12. Barátok

The Biebers feat. Herrer Sári - Minden a Miénk

A kanapén kínlódva nézegettem egyik kedvenc képmegosztó oldalamat, név szerint az Instagram-ot. Január óta egyre több követőm lett, a média Balázsról és rólam beszélt egy időben, de a focista elmondta hamar, hogy mi csak barátok voltunk, persze ez már akkor sem így volt csak nem voltunk tisztában vele mi sem. Rengeteg kép készült rólunk az elmúlt fél évben, amiket vagy mi posztoltunk, vagy az ilyen rajongói oldalak találtak meg még a bulis képeinket is újra kirakták, ami kicsit ijesztő számomra. Mióta a portugálok elleni meccsen Balázs megcsókolt, na meg itthon a Hősök terén, azóta mindenki tisztában van vele, hogy én vagyok a „következő áldozat” Zimány Linda után. Elkezdtek vele hasonlítgatni, ami egyáltalán nem tetszett, de nem hoztam szóvá, inkább csak kiraktam egy képet, ahogy Balázs feje az ölemben volt és úgy nézte az EB döntőt. A képet egyébként Kitti csinálta, mert átjöttek és együtt néztük a rangadót. Persze a franciáknak szurkoltunk mindannyian és ezt a kép alatt szóvá is tettem, na meg, hogy mennyire boldoggá tudja tenni a foci az életemet. Múlt héten Balázzsal elmentünk elintézni az irataimat, illetve a leleteimet visszavittük a nőgyógyászomnak, aki sok boldogságot és egészséget kívánt nekünk a továbbiakban, de reméli, hogy még összefutunk. Én is így vagyok vele, mert ritkán lehet normális nőgyógyászokkal találkozni. A baba nagyon egészséges és most vagyok a tizenkettedik hétben, a hasamon pedig kezd meg látszani, ha feszülős felső van rajtam, vagy ha csak egy kis topban járkálok itthon, persze akik nem tudják, hogy várandós vagyok, azok könnyen híhetik azt, hogy csak jól meghíztam.

- Szala, Némó és Gera is úton van már, nemsokára megérkeznek. – jött be Balázs a volt hálószobámba. Egy fekete dechatlonos rövid pamutnadrág volt rajtam, mivel konkrétan már csak abba tudom belepasszírozni magamat és egy szürke trikó, ami kicsit már használtabb volt. A hajam kócosan össze volt fogva és a szoba közepén állva ettem a ropimat.

- Olyan nehéz megválnom tőle, pedig annyira nagyon nem szerettem. Lehet csak félek a kint éléstől. – teljes testtel felé fordultam és a szájába nyomtam egy ropit.

- Minden rendben lesz, ígérem, oké? – egy apró puszit nyomott az ajkaimra, elmosolyodtam és most sem tudtam megállni, hogy ne nézzek le a pici pocakomra. Kopogtak az ajtón, ezért Balázs egyből kirohant és beengedte a srácokat. Nagyon régen nem láttam őket, főleg Gerát és Némót, de ezt most bepótolhatjuk. Én is kimentem miközben még mindig a ropit rágcsáltam, nagy meglepetésemre Zsóka vigyori arca fogadott, őt láttam meg legelőször. Hanyagul eldobtam a kezemben lévő nasit és gyorsan karjaim közé zártam a lányt, aki nevetve ölelt vissza.

- Ó, már ekkora? – elhúzódott tőlem és a kezét a hasamra tette. – Milyen gyorsan felnőnek. – sóhajtott fel, de aztán elnevette magát. Két puszival köszöntem a srácoknak, akik egytől-egyig megcsodálták a kis Dzsudzsákot. Szerencsére a reggeli rosszulléteim kezdenek elmúlni, ezért elég sokáig tudok aludni reggelente, viszont napközben tudok nagyon lefáradni még akkor is, ha nem csinálok semmi nagy dolgot.

- Na, hol kezdjük? – kérdezte Gera és összecsapta a kezeit.

- Nem kértek valamit? Össze tudok dobni bármi finomságot. – kérdeztem vidáman.

- Hányadik hétben is vagy?

- Tizenkettedik. – felelte helyettem Balázs. Igen, a napokat is számolja, annyira várja.

- Nem most jön az, hogy mindent kívánsz egyszerre? Mert akkor szerintem én inkább nem kérek semmit. Nem jön be a mézes kovászosuborka. De aranyos vagy. - Némó rám mosolygott, majd megpaskolta a fejem tetejét. Durcásan néztem rá, mire Szalai felnevetett.

