9. Hivatalosan

Nos, egy kis ajándék a hosszú eltűnésem miatt! Jó volt visszaidézni a portugálok elleni meccset, és Ronaldo hisztijét, haha :D. Jó olvasást, megjegyzések jöhetnek! :D xx

Soho Party - Az Éjjel Soha Nem Érhet Véget (Szeifert & Krash Marseille Remix)

Balázzsal egész éjjel nem aludtunk sokat, nos aztán reggel sem sokat, míg ő nulla alvás nélkül ment el a négy órás edzésre, addig én az egész délelőttöt átaludtam, arra keltem, hogy a lányok kopognak az ajtón. Már nem is tudtam, hogy volt a valami ruha rajtam, csak elbotorkáltam az ajtóig, kinyitottam azt, utána pedig visszaborultam a meleg ágyba. Aludni szeretnék a meccsig, habár egész délelőtt megtehettem, milyen rossz lehet most Balázsnak nulla alvással edzeni.

- Itt mi van? Miért vagy te is ilyen hulla? Csak nem..? – Kitti megbombázott a kérdéseivel, tehát esélyem sem lesz többet aludni.

- Tehát, kibékültetek. – tételezte fel Zsóka, mire bólintottam.

- Én hallottam mindent. – nevetett fel Dia és megrázta a fejét.

- Egész éjszaka csináltátok? – kérdezte fintorogva Zsófi, mire bólintottam és felültem. Kidörzsöltem a szememből a csipát, aztán kicsit jobban elrendeztem a hajamat, hogy ne lógjon a szemembe.

- Most már minden rendben van. Menni fogok vele Törökországba. – mosolyodtam el egy kicsit. Zsófi és Kitti is nagyon szomorúak lettek, de sajnos még én sem tudok felhőtlenül boldog lenni.

- Eleinte nehéz lesz, de utána nem fogod megbánni. – simította meg karomat Zsóka. Tudom, hogy jól döntöttem, habár így nagyon nehéz is lesz.

Szerencsére többet nem kérdezősködtek az éjszakával kapcsolatban, úgyhogy összekészülődtem és elindultunk valamiféle kávézót keresni, ami nem lesz olyan nehéz, tekintve, hogy Franciaországban vagyunk.

Sportosabb szerelésben indultam meg, de a napszemüveg le sem került a szememről, mivel a sminkeléssel most nem bajlódtam, viszont a karikák nem tűnnek el maguktól. Betértünk egy kávézóba, ahol elfoglaltuk az egyik sarkot és elkezdtük nézni a választékot, bár nekem kellett fordítanom mindent. Egy férfi jött oda hozzánk felvenni a rendeléseinket, köszöntem neki franciául, aztán elmondtam, hogy lesz három gyümölcsturmix, két kapucsínó és egy latte. A srác nagy mosollyal ment el, mire megforgattam a szemeimet, mert nem csak azért tette, mert pincér.

- Ma tuti megverjük a portugálokat. – szólalt fel Zsóka.

- Szerintem döntetlen lesz. – motyogtam miközben az Instagrammot néztem. – De remélem nyernek a fiúk. – kicsit elmosolyodtam, mert láttam, hogy Balázs kitett egy edzős képet, ahol nagyon fáradtnak néz ki. Beljákoltam és megnéztem a hozzászólásokat, néhol megláttam a fiúk kommentjeit, amik elég viccesek voltak. Aztán láttam, hogy a lányok bekövettek engem, ezért én is így tettem és az első pár képüket be is lájkoltam.

- Ma el kéne menni fürdőzni. – sóhajtott fel Zsófi.

- Mi kirándulni megyünk. – mondta Dia, mire bólintottam eget.

- Ez jó ötlet, de mi szerintem aludni fogunk. – nevettem fel kicsit, a lányok reakciója sem volt más.

- Mi tuti felhívjuk Lilikét, a lányomat. Már most nagyon hiányzik, sosem töltöttem el nélküle ilyen hosszú időt, főleg úgy, nem, hogy két ország volt közöttünk. – motyogta Kitti.

- Ó, tényleg, te anya vagy. Biztos jó érzés. – sóhajtott fel Dia.

- Igen, nagyon szeretem őt, teljessé teszi az életemet. – mosolygott büszkén barátnőm.

- Tényleg Dia, ti hogy álltok a babaprojekttel? – kérdezte Zsófi felhúzott szemöldökkel.

