11. Hogy boldog legyen

Kis grofo - Mert a nézését meg a járását

Dzsudzsák Balázs szemszög:

Megdörzsöltem a szemeimet, majd úgy pillantottam ki a repülőről. Már Ferihegyen voltunk, de még mindenki készülődött, én pedig csak ébredeztem. Eléggé rosszul aludtam az éjjel, folyton csak a vereség járt a fejemben és a csalódás, amit okozhattunk, habár a többiek szerint senki sem csalódott bennünk. Reggel sem tudtam felhívni Olíviát, csak egy üzenetre volt időm, de legalább nemsokára láthatom. Felvettem a napszemüvegemet majd mikor felálltam, akkor megigazítottam a zakómat és úgy indultunk meg Szalával. A repülőből kiérve Storck mellett megálltam a lépcsőn, mögöttünk meg a többiek és hagytuk, hogy az újságírók fényképezhessenek, de semmi kedvem nem volt hozzá, szerintem már mindenki a családjával szeretett volna lenni.

Gyors léptekkel hagytuk el a repülőteret, örültem, hogy ennyi ember kijött, de az utazás már leszívta az összes energiámat, de még a Hősök terére kell mennünk, amihez semmi kedvem sincs és csak remélni tudom, hogy Oli kijön oda.

- Van egy dolog… - ült le mellém Szala, majd felém nyújtott egy fekete bársony dobozkát.

- Nem leszek a feleséged, még ha pizzaszelet a gyűrű, akkor sem. – ráztam meg a fejemet, mire felnevetett.

- Hát nem is a te kezedet akarom megkérni. – mondta egy nagy mosollyal. Lassan nekem is sikerült elfognom, aztán egy hatalmas vigyor terült el a képemen.

- Ez egy elég komoly dolog. De gratulálok! Kint vetted? – utaltam Franciaországra, mire bólintott.

- De még nem most szeretném, majd a születésnapján, vagy valamikor, amikor alkalmas lenne. Most még nem él az a pillanat az életünkben. Vissza kell szoknunk. – magyarázta, mire bólintottam.

- Azt hiszem nálunk is lesz elég baj. Oli kiköltözik hozzám, viszont lehet ott hagyom a Bursa-t. Az Al-Whada ajánlatot tett értem ismét és szerintem elfogadom. Olinak is sokkal biztonságosabb lesz ott. – motyogtam, mikor mindketten felálltunk, hogy leszállhassunk a buszról. Mindannyian a helyünkön hagytuk a zakóinkat, így csak a fehér ing volt már rajtunk a nadrággal, de még így is majdnem kigyulladtam.

- Lehet tényleg jobb lesz ott. – bólintott elgondolkozva.

- Hallod, nem megyünk le majd a Sound-ra? Te, Zoé, Oli meg én? – jól esne az a kikapcsolódás, addigra talán Oli is el tud rendezni minden iratot és fontos dolgot.

- Még beszéljük meg. – kacsintott, aztán már el is tűnt. Leszállva a buszról hatalmas sikoly és ordítás fogadott minket, de engem csak egy valaki érdekelt. Idáig láttam, hogy a szemei csillognak, hatalmas mosoly volt az arcán, egy csoportban álltak a lányokkal, de aztán egyszerre kezdtek el futni, de ő csak sétálgatott felém az ujjait tördelve. Végre elém ért, a kezeit a nyakam köré fonta és már egy kisebb vigyorral nézett bele a szemeimbe. Gyönyörű volt most is, pedig egyáltalán nem volt rajta most smink és a haja is kócos volt, de így tetszett a legjobban, olyan szexi volt a maga módján. A bal kezem a derekán pihent, a jobbal pedig megsimítottam fáradt arcát, most vettem csak észre, hogy elég sápadt. Lehet, hogy beteg?

- Büszke vagyok rád. – suttogta kis mosollyal. Nem válaszoltam csak megcsókoltam és élveztem, hogy újra megérinthetem, hogy újra mellettem van. Talán még sem annyira rossz, hogy haza kellett jönnünk, sőt.

- Alig várom, hogy otthon egy üveg bor mellett átbeszéljünk mindent. – suttogtam a szájára, mire felsóhajtott.

