6. Bébiszitter vagy focista?

Avicii - Feeling Good

Kitti és Zsófi is remek tanácsokkal láttak el múltkor kezdve a „Költözz ki vele Törökországba” egészen a „Gyerünk, Gera itthon játszik, érd be vele addig”. Hagy ne mondjam, hogy egyik sem igazán tetszett, ezért végül komolyra vették a figurát és tényleg csöndbe maradtak két percig, bár abban nem mernék fogadni, hogy gondolkoztak is addig. Végül arra kértek, hogy engedjem el ezeket a gondolatokat, még itthon van, egészen pontosan mostantól még két napig. Ma van az itthoni pótselejtező és úgy magyarázták az egészet, hogy használjam ki, amíg itthon van és majd alakul és ne izguljak, nos, kellett azért egy Xanax utána. Mára meg volt beszélve, hogy a meccs előtt és az edzés után elmegyünk most csak ketten valamerre kirándulni, vagy pihenni. De milyen jó, hogy nekem van egy legjobb barátnőm, akinek mindig akkor kellek, mikor nekem nem jó. Állítólagos vészhelyzetet kapott, el kell mennie vidékre egy tárgyalásra, amivel akár valami előrébb lépést is kaphat, vagy csak egy lehetőséget. Balázs morcosan jött ki a fürdőből miközben vártam az üzenetet, hogy Kittiék elindultak. Kellett egy kis idő, míg Balázs felfogta, hogy vigyáznunk kell Kitti kislányára, ahhoz pedig még több idő kellett, hogy felfogja, hogy nem az enyém a gyerek. Szerencsére hamar beleegyezett, mert azt állítja, hogy imádja a gyerekeket, amit el is hiszek, viszont azt nehezen, hogy a gyerekek is őt, hisz ijesztő kicsit azzal a bajusszal, bár én már édesnek tartom, de azért megkértem, hogy kezdjen valamit vele. Nem kezdett.

- Hogy is hívják a csöppséget? – kérdezte egy szál törülközőben, amitől kirázott a hideg.

- Öltözz már fel kérlek. – néztem rá komolyan, de csak megrázta a fejét.

- Tudom, hogy tetszik. – mosolygott ravaszul.

- Komolyan nem aludhatsz itt, ha nem öltözöl fel. Balázs, a legjobb barátnőm jön és a másfél éves kislánya. – kérleltem, mire végre beleegyezett, bár szerintem csak az első mondatom miatt. – Egyébként Liliána a neve.

- Az gyönyörű név. Nekem az Izabella és a Luca tetszik nagyon. – jött vissza, szerencséjére egy hosszúnadrágban és egy pólóban.

- A Luca valóban nagyon szép, de nekem akkor is a Blanka a kedvencem, illetve az Anasztázia is nagyon tetszik. – mondtam elgondolkodva.

- Blanka, nem is rossz. – mosolygott miközben átkarolta a derekamat. – Dzsudzsák Blanka Luca. – suttogta és egy puszit nyomott az arcomra. Ez most egy utalás akart lenni? Hirtelen teljesen elborult az agyam a rózsaszín köd miatt, és azt a bizonyos nevet elemeztem és egyszerűen beleszerettem. Már láttam, ahogyan a kis göndör szőkés barna fürtjei lobognak utána miközben futkorászik majd a kék szemeivel ránk mosolyog. Megráztam a fejemet majd csak egyetlen egy szót tudtam kinyögni.

- Mi? – a hangom talán már olyan magas volt, hogy ha tovább kieresztem, az összes üveg kettétörik.

- Nem tetszik? – kérdezte meglepődve.

- De, gyönyörű, csak meglepődtem. Mármint ez egy durva célzás is lehetett volna. – magyaráztam, amin elmosolyodott.

- Akár az is volt. – rántotta meg a vállát. – Egyébként Szalai múltkor azzal hülyéskedett, hogy lassan kéne egy név a Zoéval való közös lányuknak. Mindenképpen lányt akar, ezért egyik este elküldte a számára tökéleteset, Szalai Zora Emma. Szegény lány, ha megtudja, hogy az apja és az anyja részegen találták ki ezt a nevet. – nevetett fel Balázs, amin elmosolyodtam. A Zora is gyönyörű név, olyan különleges.

