10. Bővülő football-család?

Halika! Itt az új rész! Lett egy kis Szalai szemszög, mert azt az SMS-t mindenképpen szerettem volna, ha benne lenne, na meg, hogy Szala is tud a dologról.

Jó olvasást.xx

James Arthur - Say You Won't Let Go

Sajnos nem maradhattunk sokat a srácokkal, a Portugáliával játszott meccs után elmentünk bulizni egyet, de másnap már jönnünk is kellett haza. Hihetetlenül unatkoztam, olyan üres volt a lakásom és ezzel a többi lány is így volt, konkrétan szenvedtünk a túl nagy csend miatt. Egyetlen értelmes gondolatunk az volt, hogy vagy átmegyünk Zsófiékhoz nézni a blegák elleni meccset, vagy kimegyünk a városba, de akkor jóval előtte kéne, ezért egy nagyobb táskába bepakoltam Balázs mezét, ami már az enyém és bárhova készen voltam menni.

Én értem oda utoljára barátnőmhöz, és bár kint a portugálok elleni meccsen az összes lány velünk volt, mint például Stieber barátnője, vagy a többi srácé, mégis köztünk hatunk között eléggé szoros kapcsolat alakult ki. Amint beértem a lakásba és megöleltem Diát, felkavarodott a gyomrom, amit először friss levegővel helyre tudtam állítani, de másodjára már nem tudtam visszatartani.

- Oli, minden rendben? – kérdezte félénken Zsófi és megsimogatta a hátamat.

- Persze, biztosan csak elrontottam a gyomromat, kínait reggeliztem. – legyintettem egyet, aztán kiöblögettem a számat, hogy legalább ezt a borzasztó ízt ne érezzem.

- Anyukám, te szerintem nem gyomorrontást kaptál, inkább egy kölyköt. – mondta mosolyogva Zsóka, mire megforgattam a szemeimet. Biztosan nem vagyok terhes, hisz fogamzásgátlót szedek.

-  Ez lehetetlen. – ráztam meg a fejemet, majd kiszolgáltam magam egy pohár vízzel.

- Oké, akkor én most lemegyek a gyógyszertárba, veszek egy terhességi tesztet. Ha tényleg nem vagy, akkor oké, ha meg az vagy, akkor te ma nem iszol. – mondta nagy mosollyal, majd már fel is vette a cipőjét. – Öt perc. – dugta még vissza a fejét az ajtóból majd eltűnt. Felnevettem, hisz Zsóka a tipikus menő, nagyszájú csaj és csak örülök, hogy van egy ilyen barátnőm.

- Keresztanya leszek, keresztanya leszek. – Zsófi már táncolt is az énekelgetése mellett, ezért csak megdobtam egy papuccsal, de nem nyugodott.

-  Tök aranyos lenne, bár lehet még kicsit gyors. – mondta Dia. Helyeslően bólintottam, majd Kittire néztem, aki az ajkait harapdálva játszott Lilivel. Egyből feltörtek bennem a kételyek, mi van, ha terhes vagyok megint? De az nem ilyen volt, az belülről másabb érzés. Feltörtek bennem az emlékek és inkáb arrébb vonultam. Zsófi és Kitti egyből levágták a helyzetet, ezért Lilit máris a kezemben találtam, aki a mellkasomra rakta a fejét miközben átkarolta a nyakamat. Tudom, hogy anno helyesen cselekedtem, de ez most már kicsit jobban fáj, ha eszembe jut.

- Oliva, szeretlek, de ugye nem haragszol, ha szeretem Balit is? – kérdezte a kislány édes mosollyal, közben a kezembe tekergette magát.

- Dehogy. – nevettem fel. Igazi kis vetélytársam van.

Zsóka meg is érkezett és lerakta elém a dobozkát. Odaadtam Lilit Zoénak és durcásan fogtam meg a tesztet. Úgyis nekem lesz igazam! Remélem. Mivel már tudom, hogy kell használni, ezért nem tököltem az elolvasással csak megcsináltam, majd leraktam a pultra.

- Amúgy szeretnél Balázstól gyereket? – kérdezte Kitti mosolyogva. – Ő nem Erik. – köszi az emlékeztetést, de erre én is rájöttem, viszont arra még csak akkor, mikor feltette a kérdést és már csak azt vettem észre, hogy izgatott vagyok az eredmény miatt és talán kicsit, mondom csak talán, azt szerettem volna, hogy pozitív legyen.