- Én egy krémest megennék. – mondta eltűnődve.

- Ja, azt én is adnám. – motyogta Balázs.

- Akkor lemegyünk egy cukrászdába. – mondta Zsóka kivirulva. Tuti dugtak Némóval mielőtt jöttek, azért van ilyen jó kedvük.

- De én nem tudok kimenni most. – mondtam még mindig durcizva. – Nem tudom begombolni egy nadrágomat sem. – szomorodtam el. Ez annyira csalás, a kedvenceimet nem tudom felvenni és ez eléggé idegesítő. Ez is.

- Vegyél fel egy nyári ruhát. – adta a tanácsot Zsóka, amit végül megfogadtam, és egy fekete hosszú nyári ruhát vettem fel, illetve egy szandált. A srácokat nem nagyon érdekelte, hogy leléptünk, ugyanis a sör már mindenki kezében ott volt.

A cukrászda nem volt messze, ezért hamar visszaértünk és már a konyhában tevékenykedtünk miután vissza öltöztem a semmilyen, de annál kényelmesebb szerelésembe. Zsóka a tányérokra rakta a süteményeket és behívta a fiúkat, akik egyből letelepedtek az asztalhoz. Én még felturbóztam a krémesemet tejszínhabbal és raktam a tetejére nutellát és egyből befaltam. Némó teljesen összezavarodott ettől és már nem tudta, hogy mit kéne tennie, mivel nem hitte el, hogy alig két perc alatt megettem, míg ő csak a második falatot rágta. Öntöttem magamnak tejet és azt is megittam, de még mindig éhes voltam, ezért a hűtő előtt álltam és nézelődtem. Nem kellene mindent össze-vissza ennem, mert nagyon meg fogok hízni, de ha egyszer éhes vagyok, akkor az vagyok. Végül becsuktam a hűtőt és inkább megmostam egy almát, amit elkezdtem rágcsálni.

- Szóval, készen állsz Balázs? Kemény dolog egy gyerek. – veregette meg a vállát Gera, mire felsóhajtottam.

- Ne ijeszd meg kérlek. Az kell még, hogy lelépjen. – ráztam meg a fejemet.

- És a neveken gondolkoztatok már? – kérdezte Zsóka mosolyogva. Balázsra pillantottam, aki szintén engem nézett és elmosolyodott.

- Ha lány lesz, akkor Gertrúd lesz! - csillantak fel a szemei, mire az állam konkrétan a padlót súrolta, de nem csak nekem. Szalából végül kitört a nevetés aztán Némó is kiengedte magából. A szőke lánnyal csak a fejünket fogtuk, főleg, mikor Balázs kijelentette, hogy ezt ő teljesen komolyan gondolta.

- Mindjárt olyan Gertrúdot kapsz, hogy fel sem kelsz tőle. – mondta összeszorított öklökkel. – Még nem beszéltünk erről, hisz annyira messze van, na meg ráér akkor, ha már tudjuk a nemét. – úgy látszik ebben a kapcsolatban és vagyok a normális fél, nem tudom, hogy ezt eddig hogyan nem vettem észre, bár nem lehet minden pár olyan tökéletes, mint amilyen Némó és Zsóka. Ők ketten tényleg, úgy istenigazán kiegészítik egymást, nincs féltékenykedés csak bizalom, nincs hiszti semmiért, hanem megértés és mindig őszinték egymáshoz. Ők megértették, hogy mi a lényege egy kapcsolatnak és biztos vagyok benne, hogy egymás nélkül teljesen elveszettek lennének. Azt hiszem, már több mint tíz éve együtt vannak, azt hiszem egy középiskolába jártak, de az már egy teljesen másik történet. Mondjuk Szaláék sem semmik, de ők elég sokat veszekednek ahhoz képest.

- Csak vicceltem amúgy. – legyintett egyet Balázs és egy puszit nyomott a számra. – NE legyél már ilyen izé. – még mindig vészesen közel maradt hozzám, mire megráztam a fejemet. Teljes szívemből szeretem őt, de mégis úgy érzem, hogy csak a baba miatt jövünk ki ennyire furán jól. Anno voltak nézeteltéréseink, igaz megoldottuk őket, de olyan fura, hogy már körülbelül egy hónapja semmi jele nincs ezeknek a kis balhéknak. Ha nem lenne a csöppség, akkor is ilyen nyugodt életünk lenne? Vagy ez már akkor elmúlt mikor összejöttünk? Lehet csak addig voltak ezek, amíg csak barátok voltunk, mondjuk én már körülbelül márciusba rájöttem, hogy mit is érzek iránta.