- Nem küszködünk vele, jön ha jönni szeretne, belefáradtam abba, hogy próbálkozzak, hogy ezzel teljen el az életem. – morgott Dia, eközben pedig a rendelésünket is kihozták. El sem hiszem, hogy a szervezetem végre koffeinbe fog úszkálni. – Amúgy már várom, hogy szervezhessem az esküvőtőket Zsó, úgyhogy ideje lenne döntenetek. Tökéleteset fogok nektek alkotni.

- Az EB ideje alatt nem akarok ezen gondolkozni, majd ha hazaérünk, ráérünk, és esküszöm, hogy időben fogok szólni.

- Ha már kívánságoknál tartunk, Ádival igazán szeretnénk már keresztszülők lenni Oli. – rázta meg a fejét Zsófi, mire felmordultam.

- Arra várhattok drágáim, szerintem én hamarabb leszek keresztanya, mint te. – húztam egy huncut mosolyra a számat.

- Jajj, képzeljétek el a kis Dzsudzsákot, ahogy játszik a focilabdával. – nevetett Zoé, mire megráztam a fejemet.

- Csajok, még egy napja sem vagyunk együtt, nem lesz egyből baba.

- Hivatalosan egy napja vagytok együtt, de tudtommal amúgy már több, mint fél éve. – mondta Zsóka. Tényleg mindent tudnak.

- Hé, én vagyok az ügyvéd! Ez a mondat hozzám való. – néztem kétségbeesetten, de ők csak nevettek.

Szinte majdnem, hogy egyszerre szólalt meg a telefonunk, valamelyikünknek csak egy üzenet jött, míg valakit hívtak is. Én az üzenetes tábort erősítettem, Balázsék végeztek az edzéssel és nem talál engem. A beszélgetésekből ítélve mindenkit a fiúk kerestek, úgyhogy Zsókával gyorsan lehúztuk az italainkat, mert már csak nekünk maradt benne és elkezdődött egy nagy veszekedés. Felajánlottam, hogy fizetem, mert meghívtam erre a körre őket, de egyből tiltakozni kezdtek és már mindenki fizetni akart, de végül az én akaratom érvényesült, habár az esti köröket Dia fogja állni, míg a holnapi reggelit Zsófi, Kitti és Zsóka pedig egy-egy Budapesti kiruccanást fognak állni.

A visszaérkezés kicsit elhúzódott, mivel sikerült megtalálnunk pár boltot, így a kávézás után még két órát vásárlással töltöttünk. Ez van, nők vagyunk. Először mindenki magának vásárolt, aztán jöhettek a szuvenírek, amik kicsivel nehezebbek voltak, de végül sikerült. Elég sok szatyorral tértünk vissza a szállodába, a liftbe senki más nem fért el rajtunk és a szatyrainkon kívül. A liftből kiszállva hatalmas zajt csaptunk a nevetéssel, és mert Zsófi sikeresen beleakadt Zoé cuccaiba, így estek egyet. A srácok mintha csak a távoli jelenlétünkből érezték volna, hogy mi vagyunk azok, kijöttek a szobákból és érdekesen néztek ránk.

- Szóval náluk a negyed óra ezt jelenti. – sóhajtott fel Gulácsi.

- Valahogy éreztem. – mondta Szalai.

- Legalább hozhattatok volna nekünk is valamit. – mondta csalódottan az öcsém.

- Ó, hé, fogjátok be! Nekünk szükségünk van ilyenekre, ti meg csak szó nélkül leléptetek edzeni. – vontam fel az orromat és segítettem Zoénak feltápászkodni.

- Drágám, mindannyian fent voltatok mikor eljöttünk. – mondta Balázs, mire a lányok felmordultak.

- Haver, ezt nem kellett volna. – motyogta Priskin és hátrébb húzta a szőkét.

- Legalább nem nekünk kellett elmennünk velük és most már csak a mieink. – mosolygott Gulácsi és átvett pár szatyrot Diától majd eltűntek a szobájuk mögé. Én is Balázs mellé léptem, adott egy puszit a számra, majd a derekamra simította kezét. Furcsa volt még ez az érzés, de tetszett. Belépve a szobába eldobtam a cuccokat, mivel Balázson nem volt póló, nekem meg beindította a fantáziamát, és nem, nem volt elég az egész éjszaka.

Egy fehér rövidnadrágot vettem fel, illetve Balázs egyik mezét és fehér zokniját, majd a ma vásárolt sötétzöld Converse cipőmet. Ő még az ágyban telefonozott, én pedig a sminkemet csináltam a tükör előtt. Nem vittem túlzásba, csak alapozót és szempillaspirált raktam fel meg egy vörös rúzst. A lelkem ég a válogatott miatt, ezért szeretném, ha már messziről látnák, hogy igenis magyar szurkoló vagyok és rohadtul nem portugál.

