyeltem, hisz két nem fogadott hívásom volt a hölgytől, úgyhogy visszahívtam.

- Jó napot Kata! Ne haragudjon, amiért nem vettem fel, kicsit szétszórt vagyok.

- Semmi baj Olívia. Igazából azért hívtam Önt, hogy nem lenne-e baj, ha csak délután ejtenénk meg azt a tárgyalást? Kicsit a tegnapom máshogy alakult, mint terveztem volna. – nevetett fel kicsit, én pedig egy nagyot sóhajtottam.

- Az remek lenne, és köszönöm. Négy óra megfelel az irodámban? – kérdeztem reménykedve, amibe belement, úgyhogy ezt tisztázva dőltem hátra az ágyon. – Köszönöm Balázs. – suttogtam és behunytam a szemeimet.

- Most már pihenhetünk? – kérdezte és mellém dőlt, majd a fejét a mellkasomra helyezte.

- Elmegyek fürödni, aztán lustulunk. Megfelel? – kérdeztem miközben a haját piszkáltam.

- És ha itt maradnál, pontosan így és fél négyig fel sem kelnél? – kérdezte reménykedve, de csak nevettem. Felsóhajtott majd legurult rólam, tehát szabad utat kaptam a fürdéshez. A fiókból kivettem egy másik bugyit, majd belebújtam a mamuszomba. – Egyébként jól áll a pólóm. – mosolygott rám, majd jó alaposan felmérte a lábamat.

- Igen, nekem is tetszik. Szerintem megtartom. – mosolyogtam rá, majd eltűntem a szobámból. Mi van, ha belegondol mást is, hogy ez által inkább róla beszéltem, minthogy a pólójáról? Vagy csak én gondolok bele ebbe mást is?

- Rendeltünk pizzát, nem tudom mennyire vagytok éhesek. – motyogta Zsófi.

- Az jó. Ádi? Illetve szintén Ádi? – kérdeztem tőlük.

- Az enyém ott maradt Priskinnél. – mondta Zoé és inkább hanyatt dobta magát. Tehát Priskin házában voltunk, jó tudni.

- Az enyém nem tudom. – rántotta meg a vállát Zsófi, mire felnevettem. Bementem inkább a fürdőszobába, ekkor megtaláltam az öcsémet, úgyhogy szóltam Balázsnak, hogy valahogy cipelje ki az asszonyához.

Gyorsan fürödtem, mert nem volt kedvem tovább ácsorogni, viszont nagyon jól esett. Visszavettem Balázs pólóját, a hajamat pedig becsavartam a törülközőbe majd lemostam a tegnapi sminkemet. Visszavánszorogtam a szobámba és felvettem egy pamut rövidnadrágot, hogy azért mégse egy szál bugyiba legyek. Leguggoltam az öcsém mellé, majd megnyomkodtam az arcát.

- Ádiii, ha tudnád, hogy hányszor láttalak így. – nevettem fel halkan.

- Ha tudnád, hogy én hányszor láttalak így. – motyogta csukott szemmel. Megijedtem, hisz azt hittem, hogy alszik, így fel is álltam mellőle.

- Idióta. – morogtam majd a kezembe vettem azt a vizet, amit nemrég vettem elő és telibe locsoltam vele az öcsémet, aki egyből felpattant. – Büdös vagy. Balázs után mehetsz zuhanyozni. – mondtam majd leültem a csajok mellé.

- De én nem akarok fürödni. – sóhajtott fel Balázs.

- Ha velem akarsz pihenni, akkor muszáj lesz. – rántottam meg a vállamat, mire Balázs egyből elindult.

- Ez rád is vonatkozik Szívem. – motyogta Zsófi, de ezzel Ádit nem tudta meggyőzni. – Akkor helyesbítek. Ha nem fürdesz le, akkor este nem lesz szex. – mondta a szemébe nézve, mire az öcsém csak egy nagyot nyelt.

- Ez azért durva. – kiabálta ki Balázs, mire megforgattam a szemeimet.

Mire Ádi is végzett a zuhannyal megérkeztek a pizzák, amit a konyhába fogyasztottunk el. Élveztem minden egyes falatot, hisz pizzáról beszélünk. Balázs persze észrevette, hogy ismét leesett a ranglétráról, ezért hamar be is fejezte az evést, ahogy mindenki más is így kénytelen voltam megenni a maradok, mivel ez csak melegen, frissen finom. Teli hassal dőltem le a kanapéra Balázs mellé, hisz megígértem neki. Zoé addig forgolódott, ezzel is taszítva engem, amíg már szinte Balázson feküdtem. Egy nagyot sóhajtottam, mivel még Ádi is felkuncogott. Még én sem tudom, hogy mit motyogtam, hisz szörnyen fáradt voltam, ahogyan a szőke hajú sztárfocista is. A bal kezét a derekamra rakta és közelebb húzott magához, egy nagyot sóhajtottam majd a bal lábamat az övéi közé raktam és a fejemet pedig a mellkasára. Kicsit elmosolyodtam, főleg mikor a kezem is, kiemelném, hogy csak a kényelem miatt, de a mellkasára került.

