13. Balatoni nyár

Pixa & Stereo Palma feat Wellhello - Balatoni nyár

Már alig vártam, hogy odaérjünk, végre egy kis kikapcsolódás, egy kicsit elfeledhetem, hogy nemsokára költözöm szinte a világ végére, viszont a babára is koncentrálnom kell, főleg most, még véletlen sem történhet semmi. Zoéval mi ültünk az autóban hátul és sunyiban igazából baba neveket nézegettünk, meg baba dolgokat, és csak azért titokban, mivel Balázzsal megbeszéltük, hogy ezekkel ráérünk még foglalkozni. De könyörgöm, ki tudna várni ennyit? Már így is tűkön ülök, hogy milyen lesz, ha majd már sétálni fog, mi lesz az első szava, fiú lesz e vagy lány, milyen személyisége lesz, mit fog szeretni, hogyan fog kinézni a szalagavatóján… Borzasztó érzés, hogy ezekre még rengeteget kell várnom és én nem is vagyok az a türelmes fajta, viszont közben csak boldog vagyok, hogy lesz nekünk és látni fogunk mindent. És az esküvője? Csak valami normális párt fogjon ki magának.

- Tudom már Oli! – fordult hátra nagy mosollyal Balázs. Érdeklődve néztem rá, sőt kicsit meg is szeppentem, hogy miért kiabál. – Zora!

- Álj, honnan veszed, hogy lány lesz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Mert ha fiú lesz, akkor tudjuk mi lesz a neve. – kérdőn néztem rá, de csak mosolygott.

- Azt ne mondd, hogy Balázsnak akarod hívni ha fiú lesz. – fogta meg a fejét Zoé, mire én is homlokon csaptam magamat.

- Nem lesz Balázs! És úgy volt, hogy együtt döntjük el és, hogy ezzel még várunk! Kinyírlak, komolyan mondom. – hunytam le a szemeimet. Zoé a combomra rakta a kezét, majd kacsintott egyet.

- Ne idegeskedj, hisz mi is néztünk ki nevet nem? – kérdezte nagy mosollyal, mire Balázs ajkai elnyíltak.

- Luca. – mondtam büszkén nagy mosollyal.

- Az gyönyörű név. – bólintott Szala is, Balázsra nyújtottam a nyelvemet majd tovább nézegettem a fiú neveket.

- Honnan veszed, hogy lány lesz? – próbált utánozni, de sajnos nem sikerült neki.

- Anyai megérzés. – rántottam meg a vállamat majd ránéztem. Ellágyult az arca és egy kis mosolyt ejtett felém. Én is elmosolyodtam, aztán megakadt a szemem egy neven, Martin. Igazából nem is a teljes név tetszett, hanem a becézése.

Időközben megérkeztünk és még csak egy kis táskát sem hozhattam, ezért én töltöttem ki mindenki lapját, aztán csak odavittem nekik aláírni.

A második emeleten voltunk egymással szemközti szobákban, megbeszéltük, hogy vesszük a strandos ruhákat és lemegyünk a partra, ott eszünk is valamit aztán megmártózunk a Balatonban.

Elő is kaptam a fekete fürdőruhámat, ami teljesen egyszerű volt, csak a két kosár között volt egy ilyen bross szerű, amiben mindenféle szép szín volt, viszont nem tudtam, hogy mit vegyek fölé, már így is majd megsültem.

- Balázs, te mit veszel fel? – a konyhába találtam rá, próbált valamit szerelni vagy én nem tudom.

- Egy fekete pólót, meg az új fürdőgatyámat meg valamit még rá. – rám sem nézett, már annyira koncentrált, hogy a nyelvét is kinyújtotta.

- Segítsek? – álltam mögé és egy puszit nyomtam meztelen hátára. Még így is látszódott, hogy milyen szépen ki van dolgozva az összes izma, nos, én meg lehet kicsit el is kalandoztam.

- Már megvan. – mondta majd hirtelen fordult meg, elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra. – Na, had nézzelek! – fogta meg a bal kezemet, majd megpörgetett lassan. A szemei a melleimről a hasamra tévedt, leguggolt elém és sok puszit adott rá. – Egyre jobban nő. Már alig várom, hogy a kezembe foghassam. – mondta halkan. Akaratlanul is elmosolyodtam, behunytam a szemeimet is és csak élveztem, ahogy Balázs törődik a gyerekünkkel.