- Még jó, hogy nem valami alkoholos italról nevezték el. Kinézem belőlük. – mondtam, amin felkuncogott, majd ismét komolyra váltott. – Ó, fogadjunk, hogy most a fiúneveket akarod megtárgyalni. – ráztam meg a fejem, mire egy nagy vigyor szökött az arcára. – Szabolcs vagy Olivér. Még nem döntöttem.

- Szépek, tetszenek, de a Balázs a legjobb. – mondta egy önelégült mosollyal mire fejen csaptam.

- Dzsudzsák Olivér Szabolcs. Milyen jól hangzik. – mosolyogtam, mire bevágta a hisztit.

- Nem lehetne Dzsudzsák Balázs Balázs? – kérdezte reménykedve, de csak nevettem rajta. – Hát persze. Na, mindegy, elküldöm Szalainak a lányom nevét. A lányunk nevét. – az utolsó mondatot suttogta, de megértettem. Mintha megállt volna az idő, hirtelen kitörlődött az a kép, ami napok óta kínzott és helyébe csak őt láttam a két gyerekkel. A csengő hangja zavarta meg a könnyes ábrándozásomat, úgyhogy gyorsan összeszedtem magam és kinyitottam az ajtót. Kitti a babakocsit betolva két táskával jött be, az ölébe pedig ott csücsült Lili. Gyors puszit adott, de a lányát nem rakta le.

- Életem, a hajad kicsit szétjött. – próbáltam segíteni rajta, de csak megrázta a fejét.

- Tudom, de majd megcsinálom. Sietnem kell. A piros táskában vannak a pelusok és a ruhák, ha leenné magát vagy túl hideg illetve meleg lenne, a rózsaszínben vannak a bébikaják, meg fincsi Lilinek való innik. Rengeteget raktam, úgyhogy nem lesz baj, tudod, hogy melletted nagyon jól megvan, ezért én sem félek. Ezer hálám Liv. – mondta majd végre mögém nézett. – Ó, ő is marad? – kérdezte, mire bólintottam.

- Elvisszük a törpét állatkertbe, ha nem baj. Ja, egyébként Dzsudzsák Balázs vagyok. – nyújtotta a kezét, amit Kitti elfogadott.

- Füzesi Kitti és addig nem érdekel, hogy hova viszitek, amíg nem sír és jól van. De az állatokat ne nagyon simizze, mert attól meg fog bolondulni. Na, szia, kicsi életem. – mondta Kitti és két cuppanós puszit nyomot a lánya arcára majd letette. – Tudod, Olívia a főnök és hallgatsz rá, hagy legyen anya büszke rád. – mondta, bár tudtam, hogy amúgy is büszke. Végül sikerült kilökdösni a barátnőmet az ajtón, majd Lili egy hatalmas mosollyal rám nézett és elkezdett felém futni.

- Oliva! – kiabálta és már vártam erre a csattanásra, úgyhogy leguggoltam, majd felkaptam és sok-sok puszit nyomtam az arcára. – Kicsoda? – mutatott Balázs felé, aki odajött és bemutatkozott a kicsinek.

- Nem vagy éhes? Szomjas? – kérdezte, mire csak megrázta a fejét. Átadtam Balázsnak Lilit, hogy hagy ismerkedjenek, addig én felvettem egy fekete farmert és egy fehér pólót, a derekamra pedig a farmerdzsekimet kötöttem, a hajamat most nem vasaltam ki, hagytam, hogy az eredeti kis hullámaiban omoljon a vállamra. Felvettem a fekete Converse cipőmet, és késznek nyilvánítottam magam. Visszamentem a babakocsihoz és ekkor láttam, hogy nem egy piros és egy rózsaszín táska volt, hanem két rózsaszín. Szegény Kitti, elég fáradt lehet, kéne neki most már valaki, aki szívesen segít neki és elfogadja Lilikét is. Hirtelen eszembe jutott egy arc a múltkori buliról, akit tökéletesnek gondoltam. – Balázs, mit gondolsz, Priskin hajlandó randevúzni egy anyukával? – kérdezte miközben megnéztem az elsőnek felsorolt szatyor tartalmát, de úgy gondoltam, hogy Lili tökéletes a kis csipke ruhájában, csak elrakok egy fehér kardigánt meg egy harisnyát.