- Nagyon korai lenne. – suttogtam bizonytalanul.

- De gyakorlatilag már lassan egy éve együtt vagytok.

- De hivatalosan még csak pár napja vannak együtt. Ez nem egy biztos jövő egy baba számára!- sóhajtott fel Dia. – De én támogatni foglak. – megsimogatta a karomat majd lepillantott a tesztre. – Egy csík már van. – suttogta, mintha tilos lenne beszélni. Kezdtem úgy érezni, hogy nem egy mosdóban nyomorogtunk, hanem egy apró könyvtárban. Dübörgő szívvel vártam a végleges eredményt, sőt már rosszul voltam a lányok között, ezért inkább kimentem a nappaliba és ott vártam. Szerintem már csak az izgalomtól volt hányingerem, főleg mikor libasorba kijöttek a lányok ugrálva. Már akkor tudtam, hogy terhes vagyok. Az én szám nem felfelé görbült, ó de még mennyire, hogy nem. A kezeim elkezdtek remegni, mint a kocsonya, a könnyeim pedig patakokban folytak.

- Hé, nyugi, semmi baj oké? Ez jó hír. – Kitti máris mellettem volt és szorosan átölelt. – Ugye őt most megtartod? – szinte a fejemben olvas. Zsófi kivételével a lányok felhúzott szemöldökkel néztek minket.

- Őt most megtartod?! Te… - Dia nem tudta befejezni a mondatot.

- A középsulis pasija teherbe ejtette, majd mikor kiderült ott hagyta, meg ütötte is. Oli csak tizenhét körül lehetett, ezért, hogy az iskolát rendesen elvégezze, elvetette a babát. Egyedül nem lett volna képes felnevelni. – Zsófi helyettem is elmagyarázta, amiért hálás voltam neki.

- Drágám, én elég régóta ismerem Balázst és biztos vagyok benne, hogy ő nem így fog tenni. Örülni fog neki, hisz imádja a gyerekeket. Persze, ha nem akarod, az a te döntésed. – a végére Zoé teljesen elhalkult, az utolsó szót már suttogta.

- Esküszöm még Némó is segíteni fog, sosem leszel egyedül és a kis Picúr sem. – a mindig poénkodós Zsóka most kedvesen elmosolyodott és átölelte a lábamat.

- Nem lennék képes még egyszer ugyan azt megtenni. Megölni a babámat. – suttogtam és a hasamra tettem a kezemet. Tíz perc alatt sikerült megnyugodnom, mivel a döntésem már végleges volt és most már csak arra kell koncentrálnom, hogy biztonságba tudhassam őt oda bennt. Na meg Balázsnak is kell majd mondanom ám. Nem úgy ismerem, mint aki elküldene a fenébe, de akkor is félek kicsit.

Dia újra festette az arcomra a zászlókat, illetve a szemeim körül is úgymond rendet rakott. Felvettem Balázs mezét és másra sem tudtam gondolni, mint arra a jövőképre, ahogy már hárman élünk boldogan. Elmosolyodtam és a számra kentem vörös rúzst, nem akartam kitűnni a lányoktól.

- Elviszem Lilikét a nagyihoz, mert nem szeretném azért bevinni a városba a meccsre, rengeteg idióta lesz, meg látom, hogy fáradt. Írjátok majd meg, hogy hol vagytok és odamegyek! – és ez volt a végszó, már el is tűnt, mi pedig elindultunk. Zsófi becsukta az öcsémmel való közös lakásuk ajtaját és végre elindulhattunk.

Kiérve a Deákra beültünk egy Starbucks-ba kávézgatni, a lányok rendesek voltak, mert kijelentették, hogy nem fognak előttem inni úgy, hogy én ugye nem tehetem, még Zsóka is beleegyezett ebbe, pedig ő nagy ivós.

- Szeretném, ha ez titokban maradna. Még az öcsém se tudja meg, majd személyesen elmondom neki. – néztem a lányokra, akik bólintottak egyet, csak Zsófi szontyolodott el, hogy nem mondhatja meg párjának, hogy lesz egy keresztgyerekük. Rengeteg képet csináltunk, aztán megkértünk egy lányt, hogy fotózzon le minket hátulról, hogy a srácok nevei látszódjanak, majd Zsóka elküldte Némónak, akitől máris jött a válasz egy FaceTime hívás keretében. Egymás mellé tömörültünk és úgy bámultuk a kijelzőt, hogy mikor láthatjuk meg álmaink pasijait, de csak Némó és Szala voltak a másik oldalon.