- Veszek fel még egy ruhát magamra, már a strandos cuccokat is összepakoltam, aztán mehetünk. – mondtam neki, mire bólintott egyet. Együtt mentünk be a hálószobánkba, ő felkapta a ruháit majd a vállára dobta a táskát, én is előkerítettem a világoskék és rózsaszín mintás egyberuhámat és azt kaptam fel, na meg a kedvenc szalmapapucsomba bújtam bele és kézen fogva indultunk meg, bekopogtunk Szaláékhoz, akik szintén készen voltak már és úgy indultunk le a partra.

- Ja, hívott Misi, mert téged nem ért el, ők is ma jöttek és szinte koordinátákat adott meg, hogy hova menjünk. – nevetett fel Szala, aztán a telefonját nézte, gondolom, hogy merre is kell mennünk.

Habár nem volt nehéz odatalálnunk, szinte csak egyenesen kellett mennünk, Ádám igencsak büszke volt magára, mi bolondok pedig támogattuk is az állításában. Balázshoz rohant Zétény és Milla, Szűcs Misi két legkisebb gyerkőce, a kislányt a focista fel is kapta, majd leguggolt Zétényhez is, hogy le tudjanak pacsizni. Mosolyogva néztem végig a jelenetet és akaratlanul is a mi gyerekünkre gondoltam, őt is ugyan így fogja szeretni, ha nem jobban. Szerencsés gyerek lesz ez ilyen családban.

- Oli, de jól nézel ki! – ölelt át Misi, aztán Netta is én pedig mindkettőjüket visszaöleltem. Először szilveszterkor találkoztam velük, mivel ők is Balázsnál ünnepeltek, aztán pedig egyre többet, mivel Balázs Milla keresztapukája. Közben Szala is üdvözölte őket, illetve Zoé bemutatásra került.

- Hogy vagy Drágám? – kérdezte mosolyogva Netta miközben férje hátát kezdte el bekenni naptejjel.

- Igazából, jó hogy kérdezed. – nevetett fel Balázs majd rám kacsintott.

- Elég terhes vagyok, de most nem a gondtól, hanem egy focistától. – nevettem el magamat. Mindketten eltátották a szájukat, de először Netta fogta fel, hogy mit is mondtam, ezért hamar meg is ölelt majd Balázst is.

- Ez nagyszerű! Gratulálok! Balázs már milyen régóta szeretne egy babucit. – kuncogott fel, aztán Misit is hagyta, hogy gratuláljon nekünk. Bekentük mi is magunkat, aztán nekiindultunk, hogy eszünk valamit. Mi Balázzsal kikaptuk a feladatot, hogy foglalkozzunk a gyerekekkel egy kicsit, hogy én is szokhassam a dolgot, de hát még túl korai a tizenharmadik hétben.

- Emlékszel rá Milla? – kérdezte Zétény húgától miközben egy focilabdával játszott előttünk. Milla elmosolyodott Balázs karjaiban majd rám mutatott.

- Oli. – mondta kis mosollyal, mire én is elmosolyodtam és megsimogattam a kezecskéjét. Közben egy étteremhez értünk és oda csődültünk be, de már most fáradtnak éreztem magamat, szerintem ez az utazás kicsit levitte az energiámat. Viszont mikor Millára és Balázsra néztem, akkor az ajkaim akaratlanul is felfelé görbültek. Annyira jó apuka lesz, és sokkal nyugodtabb vagyok, hogy tudom ő mellettem lesz, nem fog elhagyni már csak a baba miatt is. Szeretem őt és szeretem a vele töltött minden pillanatomat, de már alig várom, hogy hárman legyünk.

Kaja után ettünk fagyit, aztán a srácok elmentek felmérni a terepet, de aztán csak azt vettük észre, hogy a vízi bicikliről kiabálnak nekünk.

- Istenem, ezek sosem nőnek fel. – rázta meg a fejét Netta. – Oli, ráadnád Millára a sapkáját? Zétényt addig felrakom arra a csodára. – nevetett Netta, né pedig csak bólintottam. Megkerestem a kislány sapkáját, megigazítottama haját és úgy adtam rá, majd biztonság kedvéért a vállait még egy soron lekentem.

- Fáj, ha leégek? – kérdezte tőlem.

- Igen, az napokig fáj utána, ezért kentelek be még egyszer. – mondtam mosolyogva aztán felálltam és a kezéért nyúltam, de ő az ölembe akart jönni. – Nem emelhetlek fel Milla.

- Miért? – kérdezte szomorúan.