- Össze akarod hozni Kittit meg Priskint? – kérdezte meglepetten aztán elgondolkozott. – Végül is, Tomika szereti a gyerekeket. Kérd meg Kittit, hogy jöjjön el a ma esti ünneplésre. – ajánlotta fel, amire egyből belementem volna, de megakadtam.

- Honnan veszitek, hogy most is nyertek? Egoista barmok. – ráztam meg a fejemet.

- Ez egy alap dolog Gyönyörűm. – mondta egy hatalmas mosollyal. Megharaptam az alsó ajkamat, hogy még véletlen se adjam ki a tetszésemet ezzel kapcsolatban, bár lehet ezzel is ugyan azt értem el. – Lili, szerinted is megnyerjük a meccset? – kérdezte Balázs. A kislány nagyokat pislogott rá majd rám nézett. Mosolyogva bólintottam egyet és közelebb léptem, hogy megsimogassam a hátát.

- Anya azt mondta, hogy szejinte nyejtek. – mondta a kislány. Szegény még nem tudja az r betűt kimondani, de minden mást tökéletesen, elég nagyszájú és szeret beszélni is szerencsére.

- Anya szokta nézni, ahogyan focizunk? – kérdezte Balázs meglepetten.

- Igen, és elmondta, hogy Oliva szejelmes beléd és sokat lógtok együtt. De ne bántsd meg Olivát, mejt te vagy a kedvencem és akkor máj nem lehetsz te. – mondta miközben a kezeivel babrált. Éreztem, hogy a szívem egyre gyorsabban dobog és kiver a víz.

- Drágám, én ilyet sosem mondtam anyának. – ráztam meg a fejemet és átvettem Balázstól Lilit.

- Tudom, de anya így gondolja. – mondta és mindkét kezét az arcomra rakta. – Szép vagy Oliva. – mondta egy huncut mosollyal. Felnevettem és megölelgettem, hiszen olyan régen láttam a kicsit. Szinte én vagyok az apja, vagy a második anyja.

- Ne akard tagadni. – suttogta Balázs a fülembe és egy puszit nyomott a fülem alá, amitől kirázott a hideg. – És Lili, anyának ki a kedvence? – kérdezte Balázs úgy, hogy a fejét a vállamra rakta. Ugyan így viselkedne, ha nekem lenne egy gyerekem? Ha nem vetetem el, akkor lehetséges lenne, hogy végre egy biztos apai pont lenne a gyerekem életében? Egyáltalán miért érzem kellemesnek ezt a felállást most? Mintha egy család lennénk, és ettől a gondolattól boldog lettem.

- Geja azt hiszem. – vakarta meg a kis buksiját. – De a p betűs fiút is szejeti. – mondta elgondolkozva majd megrántotta a vállát. – De mindegy nekem, csak szejesse anyucit és játsszon velem. Szejintetek valamelyik az apukám? – kérdezte. Na, igen, Lilike nem tudja, hogy ki az apukája, mivel Kitti exe ugyan mellette maradt Lili születése utáni első egy hónapban utána lelépett, mert berezelt és, hogy ezt ő nem tudja csinálni. Féreg egy ember.

- Szerintem egyik se az apukád, de a p betűs nem Priskin? – kérdezte Balázs, mire Lili hevesen bólogatott. Szerintem Balázzsal ugyan arra gondoltunk, mert mindketten egy gonosz mosollyal gazdagodtunk. Jézusom kezdünk úgy viselkedni, mint az öcsém és Zsófi. Bár tényleg elég jó közös programnak bizonyul. – És örülnél, ha Gera vagy Priskin lehetne a nevelő apukád?

- Igeeen! – visított fel. – De csak ha szejeti anyucit. – mondta majd a másik vállamra hajtotta a fejét. – Mikoj megyünk az állatkejtbe Oliva? – kérdezte és ásított egyet, bár mindig ásítozik, csak a szeméről lehet tudni, hogy mikor álmos valójában.