- Az nem fog menni. – összeráncolt homlokkal néztem rá. Már miért ne menne? – Időpontom van holnapra a nőgyógyászomhoz.

- Valami baj van? – kérdeztem aggódva. Mindkét kezemmel már az arcát fogtam, mire elmosolyodott és bekönnyesedett a szeme. Kezd megijeszteni. Valamiről lemaradtam?

- Úgy néz ki, hogy terhes vagyok. – suttogta lehajtott fejjel. Hirtelen olyan érzésem volt, mintha megállt volna velem a világ, a karjaim ellazultak és éreztem, ahogyan az érzések átjárják a testemet és sajnos nem tudtam visszatartani.

- Ez biztos? – kérdeztem dadogva.

- A teszt szerint igen, holnap pedig meglátjuk. Ugye eljössz velem? – kérdezte reménykedve. – Ugye nem fogsz elhagyni?

- Egyetlenem, ilyenről ne is álmodj. Hihetetlenül örülök neki, csak hirtelen ért és még nem fogtam fel teljesen. Istenem, köszönöm, nagyon szeretlek. – és igen, férfi létemre megengedtem magamnak pár könnycseppet miközben megcsókoltam azt a lányt, aki mindennél fontosabb nekem.

A boldogságom határtalan volt, alig tudtam elszakadni Olitól, de muszáj voltam, egyrészről mert Nagyi már kirántott nővére karjaiból, aztán pedig ő is megtudhatta a nagy hírt, másfelől pedig adtam pár autogramot a rajongóknak, illetve képeket is csináltam velük. Tényleg nem okoztunk csalódást, mindenki boldog volt. Oda futottam a színpad mögé a srácokhoz nagy mosollyal, csak Szala mosolygott velem együtt. Ő tudta?

- Jó sokáig tartott. – jegyezte meg Pintér. Ekkor valaki kiabálva ráugrott a hátamra, ebből pedig tudtam, hogy Nagyi az.

- Haveeeeer! – kiáltotta boldogan, mintha az ő gyerekéről lenne szó.

- Apa leszek! Srácok, apa leszek!!! – és azt hiszem csak most fogtam fel igazán. A csapat egyszerre kiáltott fel és öleltek meg, én pedig újra megkönnyeztem ezt a tényt. Végül felsétáltunk a színpadra, hogy megköszönhessük a magyaroknak a támogatást, illetve, hogy igyekszünk odatenni magunkat a VB selejtezőkön is.

Nem akartam ünnepelni, csak a barátnőmmel szerettem volna lenni, úgyhogy a saját házamhoz vezettem el. Oli hatalmas mosollyal sétált mellettem és minél közelebb préselődött hozzám. Még a reptéren meg lett beszélve, hogy most mindenki megy a saját klubjához, majd augusztusba valószínű kapunk pihenőt, de utána már ide jövünk vissza Magyarországra, mert kezdődnek a selejtezők. Storck elmondta, hogy fontosnak tartja, hogy a csapat mindig százszázalékosan készen legyen a meccsekre és mivel a jelenlegi orvosunk és sportpszichológusunk eléggé megbízhatatlan volt, ezért felkészített minket az ilyen esetleges változásokra. A Bursa szövetségi kapitánya felhívott, hogy az Al-Whada elég komolyan gondolja a megvásárlásomat, úgyhogy el kell döntenem, illetve a közös megbeszélésen is ott kell lennem, készen aláírni a lapokat. Erre van még körülbelül öt napom.

Otthon átöltöztem valami kényelmesebbe, aztán Olíviát kerestem, aki a nappaliban telefonozott. Leültem mellé és hatalmas puszit nyomtam az arcára. Leírhatatlan az, amit most érzek. A kezemet a hasára helyeztem és azt néztem. Még alig lehet egy pötty a baba.

- Annyira boldoggá teszel! – suttogtam neki, majd a karjaimba zártam az egész testét.

- Felmondtam tegnap, elkezdtem intézni a papírokat, de a pakolást nem mertem elkezdeni. – motyogta a mellkasomba. A kezével a nyakamat simogatta, amitől kirázott a hideg.