- Tetszik ez a helyzet. – suttogta Balázs, amin elmosolyodtam, de nem válaszoltam, csak közelebb húztam magam hozzá.

Három órakor nyitottam ki a szemeimet, mert Ádi bökdösött, viszont mikor látta, hogy már ébren vagyok akkor visszavonulót fújt. Ásítottam egyet és megnéztem, hogy Balázs alszik-e még, és mivel pozitív volt a helyzet, ezért megsimogattam a hasát, de semmi nem történt. Most mi a francot csináljak vele? Neki is mennie kell edzésre majd. Újabb próbálkozást kezdtem végrehajtani, teljesen hasra fordultam, sőt már rajta feküdtem majd a borostás arcát kezdtem el simogatni.

- Kelj fel. – suttogtam, hátha azzal még hatékonyabb lehetek. Második próbálkozásom sikeres volt, apránként pislogott és nyitotta ki a szemét, majd mikor érzékelte azt a pózt, amit a felkeltéséhez felvettem, elmosolyodott.

- Szívesen ébrednék erre minden nap. – suttogta és egy puszit nyomott a homlokomra, amitől a szívem csak úgy dobogott, mint egy bomba.

Fél órán belül mindannyian összekaptuk annyira magunkat, hogy ne nézzünk ki másnapos, vagy még aznapos állatoknak. A fekete kosztümruhát vettem fel végül a piros magas sarkúmmal, annyira megsajnáltam a cipőmet, hogy megfogadtam, hogy minimum három napig csak ebben fogok járkálni, amúgy is annyira elhanyagolom. A hajamat kivasaltam, hogy még egyenesebb legyen és alapozót már majdnem második rétegben vittem fel az arcomra. Egy piros táskába beleöntöttem a másikból a tartalmát, majd még elraktam egy füzetet és tollat, na meg pár fontos papírt. Bezárkóztam, majd közös megegyezés alapján megvártuk a liftet.

- Remélem, hogy a fehérnemű, ami rajtad van passzol-e a cipőd és a táskád színéhez. – suttogta a fülembe, ami miatt nyeltem egy nagyot.

- Miért? – kérdeztem, mire csak megrántotta a vállát. – Szeretem, ha a rajtam lévő dolgok összhangban vannak, még ha más nem is látja az összeset. – úgy döntöttem, hogy kicsit most már én is kihívó leszek. A válasza csak egy puszi volt, amit a nyakamra adott, aztán gyorsan ki is szálltunk a liftből.

- Elviszitek Zoét, vagy elvigyem? – kérdezte Balázs.

- Öm, tesó, minket is elviszel? Csak mert azt hiszem, hogy te hoztál ide minket is. – nevetett fel kínosan Ádi.

- Ja, akkor Priskinhez megyünk, de előtte kidobjuk Olit ahol kell. – nézett rám. Így magas sarkúban már majdnem akkora voltam, mint ő. Majdnem, egy olyan 7 centi híján.

- Nem kell. Elmegyek a sajátommal, mert akkor vissza is tudok jönni. – magyaráztam. Szerencsére Balázs nagy nehezen beleegyezett, de így is alig akart elengedni, csak úgy ölelgetett.

- Vigyázz az úton és azért dobj egy üzenetet ha…

- Elég, értettem. Jézusom, mintha mamát hallanám. – nevettem fel, majd elköszöntem tőlük és elsétáltam a saját kocsimhoz.

Az irodámban már pakolgattam és azokat a fontos papírokat, amiket hoztam elraktam a saját mappájukba, hogy a helyén legyen. Pontban négykor kopogtak az ajtómon, majd be is nyitott a vendégem. Kata kis mosollyal, bár inkább csalódottan ért be hozzám, kezet fogtunk majd leült szembe velem az asztal mögé pedig én ültem. Még mindig nem tudtam megszokni ezt a pozíciót és annyira jó érzés, de közben félelmetes is, hogy mások jövőjéért én felelek.

- Ne haragudj, hogy végül elhúzódott ez az egész, ezért megpróbálom rövidebbre fogni, vagy, ahogy mindkettőnk ideje engedi. – mosolyogtam rá.