- Megyünk már kicsim. – mondtam és beleültettem a babakocsiba. Kipakoltam az egyik rózsaszín táskát és pakoltam bele pelust, bár már szokott szólni, ha pisilnie kell, illetve ennivalót és innivalót, na meg a harisnyát és a kardigánt. Elég kellemes idő volt ahhoz képest, hogy már november van. Ritka az ilyen, ezért lesz jó ma egy állatkert.

Röpke öt óra múlva értünk haza, Lilike bealudt szerencsére. Nagyon élvezte és szerencsére nem sokan támadták le Balázst, de akik igen, azok kérdőn néztek rám, de a szőke lovagom elintézte az egészet. Miután Lilit beraktam az ágyamba, hogy aludjon lebiztosítottam az éjjeliszekrények sarkait és a földet is, ha leesne, bár úgyis öt percenként be fogok nézni hozzá. Fáradtan dőltem le Balázs mellé a kanapéra.

- Köszönöm. – suttogtam és magamtól bújtam oda hozzá.

- Imádnivaló kislány. – jegyezte meg miközben a hátamat simogatta. – Akarsz beszélni róla? Mármint tudom, hogy Törökország miatt jártatod a buksidat. Feltűnő, főleg mert reggel előttem csekkoltad le a helyet. – mondta kicsit zavartan, de aztán felnevetett.

- Csak megnéztem, hogy mennyire valószínű egy terrortámadás. Ez nem játék Balázs. – utolsót már suttogtam. Hihetetlen, hogy ennyire kiismert. – Mennyi ideig mész vissza? – kérdeztem és a bal kezemmel, ami a mellkasán volt, megszorítottam a pólóját.

- Egy hónap. Karácsonyra jövök haza, de utána vissza kell mennem február végéig, mert utána meg kezdődik az EB-re készülés, már ha kijutunk. – mondta a tervet, mire csak sóhajtottam. A szám automatikusan lefelé görbült. Nem akartam, hogy ennyi ideig menjen el.

- Ki fogtok jutni. – suttogtam és a körmeimet néztem. – Érdemes megvárni téged? – kérdeztem, mire felsóhajtott.

- Nézz rám. – kérlelt, én pedig elsőre is megtettem. – Azt hittem ez magától értetődő. Tudom, mi jár a fejedben. Képes leszel rá, bár nehéz lesz. Kinek ne hiányoznék? – próbálta viccesre venni, de nem igazán sikerült, ezért beleütöttem gyengén a hasába.

- Hülye, azt hittem, hogy komolyan beszélünk. – néztem rá csúnyán.

- Teljesen komolyan. Karácsonykor nem lenne kedved lejönni velem a családomhoz? – kérdezte, amin meglepődtem. Tényleg így akarja? Be akar mutatni a szüleinek?

- Én… - nem tudtam mit mondani, csak zavartan néztem rá.

- Persze nem végig, hanem mondjuk, huszonötödikén lejössz és huszonhatodikán meg hazajövünk. – ajánlotta fel. Beleharaptam az ajkamba és elmosolyodtam.

- Be akarsz mutatni a családodnak? – kérdeztem halkan.

- Hát, izé. Lényegében valami ilyesmi. – magyarázta össze-vissza, amin nevettem.

- Oké. – kicsit bizonytalan voltam, de komolyan gondoltam. Akkor hát ő a jövőre nézve tényleg előrébb tervez velem. Képes lennék újra bízni valakiben? És ha ő is csak átver? Beszélnem kell Zsófival és Kittivel.

- Megjöttem. – rontott be Kitti, majd megtorpant mikor meglátott minket. Balázzsal szétrebbentünk és én megöleltem a barátnőmet.

- Halkan, mert Lilike alszik. – mondtam és befogtam a száját.

- Kifárasztottátok? – kérdezte megpuhulva és mosolyogva.