- Jól tetted. Ha szeretnéd, átmehetünk, és elkezdem neked. – a hátát simogattam közben. Annyira nyugodtak voltunk mindketten, legszívesebben csak elaludnék itt úgy, hogy ő a karjaimban van.

- A lányokkal összeszedtünk pár dobozt és ők is mondták, hogy segítenek, csak gondolom, most mindenki kettesben szeretne lenni. Ráérünk mi is. – mondta kicsit felemelkedve, aztán egy édes puszit nyomott a számra. – Szeretlek Balázs…

- Én is nagyon szeretlek téged Kincsem és a babucit is. Úgy fogok vigyázni rátok, mintha törékeny porcelánok lennétek, és mindentől megvédelek titeket.

A rendelőben ülve dobogtattam a lábaimat és vártam, hogy mi következzünk. Szala, Gera és Némó folyton bombáztak az üzenetekkel, de Olit se hagyta békén az öccse. Mikor öt percig nem válaszoltam valakinek, akkor egy újabb válogatott csapattársam talált meg, először Böde, aztán Juhász, utána Fiola és így tovább. Lassan már Storck fog írni nekem, vagy mi?

- Nagy Olívia. – jött ki egy fiatal nő, mi pedig egyből felpattantunk, de egyáltalán nem tetszett, hogy Oli nőgyógyásza egy férfi, még mindig bosszankodtam e miatt. – Egy pillanat még. – mosolygott a nő, addig Oli felém fordult.

- Még egyszer megkérdezem, azon a bulin, mielőtt kimentetek volna Franciaországba, akkor lefeküdtünk vagy nem? – hihetetlenül csúnyán nézett rám, ezért inkább a falat fikszíroztam. Igen, volt egy buli és kicsit sokat ittunk, aztán a lányok is betértek kicsit ittasan, de nem emlékszem rá, hogy lefeküdtünk-e akkor vagy sem, de akkor még csak barátok voltunk.

- Esküszöm nem emlékszem, de majd most kiderül. – tudtam jól, hogy meg van annak a lehetősége, hogy már körülbelül hat-hét hetes terhes, mivel párszor már elpanaszolta az EB alatt, hogy bizony késik neki, csak ugyebár nem nekem, hanem a lányoknak, ezt pedig csak ma reggel tudtam meg kis veszekedéssel együtt. Mérges volt rám, mert valószínű, hogy megfektettem, és mérges volt magára, mert hagyta, most pedig jön a következmény, aminek igazából örülök. A doktor letette a telefont és felénk sétált, amint felismert egy nagy mosoly terült az arcára.

- Olívia, hogy van? Ha nem komoly dolog, akkor az úrnak távoznia kell, ugye tudj? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire megforgattam a szemeimet.

- Tudom Doktor Úr. Ő a párom, gondolom, nem kell bemutatnom.

- A gyerekeimtől csak Balázs nevét hallom, szóval tényleg nem. Én Dr. Varga István vagyok. – felém nyújtotta a kezét, amit elfogadtam és azért bemutatkoztam én is. – Szóval?

- Csináltam egy tesztet, ami szerint terhes vagyok, úgyhogy ezért vagyunk itt. – mondta Oli és megfogta a kezemet. A doktor bólintott majd beljebb invitált minket, Oli felhúzta a pólóját a doki pedig elkezdte tapogatni a hasát, amit én árgus szemekkel figyeltem.

- Mikor menstruált utoljára?

- Két hónapja talán. – barátnőm hangja remegett, de nem tudtam eldönteni, hogy miért és féltem, hogy azért, mert mégsem akarja ezt. Kétségbeesetten néztem a hasát és csak most vettem észre, hogy egy nagyon picit kidudorodik, de csak mintha meghízott volna egy kicsikét.

- Volt már terhes? – erre a kérdésre Oli nem válaszolt csak a száját harapta be és a kezeit ökölbe szorította.

- Igen, de elvetettem. – motyogta, mire tátva maradt a szám és most már csak barátnőm arcát néztem. Féltem, hogy a mi gyerekünket sem akarja, de próbáltam nem kimutatni.