- Mielőtt bármit mondana bárki is, idehívom a többieket, Szala fogd addig. – mondta Krisztián és már el is tűnt.

- Életem, kipihented magadat? – kérdezte Zoé. A szemei szinte csillogtak a vigyor pedig levakarhatatlan volt az arcán.

- Nem igazán. Nem csak nekem van izomlázam, páran az edzésen lesérültek, úgyhogy eléggé össze vagyunk zavarodva és már nagyobb a stressz is. – motyogta fáradtan, de én már nem bírtam tovább, megint émelyegni kezdtem, ezért konkrétan lelöktem a kanapéról Zoét meg Diát és már rohantam is a vécére kiadni magamból mindent. Könnyes szemekkel öblögettem ki a számat és előkotortam a táskámból egy rágót, megtöröltem a szemeimet és egy nagyot sóhajtva mentem vissza. Oké Picikém, ez a játék nem tetszik, légyszi viselkedj jól.

Mikorra visszaértem már mindegyik érintett srác ott volt a túloldalon, Szalai felhúzott szemöldökkel nézett rám, de csak egy pillanatra láttam, mivel Balázs borostás arcát vizslattam és egy hatalmas mosoly húzódott ajkaimra.

- Szerelmem, de jól festesz. Gyönyörű vagy. – mondta mosolyogva és közelebb hajolt a telefonhoz.

- Hiányzol. – kicsit elszomorodtam, de aztán újra eszembe jutott a baba és izgatottan néztem Balázsra. Már majdnem kiböktem, de Dia a kezét a combomra rakta és ráírta, hogy „NO”. Miért nem nemet írt? Vagy elég lett volna az is, ha megböki az oldalamat, de hát ő tudja, viszont örültem, hogy nem hagyta, hogy így mondjam el Balázsnak, pedig már annyira szeretném, ha tudná.

Még rengeteget beszéltünk a fiúkkal, de sajnos menniük kellett, ezért úgy döntöttünk, hogy mi is keresünk valamiféle helyet magunknak, ígyhát elindultunk a Deák térre. Ott már tömve volt minden, a Margit-szigetre még csak eszünkbe sem jutott kimenni, úgyhogy végül bementünk az utcákba és ott egy sörözőbe ültünk be, de a szurkolásunk nem volt elég, mivel jól kikaptunk.

Szalai Ádám szemszöge:

Nagyon izgatta a fantáziámat, hogy mi lehetet Olíviával. Az jutott eszembe először, hogy biztosan terhes, de hát a reggeli émelygések és az illatokra való furcsa reagálás csak a 4. héttől kezdődnek. Hogy honnan tudom? Édesanyám foglalkozása egyszerűen fantasztikus, és túl sokat tudok a nőkről, bár ez nem mindig baj. Na, visszatérve, tudtommal, még nem telt le a négy hét azóta, hogy itt voltak a lányok. Balázsra néztem, aki csak mosolyogva nyomkodta a telefonját, majd felkiáltott és lescreenshoot-olt valamit.

- Az ötödik tény, amit nem tudtunk Zotyáról, de már megvan. – mosolyodott el és az ajtóban dekkoló Némó is érdeklődve felénk fordult. Van egy ilyen unaloműzős játékunk, hogy nem keressük, csak véletlen ráakadunk dolgokra a csapattársakról, viszont idővel rájöttünk, hogy Geráról elég kevés tényt tudunk, ezért most már a játék neve csak annyi, hogy „X-ik tény, amit nem tudtunk Zotyáról”, elég nehéz feladat ez az ember.

- Végre az ötödik, lassan beéri Pintér tizennyolcadik tényét. – nevetett fel Nagyi, mire megráztam a fejemet. Pintér száma a legkisebb Zoli után.

- Halljuk. – ült le Némó is közénk.

- Gera Csenge. – Bazsi csak ennyit mondott, mi pedig értetlenül néztünk rá. – A legidősebb lánya, aki egy másik nőtől van. – magyarázta tovább.

- Hány éves? – kérdeztem meg összeráncolt homlokkal.