Kis mosollyal néztem rá és egy apró puszit nyomtam a borostás arcára.

- Ráérünk a nevekkel, először költözzünk ki. – volt egy komoly beszélgetésünk pár napja, őszintén elmondta, hogy ott akarja hagyni a Bursaspor-t, mivel az Al-Wahda ajánlatot tett érte és nem a pénz miatt szeretné, hanem az én biztonságom miatt is. Kikérte a véleményemet, ami számomra sokat jelentett, leginkább, hogy nem egyedül döntött. Így tehát Abu-Dzabi-ban fogunk élni eleinte még csak ketten, aztán hárman. Nagyon messze leszünk Magyarországtól, ezért a kicsivel már angolul is kell beszélnünk, és ez leginkább rám fog maradni, hiszen én leszek otthon vele legtöbbször. Azt hiszem csak akkor fogtam fel, hogy mennyire is nehéz egy focista feleségének lenni és hirtelen még jobban példaképpé vált számomra Victoria Beckham, de tudom, hogy nekem sokkal nehezebb lesz, amitől félek is egy kicsit.

- Mikor mentek amúgy? – kérdezte Gera.

- Ötödikén még lemegyünk a Sound-ra Szalával meg Zoéval, a csajok wellnesezni fognak este, legalábbis mást nem engedek Olinak. Engedélyt kaptam bulizni csak nem szabad sokat innom. – magyarázta szomorúan Balázs.

- Ha nem tetszik, akkor nem kell mennünk sem. – tártam ki a karjaimat.

- Azért Oli, tényleg óvatosan. – aggodalmaskodott Zsóka.

- Persze, tudom, tudom. Nem igazán tervezek kimenni egy koncertre sem, Zoéval elleszünk ketten. – mondtam büszkén, mintha ez olyan nagydolog lenne, pedig még fogalmam sincs, hogy mit fogunk csinálni, elég korlátozott lettem most.

- Csenge is menni fog oda, egész hétre. Nem tudom, hogy az anyja hogy engedhette el, oké, hogy húsz éves, de gondolom, nem csak táncolgatni megy oda. – morogta durcásan Gera.

- Beszéltél vele? – kérdezte Szala felhúzott szemöldökkel. – Amúgy, Csenge, Zotya legnagyobb lánya. – magyarázta nekünk, mire Zsókával megvilágosodtunk szerencsére.

- Írtam neki Doma Insta valamilyéről egyik edzésen. Más nem jutott eszembe, körülbelül március óta nem tudtam róla semmit. – látszott, hogy meggyötört volt, de én azt sem tudtam, hogy Zolinak van egy ilyen idős lánya.

- És mi van vele? Az anyja még mindig bolond? – kérdezte Balázs, mire megütöttem a karját. Szúrósan rám pillantott, de aztán ismét ellágyult a tekintete.

- Állítólag van valami új pasija az anyjának és arról beszélgetnek, hogy külföldre kellene költözniük. Persze Cseni nem akar, hisz itt van neki az egyeteme, amiből még van egy éve hátra, aztán mesterképzésre szeretne menni, de ha nem megy akkor ők anyagilag nem támogatják és az egyetem nem állami. Felajánlottam neki már többször is, hogy költözzön hozzánk, hiszen anno direkt úgy kerestünk házat, hogy neki is legyen szobája, de nem tudja megoldani. Szar az egész. – mérgelődött.

- Sajnálom, de csak meg tudjátok oldani valahogy.

- Én biztos vagyok benne, hogy nálad fog kikötni. Mármint megérzés. – mondta Szala kedvesen, ami tőle meglepő volt, azt hittem, hogy utána fog tenni valami perverz poént. – Nekem hónap végén osztálytalálkozóra kell mennem. Semmi kedvem nincs hozzá hisz az egész iskolát utáltam, csak három jó dolog volt benne.

- Na, halljuk. – mondta Zsóka felhúzott szemöldökkel. Erre én is kíváncsi voltam, hisz amúgy én sem szerettem az iskolát, de a haverok miatt bejártam.