- Hozz kardigánt is. – szólalt fel Balázs. Elmormoltam egy okét, mert a szempilláimat igazgattam. Mikor végeztem leültem mellé és egy puszit nyomtam a szájára.

- Szeretlek Balázs. – mosolyogtam rá. A szemei ismét felcsillantak, a kezét a derekamra tette és úgy kelt fel.

- Én is szeretlek téged. – mosolygott, majd felkelt és előhalászta az öltönyét. Felkapta az alsóját és a nadrágját, addig én leellenőriztem, hogy mindent elrakott-e a sporttáskájába. – Segítesz a nyakkendővel? – kérdezte halkan én pedig már ott is teremtem előtte. Koncentráltam, ezért kidugtam a nyelvemet, amin felnevetett és egy puszit nyomott az arcomra. Megigazítottam neki és belőttem a haját, ahogy nekem tetszett. Elkezdtem dúdolni az „éjjel soha nem érhet véget” című dalt, amibe csatlakozott és a dúdolásom mellett énekelte. Ez után kicsit rendet raktam a szobába és a kardigánt a derekamra kötve indultunk ki a folyosóra, ahol Némó szobája megint nyitva volt, de most Zsóka dobálta a cuccokat.

- De hogy lehet, hogy csak azt hagyom otthon?

- Picim, van nálam még, kapsz egy másikat, ne izgulj. – Némó hangja már most fáradt volt, de tudtam, hogy örül neki, amiért a menyasszonya borzolja az idegeit. Annyira aranyosak együtt.

- De az a kabalám Némó, mindig nyertetek mikor az volt rajtam! – siránkozott Zsóka és abbahagyta a dobálást.

- Nekem meg te vagy a kabalám és te most itt leszel, oké? – bepillantottam a szobába, Zsó egy szál melltartóban ült már Némó ölébe, aki már teljesen készen állt. Elmosolyodtam rajtuk, de aztán Balázs arrébb löktem, hogy még véletlen se lássa meg Zsókát alulöltözve. Szalaiék is készen álltak, Balázzsal lepacsiztak és végül Némó is kijött.

- A szívem a dupláját veri az átlagnak.

- Nyugalom, jók lesztek. – mondta Zoé, aztán megbökött, mikor az öcsémék kijöttek a szobájukból. Ádám össze-vissza pakolgatta magán a nyakkendőjét és az öltönyét is igazgatta. Az arcán látszódott, hogy az egész gyerek egy ideg. Zsebre vágtam a telefonomat és megindultam felé, észre sem vette, hogy az állat nővére őt célozta be, csak akkor, mikor kikaptam a kezei közül a nyakkendőjét és megigazítottam neki, aztán az öltönyét is, majd átfésültem a kezemmel a haját.

- Elég Ádi. – suttogtam.

- Ha kikapunk…

- Erre ne is gondolj. Ha kikaptok is tovább fogtok jutni. Ne feledd, hogy ez volt az álmod, és már csak milliméterek választanak el tőle. És ha ezt a hisztit most folytatod, akkor pofon foglak vágni. Nem léphetsz egy szerencsementesként a pályára, kell az önbizalom, vagy ha nincs is sok, akkor próbáld meg azt mutatni, attól Ronaldo be fog fosni. – a kis monológom után megöleltem.

- Köszönöm, hogy itt vagy Oli. – motyogta majd elengedett. A srácok elindultak a buszukhoz, míg mi majd egy taxival fogunk oda menni

Odaérve vettünk popcornt és kólát aztán elfoglaltuk a helyünket a VIP szektorban, azon belül is a legelső sorban. Pár rajongó elkapott minket, így csináltunk velük egy képet, páran elkezdtek engem faggatni, de nem válaszoltam nekik. Lassan megjelentek a fiúk és Storck is. A szurkolótábor elkezdett őrjöngeni és kiabálni kezdtek mindenféle bizalomnövelő dalt. A srácok a szurkolók előtt melegítettek be, aztán Priskin futott oda hozzánk. Kitti odasietett és adott neki egy puszit, majd a zsebébe rakta Tomi óráját, ami véletlen rajta maradt. Megráztam a fejemet majd beleittam a kólámba. Megérkezett a portugál válogatott is és a saját szurkolótáboruk előtt melegítettek be. Ronaldo késve érkezett, égis ő kapta a legnagyobb hangzavart, egy csábos mosollyal nézett körül a VIP szektoron, mire csak megforgattam a szemeimet. Szerintem egyáltalán nem jó pasi, sőt már túlzás ahogyan kinéz. A pálya széléhez sétáltam mire Balázs odafutott hozzám.