- Szereti az állatokat. Ja és van jegyetek a mai meccsre. – mondta Balázs majd besuhant a konyhába. Kitti kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Hát, öm, ja. Jössz velem meg Zsófival meccset nézni. – nevettem zavartan. Kitti hatalmasokat ugrált, gondolom titkon ez volt minden vágya. – Utána pedig bulizni, úgyhogy hívd fel a bébiszittert estére. – kacsintottam rá és benéztem Lilihez, aki még mindig aludt, ez után bementem Balázshoz a konyhába és nem tudom mi ütött belém, de egy puszit adtam a szájára, majd mosolyogva töltöttem magamnak egy pohár vizet.

- Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni nekem. – jött egyre közelebb. Mikor már egy hajszál sem fért volna közénk a nyakamba fúrta az arcát, ami csikis volt az arcszőrzete miatt.

- Néha. – nevettem fel végül, majd kibújtam az ölelése elől és visszasétáltam Kittihez, aki sehol sem volt, ezért benéztem a szobámba és már ott szundizott Lilike mellett. – Anyja lánya. – forgattam meg a szemeimet és kénytelen voltam visszamenni Balázshoz, aki már a nappaliban várt.

- Amúgy miért Olivának hív? – kérdezte mikor leültem mellé és bekapcsoltam a tévét.

- Mert mikor épphogy elkezdett beszélni akkor nem tudta kimondani az Olíviát, ezért Oliva lettem. – elmosolyodtam az emlék miatt. – Balázs, nem fogsz elkésni? – ránéztem a karórámra, amin ő is megnézte az időt, majd felsóhajtott. Szóval de.

- Mennem kéne. – motyogta, úgyhogy felálltam és a konyhába szaladtam.

- Kapd össze magad és öt perc múlva mehetsz is. – kiabáltam ki neki és gyorsan a megadott időn belül összedobtam neki négy szendvicset, meg a kulacsába friss vizet raktam, ezeket pedig egy nejlonszatyorba raktam és azzal ugráltam ki hozzá. Furcsán nézett rám, de én csak a kezébe nyomtam a szatyrot, majd eszembe jutott, hogy szalvétát nem raktam, ezért visszaszaladtam a konyhába majd kettőt is elcsomagoltam neki.

- Ó, hé. Köszönöm. – fülig érő mosolyt varázsolt az arcára.

- A meccs utánra pedig viszek valami édeset. Vigyázz magadra Balázs, és ott találkozunk. – mondtam és egy puszit nyomtam a szájára.

- Köszönöm Gyönyörűm. – nevetett fel kínosan majd még kaptam az arcomra egy puszit. – Siessetek. – dugta még vissza a fejét az ajtóban majd becsukta maga után.

Egy óra múlva bementem a szobámba, hogy felkeltsem Kittiéket, de már vígan játszadoztak. Elmosolyodtam, mert bár tudom, hogy Kitti fantasztikus anya, de látszik, hogy nehezen bírja és egyedül van.

- Jó reggelt. – mondtam és kinyitottam a szekrényemet, hogy elővegyek valami kényelmesebbet a meccsre.

- Oliva, ugye mehetek én is? – kérdezte a boci szemeivel Lili. Elmosolyodtam és leültem mellé az ágyra.

- Ha szeretnél, akkor felőlem jöhetsz, de anya dönt. – mondtam és egy puszit adtam az arcocskájára. Amíg elkezdte fűzni barátnőmet, addig én bementem a fürdőbe és átöltöztem. Egy fekete farmernadrág volt rajtam és egy bordó trikó, amire egy barna nagy kardigánt vettem fel, erre pedig majd még a fekete bőrkabátom jön majd. Lemostam a sminkemet, majd feltettem az alapozót és a púdert, viszont nem vittem túlzásba, csak a szempillámat húztam ki, illetve egy púder színű rúzst kentem az ajkaimra fogmosás után. A hajamat hagytam az eredeti hullámaiba, csak kicsit rásegítettem a vizes kezemmel. Visszamentem a csajokhoz, és amíg Kitti készülődött el, addig én átöltöztettem Lilit egy farmernadrágba és egy fehér Minnie egeres pólóba. Barátnőm hamar végzett, felöltöztünk, majd Lilire is ráadtuk a kabátját és cipőjét, aztán már jött is az üzenet Zsófitól, hogy már a parkolóban vár minket. Nem vártuk meg a liftet, hanem lementünk a lépcsőn, kivágtam az ajtót, amit megfogtam utána, hogy ne találja arcon Lilit és Kittit, majd odaszökdécseltem Zsófihoz, akit megöleltem.