- Mert nekem is lesz babám, már a hasamban van és még gyenge, ezért ha felemelek valami nehezet, akkor rossz lesz neki. – guggoltam le elé és megsimítottam a puha arcát.

- Majd én a kezedbe adom, úgy nem lesz semmi baj. – mondta Zoé, majd a kislány máris a karjaimba volt, barátnőm pedig hozta a karúszóit, mármint Milláét, de elég vicces lenne Zoé micimackós karúszókkal.

- Vigyázok, hogy ne rúgjam meg a hasadat, jó? – kérdezte és közben megfogta az arcomat. A ruhám rajtam maradt, de nem baj.

- Nagyon okos vagy. – mondta Zoé és megsimította a karját. A partról Netta futott vissza, hogy hoz még naptejet, mert a srácok elég sok időre bérelték ki, illetve az értékeket jobban elrejti. A víz kellemes volt, viszont Balázs vinnyogása annyira nem.

- Oli, mit csinálsz? Mondd, hogy nem te emelted fel, Istenem, add ide nehogy bajod essen! – hisztériázott, mint egy lány. Megforgattam a szemeimet és hagytam, hogy kivegye a kezemből Millát, majd leugrott a vízi bicikliről és a derekamra rakta a kezeit. Levette a ruhámat, amit Szalának dobott, aztán felültetett a járműre, ami jól jött most.

Mikor már mindenki a fedélzeten volt, akkor rájöttünk, hogy túl sokan vagyunk, de nem nagyon érdekelt minket.

- Balázs, játszunk olyat, hogy ki ugrik távolabbra? – kérdezte csillogó szemekkel Zétény.

- Kisfiam, ez a legrosszabb játék. – rázta meg a fejét Misi.

- Itt még leér a lába. – mondta Szala, az alany, aki már csúszott egyen azon a fantasztikus csúszdán. Végül a szülők belementek, Balázs pedig az ugrás előtt adott egy puszit nekem. Szala és Zoé Millával játszottak, a kislány csúszott, ők pedig elkapták különböző mutatványokkal, amit nagyon élveztek min a hárman. Nekik is kéne egy baba.

- Várod már a költözést? – kérdezte Misi, mire megráztam a fejemet.

- Elég ijesztő, főleg egy babával. – vallottam be őszintén, aztán Balázsékra néztem, akik merülőset játszottak, hát ez remek.

- Minden rendben lesz, hisz ott lesz neked Bazsi. – mondta Netta és tudom, hogy igaza van, de akkor is, egy új ország elég félelmetes. Zétény nevetésére lettünk figyelmesek ezért oda néztünk, újabb merülés következett, háromra el is tűntek. Vártunk, Zétény már feljött, de Balázs lassan már órák óta lent van. Oké, igazából csak óráknak tűnt az az egy perc. Aggódva álltam fel és mentem a bicikli széléhez.

- Balázs.. – először csak rendes hangnemben szólítottam, aztán egyre hangosabban. – Ne szórakozz már Balázs! – éreztem a könnyeimet a szemeimben, már a jármű szélén ültem, hogy bemegyek, ekkor bukkant fel pontosan előttem. Felsikítottam és a könnyeim is végig folytak az arcomon. Lábammal próbáltam elrúgni magamtól, ami sikerült is, így felálltam és visszamentem eredeti helyemre. Zétény már fent volt, mikor én még szipogtam.

- Kincsem… - ült le mellém és vizes kezével megsimította az arcomat. – Jajj, ne sírj már. – próbált megölelni, de csak ellöktem magamtól.

- Hogy tehettél ilyet? Tudod mennyire megijedtem? – leszögezem, hogy csak a gyerekek miatt nem kiabáltam vele és nem pofoztam meg.

- Csak egy kis vicc volt, na. – próbált megint közelebb jönni, de én csak megráztam a fejemet.

- Mi lett volna, ha tényleg nem tudsz feljönni? Belegondoltál már? Apuka leszel és…

- Tudom Kincsem, sajnálom. – egy puszit nyomott a homlokomra én pedig egyből átöleltem a nyakát. – Soha többet nem csinálok ilyet, ígérem. – suttogta, miközben nyugtatott.

*5 évvel később*

- Balázs! Ne szórakozz már velem, mert esküszöm én, fojtalak meg! – kislányom mellett álltam és vártam, hogy a férjem feljöjjön a víz felszínére.