- Ügyes legyél. – adtam egy puszit neki.

- Teljesen feltöltöttél energiával Drágám. – mosolygott, majd adott még egy puszit aztán visszavonultak. Tíz percre rá újra kijöttek a kis kísérőkkel, először a portugál himnusz szólt, aztán a magyar, ami közben libabőrös lettem, hisz a szurkolók hangja mellett eltörpült az aláfestés. A két csapat kezet fogott egymással majd Balázs és Ronaldo a bírákhoz ment. Kezet fogtak újra, majd repült az érme a meccs pedig hamarosan elkezdődött. Egy-egy helyzetnél a szívem zakatolt. A 13. percben Guzmics egy sárgát kapott köszönve a portugálok remek színészi képességei miatt, de aztán a 19. percben Gera egy csodálatos góllal vette át a vezetést nekünk. A lányokkal felpattanva ordibáltunk és a szurkolótáborral együtt kiabáltunk. A fiúk összeölelkeztek, de az öröm nem tartott sokáig, mivel Juhász és Gera is kapott egy sárgát. Ez után percekig nem történt semmi, csak dúdolgattuk az éjjel soha nem érhet végetet, aztán egyszer csak azt látjuk, hogy Nani betalál a kapunkba. Én nagyon mérges lettem és elkezdtem kiabálni, illetve popcornt dobálni, Dia nyugtatott le, hogy nincs semmi baj. Láttam a fiúkon, hogy eléggé rosszul érzik magukat és most ez levitte a megnövekvő önbizalmukat. Nem szomorkodhattunk sokáig, mert kaptunk egy szabadrúgás lehetőséget, Balázs pedig belőtte. Teljes torkomból kiabáltam, iszonyat büszke voltam rá abban a pillanatban. Nesze szurkolók, itt van, amit vártatok a csapatkapitánytól. Zoé elkezdte a vállamat ütni, hogy láttam-e.

- Már hogyne láttam volna! Istenem, de büszke vagyok rá! – suttogtam magam elé. 2-1-es állással jöttek le a fiúk a pályáról. A félidő iszonyúan lassan telt, de végre visszajöttek, ám Ronaldo rá öt perccel egyenlített, újabb öt perc múlva pedig egy újabb Dzsudzsák gól született. Hát ezt nem hiszem el! A fejemet már össze-vissza kellett kapkodnom, aztán egy percre rá Balázs is kapott egy sárgát.

- Mi van, ez vak? Nehogy már még egy orosz szintű spori legyen! Bezzeg a portugáloknak semmi! – kiabáltam be a pályára, amin Kleinheisler elnevette magát, mert ő is hallotta. Megrázta a fejét majd futott tovább. A srácok nagyon ügyesek voltak, de nem eléggé ahhoz, hogy Ronaldo ne lője be az egyenlítőt. Ez után jött a harmadik csere is, Némó sántítva jött le a pályáról és megtapsolta a szurkolókat. Zsókára pillantottam, aki aggódva nézte a párját, de aztán megkönnyebbült mikor Krisztián egy mosolyt küldött felé, hogy minden rendben van, a meccs pedig hamar eldőlt, mivel már sem mi sem a portugálok nem tudtak gól lőni. A srácok meghajoltak a himnusz után a szurkolótábor előtt, aztán bejelentették, hogy a magyarok az elsők a tabellán. A lányokkal ugráltunk és kiabáltunk, aztán a már fél pucér srácainkat néztük rosszallóan, még jó, hogy nem egyből magukat vetik oda. Balázs próbált kezet fogni Ronaldo-val, de az azóta is hisztizik, így egy lányos kézfogást sikerült csak kicsikarnia magából. Odarohantam Balázshoz és megöleltem, nem érdekelt, hogy izzadt volt, nem érdekelt, hogy fél pucér volt csak a sikere lebegett a szemeim előtt.

- Büszke vagyok rád!

- Te adtad az erőt Babám. – mondta, aztán megcsókolt ez a csók pedig már mindenhol szerepelt, sőt még Balázs is kirakta az Instájára, és így kezdődött el a hivatalos kapcsolatunk egy gyönyörű meccs után.