- Nem lesz baj, ha Lilit nem a gyerekülésbe ültetjük? – kérdezte félve Kitti.

- Majd beleülteted az öledbe. Innen nincs messze a stadion, tíz perc. – mondtam mikor kinyitottam Zsófi autójának az ajtaját.

- Inkább menjünk el az ülésért. Nálam van a kocsikulcs, még a lakásba sem kell felmennem. – aggódva nézett ránk Kitti, és Zsófi adta be először a derekát, így az első címünk Kitti lakása volt, vagyis inkább a parkoló.

Negyed óra múlva odaértünk, ezzel csináltunk magunknak egy fél órás utat visszafelé, de végül is időnk, mint a tenger, ezért is miután átszereltük az ülést, amit hárman röpke tíz perc alatt tudtunk csak megcsinálni, elmentünk egy boltba, hogy vegyünk innivalót, meg a srácoknak valami édességet. Zsófival ketten jöttünk be és csak nézegettük a polcokat, vagyis a termékeket. Végül vettünk egy kólát, egy vizet, illetve valami Lilinek valót is, illetve három Snickers-t, meg egy babapiskótát. Visszarohantunk a kocsihoz és már indultunk is a stadionhoz. Mire odaértünk még fél óra volt a kezdésig és Zsófi vezetésével mentünk be az őrök mellett egyenesen az öltözőkhöz, közben Lilike az én kezemben volt. Jövendőbeli sógornőm nem zavartatta magát, kinyitotta az ajtót és csak az után kopogott. Ez milyen logika? Végül is bementünk, a legtöbb srác fel volt öltözve, Kádár, Gera és Dzsudzsák kivételével.

- Jézusom. – mondtam és eltakartam Lili szemét, mire felnevetett.

- Miéjt takajtad el a fényt? – kérdezte, mire sóhajtottam.

- Öltözzetek már fel. – morogtam, de közben Balázs odajött hozzám és egy puszit nyomott az arcomra, majd Lili fejére is.

- Hoztál csokit? – kérdezte reménykedve.

- Hoztam, csak öltözz már fel. – zavarban voltam, ezért megforgattam a szemeimet is. Balázs perverz megjegyzések után felvette a mezét, de biztos volt benne, hogy tetszett nekem a látvány.

- Ki a barátnőtök? – kérdezte Lang mosolyogva és bemutatkozott Kittinek.

- A legjobb barátnőm, Kitti. – mondtam felpörögve és végre elvettem Lili szemei elől a kezemet. A kislány elmosolyodott, ahogyan szétnézett a társaságon, de aztán a vállamba fúrta a fejét. Zsófi már Ádi ölében ült és valamit néztek a lány telefonján közben pedig Balázs is visszatért hozzánk. – A táskámban van a csokid. – forgattam meg a szemeimet, mert tudtam, hogy arra vár. Kivette, majd nyomott egy puszit az arcomra.

- Köszönöm. A szendvicseket is, isteniek voltak. – mondta, de meglepetésemre nem falta be egyből a Snickers-t, hanem a cuccaihoz dobta.

- Izgulsz? – kérdeztem mikor észrevettem, hogy az ujjait ropogtatja.

- Eléggé. Ettől függ, hogy kijutunk-e az EB-re. – sóhajtotta majd belenézett a szemeimbe.

- Hiszek bennetek. – mondtam és megsimogattam a borostás arcát. Ez után odamentem Kittihez és magammal húztam egyenesen Priskin felé. – Hé, Tomi. Hagy mutassam be személyesen a legjobb barátnőmet. – mondtam mosolyogva. Lili is felkapta a fejét és csodálkozva nézett Tomira, aki ezt egyből észre is vette.

- Priskin Tamás. – nyújtotta a kezét, amit barátnőm kicsit zavarban, de elfogadott.

- Füzesi Kitti. – mondta halkan.

- És a kis királylány? – kérdezte, miközben megfogta a kezecskéjét.

- Lili vagyok és ennyi éves. – a kezével kettőt mutatott, amin felnevettünk Kittivel.