- Januárban töltötte a huszadik életévét. Megvan az instája, de ne kövessétek be, az feltűnő lenne. Egyszer már csak bemutatja nekünk őt Zotya. – morogta Balázs, aztán felállt a helyéről. – Megyek készülődni.

A meccs után szinte mindenki idegbeteg volt, sőt inkább csalódott, Balázsnak úgy kellett a könnyeit elrejteni. Nagyon csúnyán kikaptunk, nem hiszem, hogy ezt érdemeltük volna, bár ez a mi hibánk, még rengeteget kell fejlődnünk. Megtapsoltuk a szurkolótábort a himnusz után és jópáran bedobáltuk a mezeinket nekik, aztán visszatértünk az öltözőkbe. Nem akarom elhinni, hogy ennyi volt, elbasztuk nagyon is, de ezen már nem tudunk változtatni. Bazsi mérgében belevágott egyet a szekrénybe, mire megráztam a fejemet.

- Nyugodj meg oké? Ne csináld ezt. – mondta Priskin és megfogta a csapatkapitány vállát.

- Nem vagyok jó csapatkapitánynak, máson járt az eszem és nem foglalkoztam a csapattal. Sajnálom. – morogta, aztán a levett cipőjét még jól a földhöz vágta.

- Senki nem hibáztat téged. Jól csinálod azt, amit. – mondta Böde és mindenkire rámosolygott.

- Én már csak aludni szeretnék és nem gondolni erre. – sóhajtott fel Gera majd megfogta az összes cuccát és belevágta a táskájába. Megfogtam a telefonomat és sóhajtva oldottam fel, meg akartam nézni, hogy mit írnak otthonról a közösségi oldalakon, de egy üzenetem volt Zoétól, úgyhogy inkább azt néztem meg először.

„Olívia terhes. De ez hatalmas titok még!!!”

Eltátottam a számat, majd felugrottam és beleöklöztem a levegőbe. Bazisra néztem, aki csalódottan kötötte ki a másik cipőjét. Apa lesz, ez a hír elfeledteti vele ezt, minden rendben lesz. Viszont baromi nehéz lesz titokban tartani holnapig.

- Mi történt? – kérdezte Király kis mosollyal.

- Ja, csak Zoé. – legyintettem egyet, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy így viselkedek, mikor csalódottnak kellene lennem, de az igazság, hogy azt elnyomja a büszkeség és a szeretet, amit kapunk Magyarországtól és azzal, amiket látunk, hogy mik történnek otthon. Van még időnk bizonyítani, habár már az első lépcsőfokot megtettük és úgy gondolom, hogy a nemzet ezt érzi is.

Felszálltunk a buszra és most Gera mellé ültem be, aki a feleségével és a gyerekeivel beszélt.

- Holnap érkezünk, de egyből a Hősök terére kell mennünk, ilyen közönségtalálkozó lesz. Gyertek ki oda. ha szeretnétek, mert titeket beengednek majd a kordon mögé, de sietek haza most már ígérem. Szeretlek titeket. – mikor lerakta a telefont, akkor egyből felsóhajtott.

- Mi a baj? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- A gyerekek a boldogságtól sírnak. – nevetett fel. – Még fel sem fogták, hogy ez mit jelent. – rázta meg a fejét.

- Amúgy tényleg van egy idősebb lányod? – kérdeztem mosolyogva.

- Ugye ezt nem a miatt a játék miatt tudtátok meg? – kérdezte nevetve, de már a fejét fogta. Legalább nem dühös, hogy tudjuk ezt.

- De. Vele nem beszélsz? – kérdeztem érdeklődve majd a telefonjára pillantottam.

- Ez hosszú, az anyja kicsit dilis, nem igazán engedi, hogy Cseni találkozzon velem, pedig nagyon hiányzik. – sóhajtott fel szomorúan. Kicsit megsajnáltam, hogy pont ezt a kis tényt tudtuk meg róla, ami neki fajó, ezért a kezemet a vállára raktam.

- Sajnálom. De minden jó lesz, ebben biztos vagyok. – egy halvány mosolyt eresztettem felé, mire ő csak bólintott. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy valamit tennem kell Zoéért, valamit, amivel nem maradok le Bazsi mellől, valamit, ami már egy ideje a fejemben van. Persze, még gyereket nem szeretnék, de egy feleség igencsak tetszetős lenne, és nagyon remélem, hogy igent mond és e miatt a kicsit zűrös időszak miatt nem fog elhagyni.