- Értem, akkor nézzünk egy hüvelyi ultrahang vizsgálatot. – megakadt a levegő a tüdőmben. Hogy mit? Ez ugye nem azt jelenti? Oli egy ágyhoz ment és elhúzott egy függönyt, de előtte még rám nézett szomorúan. A következő, amire feleszméltem már csak az volt, hogy lassan a monitorhoz sétáltam és próbáltam kiverni a fejemből azt a képet, mikor valami kütyüt Oliba nyomtak, bár szerintem sosem fogom tudni kiheverni. Leültem az ágy mellé, de úgy, hogy csak a képernyőt figyeltem.

- Aham, ott is van az embrió.

- Az a kis pötty? – kérdeztem elérzékenyülve. Vaktában kerestem Oli kezét és mikor megtaláltam, akkor összekulcsoltam az ujjainkat és megszorítottam. – Ez varázslatos. – motyogtam majd Olira néztem, aki halványan mosolygott.

- Olívia, őt megtartja, vagy elveteti? – kérdezte a doktor. Már maga a szótól rosszul lettem.

- Persze, hogy megtartom.

- Rendben, akkor veszek le egy kis hüvelyváladékot a rákszűrő vizsgálat miatt. – inkább szerintem c sak magának mondta ezeket. – Tilda, kérem csináljon pár példányban képet a babáról.

- A magzat hét hetes, ez alapján körülbelül 2017. február vége, március elején fog megszületni. Minden rendben van a magzattal, a szívverése is jó. Beutalom önt vér és vizeletvizsgálatra, fogászatra és menjen el a háziorvosi vizsgálatra is. – Oli végre fel is öltözött közben, majd megkaptuk a képeket, én pedig csak azzal voltam elfoglalva.

- Doktor Úr, az a helyzet, hogy külföldre fogok költözni a nyár vége felé. Mi a teendőm?

- Keresnie kell egy új nőgyógyászt kint, ezekre a vizsgálatokra minél hamarabb menjen el és az eredményeket még hozza vissza nekem, megcsinálok még egy ultrahangot és a tőlem kapott dokumentumot kell majd az új orvosnak adnia.

Hivatalosak voltunk Szaláékhoz, ezért oda vettük az irányt, elég feszült hangulatban. Oli nem akarta elhinni, hogy tényleg nem emlékszünk arra az éjszakára, én pedig azt, hogy nem mondta el, hogy volt már terhes, de mivel nem akarom felzaklatni, ezért nem is mondtam el neki a véleményemet csak a combjára raktam a kezemet.

Szaláéknal ott voltak még Nagyiék is, így mi érkeztünk utoljára. Oli lekapta a cipőit majd besietett az öccséhez és a nyakába borult.

- Ugye minden rendben? – kérdezte félénken és a nővére hátára rakta a kezeit.

- Hét hetes terhes, a babuci pedig egészséges. – jelentettem ki mosolyogva, majd leültem a kanapéra. Elég fárasztó ez a nőgyógyászos dolog.

- Gratulálok haver! – Szala lepacsizott velem, de aztán inkább mögém bújt.

- Igen Szalai! Konkrétan a te gyereked! Mindkettőnket te itattál le és erre még emlékszem! – Oli bevágta a mérges fejet, de aztán a kezébe nyomta a képet, ami köré egyből odagyűltek a többiek.

- Istenem, de kis picike, mintha egy labdát nyeltél volna le. – fejen csaptam magam Nagyi kijelentésén.

- Tudja, hogy, hogyan lesz a baba? – kérdeztem meg azért a biztonság kedvéért.

- Jaj, ne hülyéskedj Balázs, elmondtam már neki, hogy a gólya hozza. – legyintett egyet Zsófi, mire kitört belőlünk a nevetés.

- És kik lesznek a keresztszülők? – kérdezte Zoé nyomulva.

- Ez hülye kérdés, még jó, hogy mi Ádival, hisz az ő nővére terhes, én pedig Ádika barátnője vagyok. – mondta Zsófi. Természetesen kiéleződött egy harc, amit nem akartam, de Oli mégis jót nevetett rajta és ez a lényeg, hogy boldog legyen, mert akkor én is az vagyok.