- Igazából még csak másfél éves. – mondta mosolyogva barátnőm.

- A tiéd? – kérdezte tőle, mire Kitti lefagyott. Mindig ettől fél. Rengeteg pasi miután megtudja, hogy anyuka, akkor egyből lelép. Figyelmeztetően nézek barátnőmre, aki nem tudott megszólalni. – Egy tündér ez a kislány és gyönyörű is. – folytatta.

- Igen, az övé. – mondtam Kitti helyett, aki szúrósan pillantott rám.

- Gondoltam. Mármint, hasonlít rád. – fordult barátnőm felé, akinek az arca már eléggé piros volt és nem hiszem, hogy azért mert meleg lenne. – Hé Picúr. – ismét megfogta Lili kezét és kicsit leguggolt, hogy szembe legyen vele. – Szereted a sütiket? – ebbe most beletrafált. Lilit ezzel nagyon le tudja kenyerezni bárki. Balázs is megcsinálta. Lilike szemei felcsillantak, majd elkezdett a karomban ugrálni.

- Igen. – kiáltotta, mire Balázs is hozzánk csatlakozott, illetve Király Gabi is.

- Mit szólnál, ha meccs után elvinnélek téged meg az anyut sütizni? – kérdezte Tomi, mire Lili az anyukájára nézett.

- Anyuci, szejetnék sütit. – motyogta a kislány. Úgy döntöttem, hogy most már lerakom, hagy kérlelje Kittit, úgysem tud neki nemet mondani.

- De hát nem lesz már semmi sem nyitva. – guggolt le kislánya elé.

- Én ismerek egy helyet. – mondta Tomi és ő is leguggolt. – Na? – látszik, hogy mennyire próbálkozott és, hogy tényleg kedveli már most Lilit és biztos vagyok benne, hogy Kitti is nagyon megtetszett neki. Közben Balázs átkarolta a vállamat és magához húzott.

- Alszol ma nálam? – kérdeztem és még én magam is egy pillanatra meglepődtem, de nem bántam, mivel tudtam, hogy utána sokáig nem fogom látni. Na de én ezért miért is vagyok szomorú?

- Persze. – mondta, aztán végül odamentem még az öcsémhez és megölelgettem és megrugdostam a seggét, hogy érezze a törődésemet. Lilit alig lehetett leszakítani Tomiról, míg Priskint alig lehetett Kittiről, aki élvezte a faggatását. Nevetve fogtam meg barátnőm vállát és közöltem, hogy ideje lenne menni.

- Ugye fogsz gólt júgni? – kérdezte Lilie, mire Tomi csak felszisszent.

- Remélem. – nevetett, aztán odaadta Lilit az anyukájának és így indultunk kifelé. Még egyszer visszafordultam Balázshoz és a szájára adtam egy hosszú puszit, mire a többi srác, csak tapsolt.

- Legyél ügyes focista, bár lehet bébiszitternek jobb lennél. – gondolkodtam el, majd kifutottam mielőtt utolért volna. Elfoglaltuk a helyeinket aztán lassan elkezdődött a hosszas kilencven perc, na meg a tíz-tizenöt perc plusz félidő. Rögtön a tizennegyedik percben Priskin gólhelyzetbe került és be is rúgta a labdát, aztán a szemeivel elkezdte a kilátót lesni, majd mikor megtalált minket elmosolyodott aztán ellepte őt a focista tömeg. Ennyi izgalom volt az első félidőben, a magyaroktól zengett a stadion. A második félidőben az egyik norvég, azt hiszem Henriksen lőtt egy öngólt, de azt is a nyolcvanadik perc után, de végül rá pár percre jóvá akarta tenni az előbbi baklövést és lőtt egyet a mi kapunkban. Nem tudom mennyire fognak megbocsájtani, mert döntetlen is lehetett volna, ha nem bénázza el azt az öngólt, de így nyertünk kettő egyre, ez pedig azt jelenti, hogy kint vagyunk az EB-n. Csak percek múlva esett le, mikor a fiúk örömtáncot jártak a pályán. Teljesen lefagyva néztem őket, de leginkább az öcsémet. Tényleg kijutott.