- Apuci, ez már nem vicces.. – mondta Zora is és elkezdte keresni az apukáját. Kezdtem egyre jobban aggódni és eszembe jutott a pár évvel ezelőtti Balatonunk. Akkor is ezt csinálta, de akkor már rég fent volt a víz felszínén. Én is elkezdtem keresni, aztán meg is találtam a fejét, de ekkor rakok kulcsolódtak a lábaimra és akkor jött csak fel nagy mosollyal.

- Kinyírlak. – morogtam ökölbe szorított kezekkel.

- Kincsem, csak egy kis vicc. – felállt majd egy puszit nyomott az arcomra.

- Megígérted, hogy többet ilyet nem csinálsz, te idióta! – mordultam rá, aztán Zoráért mentem, ideje enni valamit, de ez az idióta nem kap semmit, maximum homokot.

*Jelen*

Órákkal később mentünk vissza a partra és lenéztünk a színpadokhoz, ami most annyira nem érdekelte Misit és Nettát, inkább pihentek egy kicsit, majd este lenéznek azt mondták.

Balázzsal kézen fogva mentünk Szaláék mögött és ismételten elkezdtünk a neveken veszekedni.

- Luca. – jelentettem ki.

- Zora, olyan különleges és egyedi. – hát még jó, hogy nem Emma, minden második lányt úgy hívnak. – Igaz Szala? – kérdezte Balázs nagy mosollyal.

- Bocs haver, de most Olival értek egyet.

- Én is. – kacsintott hátra Zoé, de Balázs csak leintette, gondolom ez egyértelmű volt a számára.

- Legyen Zora és akkor kiválaszthatod a szobája színét. – mosolygott, mire meglegyintettem kicsit a fejét. – Áu. – szomorodott el.

- Lehet Zora a harmadik neve. – ajánlottam fel. Kíváncsian néztem rá, sőt még Szaláék is megálltak ezért. Úgy látszik ez a névharc eléggé érdekfeszítő.

- Dzsudzsák Luca Zora. – hangoztatta Zoé, próbálgatta, hogy milyen. – Dzsudzsák Zora Luca. – kell viszonyítási alap, mi barátném?

- El vagy tévedve Zoé. – ráztam meg a fejemet. – Nagy Luca lesz. – persze ez csak poén, még szép, hogy Dzsudzsák lesz. Nem bírtam ki nevetés nélkül, hisz Balázs nagyon vicces arcot vágott, de megérte. – Amúgy tetszik a Zora név is, de a Luca szerintem szebb. – rántottam meg a vállamat majd egyedül folytattam az utat.

- Akkor van rá esély, hogy beleegyezel? – kérdezte csillogó szemekkel. Ennyire fontos lenne neki? Végül is mindketten ragaszkodunk a nevekhez, aztán majd a gyerek eldönt, ha lány lesz.

- Van, de akkor, ha fiú lesz, akkor kizárólag az én kedvencem lesz! – fordultam felé és megpöcköltem fedetlen mellkasát.

- Martin? Oké, az nekem is tetszik. – mondta nagy mosollyal aztán egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra. Mivel ez eldőlt, ezért már csak ezer dolgunk lesz még, de most pihenés.

Este Zoéval mi vigyáztunk a gyerekekre, persze én mondtam neki, hogy menjen nyugodtan, de ragaszkodott hozzá, szóval vacsora előtt lelátogattunk még a hotel fürdőjébe egy kicsit, aztán mentünk vacsorázni. Zétény hamar kidőlt, ahogy Zoé is, úgyhogy Millával már csak ketten voltunk fent az én szobámban és Micimackót kezdtünk el nézni, mivel az a kedvence és én is nagyon szerettem régen. A film felénél mind a ketten bealudtunk, csak arra keltem fel, hogy valaki betakar. Kicsit kinyitottam a szemeimet és Balázs borostás arca mosolygott rám.

- Levittem Millát Nettáéknak. Nagyon édesek voltatok. – mosolygott, aztán elkezdett vetkőzni.

- Fürödtél már? – kérdeztem kómásan, csak bólintott egyet és befeküdt mellém.

- Szeretlek Oli. – adott egy puszit a vállamra aztán a tenyerét a hasamra helyezte.

- Én is téged Balázs. – motyogtam és az ő kezére helyeztem a sajátomat. Így aludtunk el és így is keltünk fel. Csodálatos érzés vele lenni és semmiért sem cserélném el Balázst, hisz csak ő képes ezeket az érzéseket kiváltani belőlem.