- Ó, semmi baj, a gyerekek a nővéremnél vannak, úgyhogy ma nem vagyok időhöz kötve. – nevetett fel és legyintett egyet. Bólintottam egyet mosolyogva, majd elővettem a kis füzetemet.

- Szóval válás. Röviden el tudnád mondani nekem a fontos dolgokat? Például, hogy mikor és hol esküdtetek, gyerekek, probléma forrása és mit lehet tudni a másik fél akaratáról.

- Persze. Nos, Norberttel tíz éve házasodtunk össze Tihanyban, rá két évre már jött is a nagyobbik fiam, majd rá három évre a kisebbik. Úgy érzem, hogy valami hiányzik a házasságunkból, mármint azért öt év együtt járás és akkor plusz még tíz év házasság elég hamar elszürkülhet az unalmas hétköznapokban. A kisebbik fiam születése még fenntartotta az állapotot és a szikrát röpke négy évig, amíg vissza nem álltam dolgozni. Egy évvel ezelőtt a fülembe jutott, hogy megcsalt, de úgy gondoltam, hogy meg lehet még menteni ezt, jöjjön a második esély. Többet már nem is tette meg, viszont eltunyult. Semmi nem érdekli csak a foci, csak azt nézi, csak azt játssza, és mikor megkérem, hogy a fiúkat vigye el valahova, amíg kitakarítok, akkor is csak focizni viszi őket, ami nem baj, de a végére már a gyerek sírva jött haza, mert az apja azt mondta, hogy soha nem lehet belőle jó sportoló, mert úgy játszik, mint egy újpesti. – egy nagyot nyeltem ennél a focis résznél és akaratlanul is eszembe jutott Balázs, de nem pozitív gondolatokkal. Eszembe jutott, hogy ő bizony visszamegy Törökországba én pedig élhetem tovább az unalmas életemet, mintha meg sem történt volna a találkozásunk.

- Szóval a férjed már nem tart igényt rád és nem érdeklődik feléd? – kérdeztem kicsit rekedten, amit egy köhögéssel próbáltam orvosolni.

- Igen, és nekem már szabadidőt sem hagy, hogy legyen kis magánéletem, csak csinálom a házimunkákat, mert nem segít semmiben. Megváltozott, ő már nem az az ember, akibe beleszerettem és nincs harmadik esély, ez az elvem. – mondta.

- Elgondolkoztál, hogy felhagysz ezzel az elvvel? Valami közös program segíthetne, ha csak ketten lennétek a gyerekek nélkül, nem? – lassan átmegyek pszichológusba. Na jó, igazából szoktam személyeskedni az ügyfelekkel, mert ha kisírhatják magukat nekem, azzal valamivel tisztább döntéseket tudnak hozni és meg lesz a kellő bizalom, de kezdek túl mélyre menni, de basszus, csak Balázs jár a fejemben, hogy egyszer én is erre a sorsa jutok. Elkezdtem rettegni, mint egy tini mikor nem tudja, hogy mit tegyen, ha a barátja nem kívánja a társaságát.

- Persze, mindent megpróbáltam, de ezt már csak én akarom. Úgyhogy beadtam a válást. Alapnak gondolom, hogy a gyerekek nálam maradnak, mert nincs semmilyen komoly oka, amiért az apjukhoz kerülnének. Viszont nem akarom elszakítani őket a megszokott környezetből, ezért szeretnék maradni a lakásban, amit közösen vettünk meg. És ezért hajlandó vagyok a közös megtakarítások felétől többet adni, illetve a két gyerekre minimum hatvanezer forint gyerektartást, cserébe akkor láthatja őket amikor akarja, ha tud felelősségteljesen gondolkozni. – mindent sikerült lejegyzetelnem és megígértem neki, hogy ezek az alapok maradjanak egy ideig háttérben és nézze meg a férje dolgait, meg, hogy majd ő mit követel, de megígértem neki, hogy minden úgy lesz, ahogyan szeretné, ezért boldogan távozott el az irodámból másfél óra után.

Még egy negyed órát pakolgattam a papírok között, mikor jött egy üzenetem, hogy el tudnék e menni Balázsért a Groupama arénához. Természetesen megteszem érte, ezért már el is indultam, közben pedig csak egy képet láttam a szemem előtt, ahogy Balázs nekem háttal fordul és elmegy a gépével a törökökhöz, én pedig egyedül maradok az érzéseimmel. Mármint vannak hozzá fűzött érzéseim már most? Lehet egy kis kötődés kialakult, mert ő törődött velem és boldog voltam a társaságában, ez pedig hiányozna. Beszélnem kell Kittivel meg Zsófival erről a jövőképről, amit sehogyan sem tudok kiűzni a fejemből.