- Volt egy legjobb barátnőm, mármint csak barátok voltunk és mind az öt évet széttrollkodtuk. Rengeteg beírást kaptam miatta és ő is miattam. Nagyon jóban voltunk, de Angliába ment továbbtanulni, így ritkán beszélünk. Aztán ott lett komolyabb Zoéval a kapcsolatom, illetve a büféssel mindig tudtam üzletelni, így olcsóbban kijöttünk Petrával, akivel folyton hülyéskedtünk. –

- Zoé nem volt féltékeny? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Balázs.

- De, sokszor veszekedtünk és szerintem az osztálytalálkozó után is menni fog a parádé. – mondta elgondolkozva mire megráztam a fejemet. Lehet Zoé féltékeny, de biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni, na meg már ő is felnőtt.

Végül sikerült a srácoknak minden fontosat leszerelniük meg elpakolniuk, persze alig győztem meghálálni és végül Zsóka mondta, hogy semmiség volt. Rendeltünk pizzát, addig pedig Balázzsal elmeséltük a terveinket, amik amúgy annyira még nem voltak. Nyújtózkodva ásítottam egyet és a szőke focista vállára döntöttem a fejemet. Elég fárasztó dolog ez a terhesség.

- Zsozsi, emlékszel? Gimiben folyton piszkáltalak és egyszer eleged lett aztán sikerült jól megaláznod. – nevetett fel Némó, de Zsókából inkább valamiféle kacaj szakadt ki.

- Négy évig évfolyamtársak voltunk, de csak utolsó évben ismerkedtünk meg. Utáltak nagyon, mert beképzelt voltál, mondjuk ez most sem nagyon változott. – forgatta meg szemeit barátnőm, mire Némó felmordult.

- Te voltál a suli császárnője, nem én. – és ennyi volt, Krisztián teljesen beduzzogott, persze mi csak nevettünk rajta. Végre a pizza is megérkezett, Zsókával ketten ettünk egyet, míg a fiúk hármat rendeltek maguknak. Még rengeteget beszélgettünk, Gera felhozta a babaváróbuli ötletét, Szala pedig azt mondta, hogy a Balaton Sound-on megünnepeli helyettem is. Jó fej nem?

Beszélgettünk még egy kis kiruccanásról, de hamar elvetettük, mivel eléggé terhes vagyok és elég lesz az, hogy majd oda-vissza repülgessek Magyarország és Abu-Dzabi között. Zsókával elővettük a telefonunkat és megállapítottuk, hogy csak ötszáz kilóméterre leszünk egymástól, körülbelül négy óra alatt át tudunk ugrani egymáshoz, vagyis inkább ő hozzám, ez pedig felbátorított engem a költözéshez.

Hihetetlenül fog hiányozni Budapest, pedig régen mindig az volt az álmom, hogy elköltözzek innen, de most, hogy sor kerülhetne rá, így nem tudom, elbizonytalanodtam. Talán anyuék fognak a legjobban hiányozni meg Kitti, Ádihoz meg kilóméterben kicsit közelebb kerülhetek, habár így is nagyon messze lesz. Sosem voltunk ilyen távol egymástól és komolyan belefájdul a szívem, ha rá gondolok.

A srácok végül leléptek, mert kezdtem kidőlni. Balázzsal mi is hozzá mentünk majd gyorsan be is vackoltam magamat a meleg, puha ágyikóba. Öt óra volt, tehát pihenhetek egy-két órát. Balázs először nem jött be mellém, még elintézett pár telefont, meg letusolt és csak aztán bújt hozzám.

- Ugye minden rendben lesz kint? Ugye jó döntés volt minden eddig? – kérdeztem meg bizonytalanul.

- Ígérem, hogy minden rendben lesz. Nem akarom, hogy bizonytalanságban élj, ezért mindent megteszek, hogy hamar otthon érezd magadat. – egy puszit nyomott a fejemre, majd megsimogatta a hasamat.

- Fura, hogy már rég nem veszekedtünk. – jegyeztem meg.

- A kismama nyugalma a legfontosabb. Nagyon szeretlek Oli és ez egyhamar nem fog megváltozni! Azt akarom, hogy lassan mindenki megtudja, hogy mennyire boldoggá teszel. – belenéztem a szemeibe, amelyek őszintén csillogtak, boldog volt, én is boldog voltam. Lassan saját családom lesz és ma is megláthattam, hogy mennyi barátunk van, akik szeretnek minket és támogatnak mindenben. Azt hiszem az életem ennél nem is lehetne szebb, pár nap múlva pedig már csak a jó kis kényeztetést fogom élvezni.